tag:blogger.com,1999:blog-69332707191209292372024-03-13T05:48:31.742+01:00GyertyafényCsongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.comBlogger81125tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-39083338119305194112016-12-14T19:13:00.000+01:002016-12-18T09:23:08.007+01:00Akkor kinek a vére által...?"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban."<br />
<div style="text-align: right;">
János evangéliuma 6:54-56.</div>
<div>
<br /></div>
2016.07.31.-én (kb. 4 hónapja), vasárnap hajnali 5 óra körül volt egy álmom. (Ezt megelőzően az egyházban lévő válságról és ellentétekről gondolkodtam már napok óta.)<br />
Egy barátom lehetett mellettem azt hiszem. A vérében valami fertőzés lehetett, mert az erébe volt szúrva egy tű, amiből egy csö jött ki, ami egy készülékbe ment, ami vízben volt, amiből kijött egy másik cső, ami a barátom szájába ment.<br />
Segédkeztem a készülék működtetésében. Mielőtt beinditottam, egy cső az én számba ment belőle, és beindítás után lett átdugva a készülék a másik csőbe, ami a barátom szájába ment. Gondolkodtam róla, hogy elég steril-e a készülék, hogy csak így kézzel van működtetve, nem megy-e bele kórokozó.<br />
Aztán a gyomromat kezdtem érezni, hogy hánynom kell. Vért hánytam. Volt előttem egy tükör, amiben láttam. Hosszan néztem. Aztán amikor a vér elfogyott, utána a többi gyomortartalom is kijött.<br />
<br />
Nemrég elkezdtem olvasni egy könyvet (Az újravizsgált 1888), aminek a 2. fejezetének a végén ilyet olvastam: "...Az Úr nem tudja örökké elviselni langymelegségünk következményeit. Azt mondja, hogy olyan beteggé tettük Őt, hogy úgy érzi magát, mint akinek hánynia kell (erre utal az eredeti nyev Jel. 3:16-17-ben)."<br />
<br />
Ez után eszembe jutott az "én testem étel és az én vérem ital" igerész, aztán ilyen gondolataim lettek:<br />
Jézus teste és vére lenne számunkra a táplálék, amiben az élet van. E helyett a saját vérünket próbáljuk megtisztítani a tiszta teológiában, emberi kéz által, és azzal próbálunk táplálkozni.<br />
<br />
"Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.<br />
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:<br />
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."<br />
<div style="text-align: right;">
Jelenések 3:16-18.</div>
<br />Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-23089208576807483502015-08-30T05:55:00.000+02:002015-08-30T06:49:33.908+02:00Önálló életAz utóbbi fél évben nagy változások történtek az életemben. Nem is tudom, hol kezdjem... Kezdem a legelején...<br />
<br />
Az egész úgy kezdődött, hogy facebook-on bejelöltem egy lányt ismerősnek :) Mivel túl sok függő kapcsolata volt a facebook-on, úgy döntött, mindenkit visszajelöl, így engem is visszajelölt (2012.11.19.), habár egyáltalán nem ismertük egymást. Így kezdtünk el kommunikálni.<br />
Még ehhez hozzátartozik, hogy akkoriban nagyon komolyan úgy éreztem magamban, hogy társat szeretnék. Év vége volt, és megfogalmazódott bennem egy gondolat: Istentől társat kérek karácsonyra. :)<br />
<br />
2013.01.01-én találkoztunk először. Jól kezdődött az újév :) Mindketten csendesebb típusok vagyunk, de egész jól el tudtunk beszélgetni. A találkozó után is kapcsolatban maradtunk, néha találkoztunk. Ekkor még bizonytalan volt, hogy mit szeretnénk. Néha úgy volt, hogy nem folytatódik, aztán mégis, aztán mégse, aztán mégis... :) Istenre bíztam, bárhogyan is alakuljon. De mindig, amikor úgy alakult, hogy "mégse", utána mindig "mégis" lett belőle :)<br />
<br />
Néhány hónap múlva (2013.03.02.) picit komolyabbra fordultak a dolgok, eldöntöttük, hogy szeretnénk komolyan megiserni egymást, tehát elkezdtünk ismerkedni.<br />
<br />
Kb. 5 hónapos ismerkedés után ifi táborban voltunk együtt Székelyjón. Ekkor egyik nap (2013.08.03.) délután környékén lett volna egy séta, de valami töltöttparikával valahogyan sikerült elrontani a gyomromat, így nem mentünk, hanem ott maradtunk a táborban és leheveredtünk a napelemek árnyáka alá beszélgetni. Akkor vetettem fel, hogy: "Járhatnánk" :) A válasz: "Jó" :)<br />
Innentől egész komoly volt már a kapcsolatunk. Persze előtte is komolyan viszonyultunk az ismerkedéshez, de a "járunk" egyfajta kereteket adott, hogy olyan módon ismerkedünk, hogy a cél a házasság lehet.<br />
<br />
Kb 7 hónappal később, 2014.06.29-én történt a következő nagy fordulópont. Ugyan oda elmentünk, ahol először találkoztunk. Volt ott egy csendes hely egy réten, egy nagy fával. Szerettük azt a helyet. Ott piknikeztünk. Elhoztam az eljegyzési gyűrűt (ami igazából már picivel több, mint fél éve megvolt), és megkértem a kezét. :) A "járunk"-ból jegyesség lett. :)<br />
Innentől már a házasság volt a cél, hogy felkészüljünk rá, illetve hogy alaposan megismerjük egymást és biztosra menjünk. Még 9 hónapig jegyességben voltunk.<br />
<br />
2015.03.29-én összeházasodtunk :)<br />
Ehhez sok lépést meg kellett tenni, hogy a közös életünket meg tudjuk teremteni, tehát előtte még történtek dolgok, amik tapasztalatok voltak...<br />
<br />
Kialakult, hogy Budapesten fogunk lakni. Az előző munkahelyemen felmondtam és új munkahelyet kerestem. Az elején nehezen ment a keresés. Nagyrészt a visszajelzés az volt, hogy még távol van, amikor kezdeni tudnék, érdeklődjek majd később, amikor aktuális lesz. (Úgy tűnik, Pesten úgy megy, hogy azonnali kezdéssel vesznek fel programozókat.) A felmondási időm vége 2015.01.19. volt és január elején még nem volt meg, mi lesz az új munkahelyem. Előtte kb 1-2 héttel kezdtek sűrűsödni az események. Hívtak több helyre is állásinterjúra és sikerült ezeket közel egy időpontra tenni, így egy elutazással el tudtam menni mindegyikre. (A legutolsó lehetőség csak úgy váratlanul jött. Egy ismerősöm látta, hogy munkát keresek és a főnökével beszélt, és szólt, hogy ha érdekel, menjek el hozzájuk egy próba napra.)<br />
A 4 munkahelyre, ahova elmentem, 3-ra felvettek volna. Nemhogy nem találtam volna állást, hanem még választhattam is :) (Azt választottam, ami úgy váratlanul jött legutolsó alkalmora.)<br />
<br />
Jött a következő nehézség: albérlet keresés. A tapasztalatom az volt, hogy nehéz távolról albérletet keresni. Pesten úgy megy ez, hogy ha lesz egy új hirdetés, egyből le kell csapni rá és megnézni, és reménykedhetünk abban, hogy talán mi kapjuk meg. Legalábbis ebben az idősztakban így volt...<br />
Február elejétől kezdhettem az új munkahelyen, de még nem volt albérlet. Tehát előtte már felutaztam Pestre és a Menyasszonyom (akkor még menyasszony volt :) ) nagymamájánál laktam ideiglenesen, mert távolról nem lehet keresni. (A nagymamája Pest közelében lakik.)<br />
Reggelente én is mentem Vele a suliba (ELTE-n doktorandusz, ez már félig amolyan munkahely féleség), és ott neten keresgéltem az albérleteket. Nem nagyon akartak összejönni. (Persze ha valakinek a belvárosban is jó, meg mások a szempontjai, akkor lehet, hogy könnyebb találni.) Aztán amikor már nagyon elegem volt, lett egy ígéretes hirdetés. Ezt vasárnap megnéztük, de még várni kellett, hogy a miénk lesz-e.<br />
A munka kezdésekor hétfőn még nem volt albérlet, tehát a nagymamájától jártam be. Hála Istennek, csak néhány napig kellett így messziről munkába járni. Amit legutóbb találtunk albérletet, kedden mehettünk szerződést kötni. Szerdán már ott aludhattam. Volt új lakhelyem :)<br />
Pesthez képest csendes környék, van zöld terület. Kicsit hasonlít a régi otthonomhoz a környezet :)<br />
<br />
Izgalmas napok voltak. Elindultam az ismeretlenbe, új munkahely, új lakóhely... Közben nem is nagyon fogtam mindig fel a dolgokat igazán, csak tettem a lépéseket, amik szükségesek voltak.<br />
Dyna (a kutyám) a régi otthonomban maradt Anyukámmal. Dynának jobb így, és Anya sem marad így annyira egyedül... (Érdekes belegondolni, hogy azelőtt minden nap Dynával voltam, most meg kb havonta látom.)<br />
<br />
Tehát 2015.03.29-én összeházasodtunk :) Eskövő után másnap indultunk nászútra :) Az is érdekes volt, ahogyan odaértünk. Éppenhogy volt időnk összepakolni, indultunk és reménykedtünk, hogy elérjük a vonatot... Futottunk a buszhoz, mert már láttuk hogy jön; éppen elértük az egyik metrót; átszálltunk egy másikra, azt is éppen elértük. Ha valamelyiket nem érjük el, a vonatot se biztos, hogy elértük volna.<br />
Aztán megérkeztünk Pécsre, mentünk a buszhoz. Felvetődött egy kérdés, hogy a buszon vagy a buszállomáson kell-e jegyet venni, így elmentem megkérdezni, közben Karolin kereste, hogy honnan megy a busz. Az mondták, hogy a buszon kell, meg közben megkérdeztem azt is, melyik kocsiállástól indul a busz. Karolin nem találta honnan megy. Mentünk oda, amit mondtak. A busz már indította a motort, hogy elindulna, de megvárt minket. Ez volt aznap az utolsó busz ami a szálláshelyre vitt :)<br />
Szóval percekre ki volt számolva, és ha néhány dolog nem úgy történik, akkor könnyen lekéshettünk volna valamit. Érezhető volt, hogy Isten segít minket :)<br />
<br />
Azóta eltelt kb. már fél év, boldog házasságban élünk :)<br />
<br />
A napokban megint érzek olyat, mint régen: nem programozóként fogok megöregedni. Már 8 éve ezzel foglalkozok, és nagyon azt érzem, nem életcél, hogy monitor előtt billentyűzetet nyomogassak. Persze jó, szerettem csinálni, de már nem vagyok olyan lelkes. Nyugodtabb életre vágyom. Jó dolog a programozás, de munkahely szerűen végezni más, mint hobbiból programozgatni. Azt érzem, hosszú évekig nem lenne ez így jó. Érdekes egyébként, hogy az ilyen munkahelyeken általában fiatalokat lehet látni, kevés az idősebb programozó.<br />
Közben a gazdálkodás pedig nagyon érdekel. Mindig szerettem volna kertet, növényeket termelni, meg ilyesmik, csak lehetőség nem volt rá soha. A következő időszak nagy kérdése, hogy Isten merre vezet majd, mert valamit változtatni kell rövidesen, nagyon úgy érzem.<br />
<br />Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-71953805895668427392013-11-08T21:39:00.000+01:002013-11-08T21:39:18.583+01:00RequiemAz elmúlt hét elég problémásan indult. Egy ismerősöm hívott egy este, és valami olyan mélabús, szomorú hangon kérdezte meg hogy hogy vagyok, hogy önkéntelenül az jutott eszembe, melyik ismerősöm/rokonom halt meg? Mintha valaki gyászolót kérdezne, együtt érezve a fájdalmával. Ez egy érdekes kis momentum volt, nem mintha bármi jelentőséget tulajdonítanék neki (határozottan nem vagyok babonás), mégis ideális felütés volt erre a hétre. Ismerősömnek szegénynek éppen eléggé fájt az élete, ezért is hívott fel. Ugyanakkor nekem is fájt az élet másnap reggel, mikor rájöttem, hogy bottal üthetem a pénztárcám, szinte minden iratom, és nem kevés pénz nyomát. Egy kedves hétfői kora reggelt egy hosszas pénztárcakeresés, majd telefonos bankkártya letiltatás töltött ki, hogy nem sokkal később némi kölcsönpénzzel a zsebemben induljak el nővéreméktől Győrbe.<br />
<br />
Az élet nem könnyű, ezt bizonyítja, hogy hétfőn este már egy haldokló ismerősünkről kaptunk híreket. Én csak régebben találkoztam vele, de sok jó barátom közvetlen ismerte. Keresztény közösség vagyunk, ezért sokat imádkoztunk érte, megszerveztük hogy rendszeres időközönként legyen aki ezt megteszi. Legnagyobb megdöbbenésemre több éjszakán át is egész éjjel akadt fél óránként vállalkozó. Így ment egészen csütörtökig, amikor már megtudtuk, hajnalban ismerősünk eltávozott. Életét lerendezve, nyugodtan és bátran vállalta fel sorsát, maga mögött tudva sok ember bátorító kifejezését, utolsó pillanatodban is veled vagyunk!<br />
<br />
Azonban az élet sosem egyszerű, és sose mondhatja az ember azt, hogy soha többé. Egyik nagybátyám, egy echte barokk építészmérnök. Budától nem messze lévő, hegyoldalba épített háza, vagy éppen az általa tervezett épületek is kellőképpen sugallják, milyen egyéniségről is van szó. Rajong a régi bútorokért, nagyon jól rajzol, kamarában csellózik, háza padlásán pedig egy kis, két manuálos, tizenpár regiszteres elektro-pneumatikus orgona van darabjaiban (sípostól, mindenestől), várva hogy egyszer felébred csipke-rózsika álmából és valódi, igazi működő orgonaként mutatja be tudását. Nagybátyám még inkább várta ezt a pillanatot. Már pár hónapja rákos volt, engem mégis váratlanul ért a hír még most csütörtökön este, hogy a délután folyamán Ő is elhagyta az élők sorát. A kórházban még 1 órán át próbálták visszahozni, sikertelenül. A velőkig ható fájdalom a dologban az, hogy finoman szólva, igen nagy rendetlenséget hagyott maga mögött...<br />
<br />
Egy nap, két haláleset. Ez alapjaiban meghatározza egy ember hangulatát, gondolatait még inkább. Mit bánja az ember az elvesztett pénztárcát, ha emberéletekről van szó.<br />
<br />
A helyet ahol tanulok, egy nagy cég támogatja. Négy karika fémjelzi, és a világ legnagyobb motorgyárával büszkélkedhet. Én egy állami intézmény hallgatója vagyok, de profi oktatóink, oktatási anyagaink, sőt a tanszékünk modern, mesterien dizájnolt épülete is (ahol mostanában elég sokat vagyunk szaktársaimmal) teli torokkal hirdeti a profizmus, az elegancia, a dinamizmus megnyerő üzenetét. És egészen addig bűvöli az embert ez a giccses lidérc, amíg meg nem érzi a kórházi lepedő büdös szagát, mely árasztja magából a testszagot, amíg nem látja a meredten maguk elé bámuló rokonokat, netán amíg nem találkozik a gazos föld csendességével és magányával, ahol még az idő is megáll.sutamhttp://www.blogger.com/profile/16937549314080868320noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-39012112565711093032013-10-28T08:51:00.002+01:002013-10-28T08:51:26.901+01:00Metrópótló busz tapasztalatMost vasárnap történt... Karolintól indultam hazafelé. Kicsit elhaladt az idő, és nem éppen úgy sikerült elindulni, hogy elég időt hagyjak, hogy rendesen oda tudjak érni a vonatomhoz. De előtte imádkoztunk a hazafele útért is, így nyugodt voltam, hogy sikerül majd elérni a vonatomat. Meg azért nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak sem.<br />
Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy a 2-es metró helyett metrópótló buszok mentek ekkor. Én egy darab vonaljeggyel, először a 3-mas metróval, aztán átszállással a 2-es metróval akartam eljutni a Keletibe.<br />
Próbáltam jó tempóban haladni. Az első metróút rendben volt.<br />
A második metróútnál kerestem a metrópótló buszt, meg is találtam hamar, és szinte egyből jött is, fel is szálltam. Kicsit gondolkodtam, kb 10 perc volt, hogy odaérjek... nem tudom utólag, ha terv szerint alakult volna a dolog, akkor azzal a metrópótló busszal időben odaértem-e volna a Keletihez...<br />
Tehát az történt, hogy mentem a metrópótló busszal, közben néztem a telefonomon a GPS-t, hogy merre megy a busz (nem mondta be és nem is írta ki merre jár, hova megy). De érdekes volt... Nem a másik irányba kéne mennie? :) Aztán hamar rájöttem, hogy az ellenkező irányba menő metrópótló buszra szálltam fel. Húha! :) Újratervezés :)<br />
Néztem a térképet, hogy vajon milyen értelmes dolgot lehetne tenni, és hogy lehetőleg ne kelljen még pluszba vonaljegyet vennem... Hallottam, hogy mellettem beszélget 2 ember, hogy a Déli pályaudvarnál megáll majd a busz. Gyorsan megnéztem a telefonomon a vonatmenetrendeket. Volt a Déliből pont jó időben vonat Kelenföldre, és Kelenföldön meg rövid (6 perces) átszállással el lehet érni a Keletiből induló vonatomat :)<br />
Gyorsan visszaváltottam a térképre a telefonomon, megnézni, hol tart most a busz. Hol is vagyunk most? Megállt a busz. Megkérdeztem a mellettem lévő embert (akik beszélgettek), hogy ez a Déli? Mondta, hogy igen :) Leszálltam. Volt 5 percem elérni a vonatot. Meg is találtam, felszálltam. Néztem, hogy közben 6 perc lesz átszállni. Közben (és persze nem csak ekkor), kértem Istent, hogy segítsen elérni a járműveket.<br />
A kalauzt megkérdeztem, melyik vágányról megy majd a vonat. Kicsit késve ért be Kelenföldre, 2 perc maradt az átszállásra. Volt ott pár másik ember, akiknek a beszélgetéséből kiderült, hogy ők is arra a vonatra szállnak majd át. Tehát nagy baj akkor nem lehet.<br />
Mentem, a táblán ki volt írva a vonatom, "oké, akkor jó helyen járok". Aztán már mikor odaértem a peronra, látszottak az érkező vonat fényei.<br />
Érdekes volt, mert végig nagyrészt nyugodt voltam, hogy Isten segíteni fog. Már az elinduláskor hallottam magamban egy gondolatot, hogy el fogom érni a vonatomat. Nem mindig tűnt úgy, hogy így lesz, de nagyon simán ment a váratlan újratervezés. Jól jött az okostelefon is a hirtelen áttervezéshez. Vicces volt a gondolat, amikor rájöttem, hogy az ellenkező irányba menő metrópótló buszra szálltam fel: "Na, hát, hogyan fogom így elérni a vonatomat? Vagy talán egy későbbivel tudok majd csak menni?"<br />
Jól alakult az is, hogy a két metró közötti átszállásra más lehetőség is lett volna, de az a metrópótló busz a Délinél nem állt volna meg.<br />
Még annyi hozzátartozik a történethez, hogy a vonatjegyem már előre meg volt véve, és a Déliből is szabályosan lehetett használni.<br />
Legközelebb azért majd igyekszem hamarabb elindulni :)Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-24930877798651759042013-09-24T09:23:00.000+02:002013-09-24T09:26:45.703+02:00NyomtatóNem is tudom, hol kezdődik a történet... Kezdem talán ott, hogy még régebben írtam egy novellához hasonló néhány oldalas írást. Újra és újra időnként előjön bennem a gondolat, hogy kezdeni kéne ezzel valamit. Egy ismerősömnél, aki nyomdában dolgozik, érdeklődtem egyszer, hogy mennyiért lehetne kinyomtatni nagyobb példányszámban. De egyelőre még nem szántam rá magam, és kicsit drágának tűnt, és ő is mondta, hogy vannak olcsóbb helyek is.<br />
Nem olyan régen állt össze bennem egy gondolat... Ennek az volt az előzménye, hogy egyszer nagyon régen a közeli Lidl-ben láttam egy papírvágót (olyan nagy fém lap, vonalzókkal, rajta egy karos vágó késsel), és nagyon gondolkodtam rajta, hogy meg kéne vennem. De minek vegyem meg, hiszen mire is használnám igazából? Nem vettem meg. Aztán pár hónapja egy leárazós sátorban a Lidl előtt megint láttam azt a papírvágót leakciózva, és akkor is nagyon elgondolkodtam rajta, de akkor sem vettem meg, meg amúgy nem is nagyon volt akkor "felesleges" pénzem, amit szívesen rá szántam volna. És néhány hete (vagy hónapja) történhetett, hogy a Penny Market előtt volt egy leárazós sátor, ahol tűzőgépet láttam, ami nagyobb méretű, és lehet vele pl füzetet is összekapcsozni. Nem is emlékeztem pontosan rá, hogy a Penny-nél láttam ezt, csak valamire emlékeztem halványan, meg hogy akkor is gondolkodtam, hogy lehet, hogy meg kéne vennem, de igazából nem tudom, mire használnám... (Lehet, hogy nem a Penny-nél volt ez, nem emlékszem biztosan rá.) És persze nem vettem meg.<br />
Tehát újra gondolkozni kezdtem, hogy ki kéne nyomtatnom az írásomat... viszont már volt ez a 3 eset a papírvágókkal és a tűzőgéppel, és emiatt az az ötletem lett, hogy lehetséges, hogy akár magam is meg tudnám oldani, talán nincs is szükség nyomdára?<br />
Imádkoztam Istenhez, hogy akkor adjon nekem egy lézer nyomtatót ehhez. (a tintasugaras nyomtatóm nemrég múlt ki) Lett egy ötletem, hogy a munkahelyen lehetséges, hogy akadna egy felesleges nyomtató, és meg is kérdeztem másnap. Azt a választ kaptam, hogy valószínűleg fog akadni, megnézi.<br />
Még nincs befejezve a történet, de mindenesetre érdekes esemény, hogy a hét végére már vittem haza a nyomtatót, és nem kellett érte fizetnem semmit, csak egy kis egyszerűbb plusz munkáért cserébe megkaptam. (ez volt kb 1 hete) Egész szépen nyomtat, és úgy néztem, hogy az utángyártott toner egész olcsó bele.<br />
Még hátra van a tűzőgép megoldása, meg a papírvágó, bár egy egyszerűbb fajta papírvágó akad a közelben, és a tűzőgép megoldására is van már valamiféle ötletem - de ez még folyamatban van, és még várom, hogy valóban megoldódjanak ezek is. Meg persze az írásomat is még át kell néznem, és kijavítgatni benne a nem tökéletes részeket. Folyt. köv... :)Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-39231700982146044462013-09-22T07:00:00.000+02:002013-11-19T00:28:28.161+01:00Dylan<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
Lehet, hogy kicsit furcsa ez a cím, és nem is tudjátok, hogyan kell kiejteni
(valahogy így lesz: Dɪlən), de nem tudok jobbat adni, mert így hívják. Így
hívják azt a volt munkatársamat és végül jó barátomat, akivel kapcsolatos mindaz,
amit most megosztok veletek.<br />
Ő egy skót fiú, akivel együtt dolgoztunk az önkéntesek csapatában a walesi
Aberdaronban. A táborba alapvetően hívő embereket vettek fel dolgozni, de ő egy
kicsit kilógott a sorból, mert ő nem igazán volt az, inkább csak a szülei.
Nagyon érdekes habitusa volt és nagyon szeretett tréfálkozni, szeretett
kiszámíthatatlan lenni és néha eltűnni akár munkaidőben is.<br />
Sokan nem szerették és furcsának tartották, de én szerettem volna segíteni
neki, hogy mindig jól érezze magát a csapatban és ne gondolja úgy, hogy mindenki
furcsának tartja.<br />
Egy alkalommal úgy döntöttünk egy barátommal, hogy este kimegyünk a
tengerpartra sétálni, énekelni és gyönyörködni a hullámokban, a holdban és a
csillagokban. Sokáig kint voltunk, már egészen későre járt, mikor
hazaindultunk. A tábor a falun kívül volt, a tengerpartról jövet pedig át
kellett jönnünk a falun. Turistaszezon lévén még este 10-kor is zajlott az
élet, főleg a kocsma környékén volt nagy tömeg. Ahogy elhaladtunk a kocsma előtt,
kit látnak szemeim az ajtóban? Hát Dylant. Oldalba böktem Nikodemot, akivel
együtt jöttünk. Mivel ő nem akart hinni a szemének kicsit közelebb menünk
megnézni, hogy valóban ő van-e ott. Közben már nem is az ajtóban volt, mert
elszívta cigijét és éppen egy nagy korsó sör után nyúlt odabent, mikor mi az
ablakból megbizonyosodtunk róla, hogy ő az.<br />
Hát, nem szép dolog, az biztos - gondoltuk közösen, hiszen adventista tábor
lévén van egy kézikönyv, ami határozottan tiltja az alkoholizálást a tábor
ideje alatt az önkénteseknek, és ha ezt kitudódik, akkor bizony szankciók vannak, többek között hazamenetel.<br />
Ahogyan visszaemlékeztünk már többször is hiányzott a sátorból este és csak
igen késő éjszaka jött lefeküdni, másnap pedig gondok voltak a felkelése körül
és elkésett a munkából.<br />
Fogalmunk sem volt Nikodemmal, hogy mit csináljunk, de én éreztem, hogy
valami olyat kellene tenni, amivel nem falat építünk magunk és Dylan között, hanem
amivel valóban segítünk rajta. Elsétáltunk egy nyugodtabb helyre és
imádkoztunk. Az a gondolatom támadt, hogy mivel biciklivel érkezett a kocsmába,
jó lenne azt a biciklit visszavinni a táborba két szempontból is. Egyrészt
nagyon rossz bizonyság, hogy mivel a tábor felirata rajta van a biciklin, azt gyakran
látják az emberek a kocsma előtt. Másrészt egy kis meglepetés Dylannak.<br />
Sokat vaciláltam, hogy jó ötlet-e leckéztetni a srácot, de végül Nikodem is
megerősített benne, hogy tegyük ezt, mert ha beszélgetni akarunk vele erről és
nincs bizonyítékunk, biztosan tagadni fogja az esetet. Így végül megtettem
életem első biciklilopását :-) , majd visszamentünk a táborba és lefeküdtünk.<br />
Nehezen aludtam el, mert kicsit féltem a másnapi találkozástól. Tudtam, hogy
beszélnem kell majd vele erről, de fogalmam sem volt, hogyan fogok tudni úgy,
hogy azzal tényleg ne falat építsek, hanem inkább szeretetet fejezzek ki
iránta.<br />
Reggel már korán felkeltünk és Nikodemmal újra imádkoztunk. Ő azt javasolta,
hogy a jézusi elv alapján járjunk el és először senkinek ne mondjuk el az
esetet, csak én beszéljek vele. Aztán ha szükséges, akkor ketten, és így
tovább.<br />
Dylan természetesen jó későig aludt. A munkát általában 9.30-kor
szoktuk kezdeni, de ő még akkor is fújta a kását. Gondoltam megpróbálom
felébreszteni. Nem volt egyszerű feladat, de csak kinyitotta szemét. Már senki
nem volt a sátrunkban, ezért gondoltam, hogy elkezdek puhatolózni, tényleg csak
szeretettel, hogy hogy érzi magát. Természetesen a válasz, az volt, hogy
fáradtan. Érdeklődtem, hogy miért. Ja, hát mert későn feküdt. Lassan-lassan
közeledünk a tegnap este felé. Próbált füllentgetni, de mindig kifejeztem
kérdéseimmel, hogy én több dologról is tudok. Nem lőttem le poént, míg végül
kezdett össze állni benne a kép, a biciklieltűnéssel és a mostani
beszélgetéssel kapcsolatban, míg végül rákérdezett, hogy miért kérdezgetem őt. Ekkor
kimondtam, hogy mit láttam, és hogy a biciklit is én hoztam el. Habár
közben rettentően féltem, mert attól tartottam, azonnal megfojt.<br />
Azonban ezzel szemben a válasza hideg zuhanyként hatott rám: Kérlek imádkozz értem!<br />
Kifejezte, hogy nem is annyira a szórakozás kedvéért jár oda, hanem nem
mindig találja helyét a táborban és ez neki a feloldódás. Mondtam neki, hogy
megértem, de ő is tudja, hogy itt a tábor ideje alatt ez nem járható út.
Falajánlottam neki, hogy én itt vagyok és megyek vele a tengerpartra, megyek
vele bringázni, biliárdozok vele (ugyanis profi biliárdos, engem is ő tanított
meg játszani), felajánlom neki a szabadidőmet, hogy jól érezze magát a
táborban, de határozottan kérem, hogy ezt a fajta kikapcsolódást mellőzze.
Magától megígérte, hogy így fog tenni. Én pedig biztosítottam, hogy ha nem lesz
később gond, tényleg senkinek nem adom tudtára. Ő hálásan megveregette a
vállamat és tényleg úgy fejeztük be a beszélgetést, mint barátok.<br />
Mivel Nikodem is szemtanú volt, úgy láttuk jónak, ha közösen teszünk eleget
Dylan kérésének és hármasban imádkoztunk érte. Ilyen megilletődöttnek és
hálásnak még sohasem láttam ezt a mindig szórakozott fiút, mint ezután az ima
után. <br />
Aznap pont úgy alakult a beosztás, hogy Dylannel közösen dolgoztunk.
Miközben takarítottuk a sátrakat, folyton Istennel kapcsolatos kérdéseket tett
fel, tudva, hogy én lelkésznek tanulok. Nagyon komoly kérdések voltak, én pedig
nem győztem válaszolni rájuk. Azon az estén meglepetésünkre vacsorát csinált
nekem és Nikodemnak.<br />
Néhány nap múlva már csak néhányan voltunk a táborban és éppen én mentem ki,
mikor a postás érkezett. Angolos körmondattal elkezdte mondani, hogy van nála
egy csomag egy bizonyos Dylan Keane névre, de fogalma sincs, hogy hol lakhat,
mert sem utcát sem házszámot nem adtak meg, csak a települést, amihez több
mérföldre lévő farmok is hozzá tartoznak és úgy sejti, hogy talán itt lehet,
de... Mielőtt tovább kerülgette volna dolgot, mondtam, hogy itt van Dylan.
Miután a postás elment odaadtam neki a csomagot, ő sem tudott semmit róla.
Kibontotta és mi volt benne? Egy gyönyörű, bőrkötéses Biblia, mellette egy
szeretetteljes levéllel az édesanyjától. Gyönyörű ajándék, de kicsit
szkeptikusan gondoltam előre arra, hogy vajon mi lesz ennek a könyvnek a sorsa.
Körülbelül a könyvespolcon porosodva tudtam volna elképzelni. Azonban fél nap sem
kellett, és ahogy mentem be a szobába, ahol internetezni lehetett és ahol Dylan
folyton gép előtt szokott ülni, vagy bökdösni az oldalát annak, aki éppen használja
tábori laptopot, hogy mikor végez már, ezzel szemben azt látom, hogy Dylan
félrevonulva egy sarokba olvassa a Bibliáját. Nem szóltam egy szót sem, habár
nagyon örültem. Ő azonban szólt és mondta, hogy éppen József történetét olvassa
és mi minden ragadta meg őt belőle. Megint jót beszélgettünk.<br />
Utolsó előtti nap éppen filmet nézett pár munkatársunk és azt is tudni kell,
hogy Dylan is nagy filmes. Minden este nézett valamit és mindig ő volt az első
jelentkező, ha kérdezték, hogy ki akarja ezt, vagy azt a buta filmet megnézni.
Ment tehát a film a projektoron. Én is ott voltam és kerestem, hogy hol van
Dylan. Ott volt ő, ott ült, de nem igazán felfelé nézett a vászonra, hanem
lefelé. Ugyanis a Bibliája volt az ölében.<br />
Ennyi a történet. Nem azt akarom mondani, hogy Dylan biztosan megtért és ott
az egész élete megfordult, mert később is voltak azért butaságai, de az tény,
hogy attól a naptól fogva, hogy beszéltem vele sohasem láttam, hogy valamelyik
este hiányzott volna sátorból. És az is tény, hogy olyan dolgokat kezdett el
csinálni, amit azelőtt soha. Pl. a Bibliaolvasás, amiről konkrétan monda is, hogy
előtte soha nem tette.<br />
Lehet, hogy hosszú volt a leírás és talán
kicsit bonyolult is, de számomra örök bizonyság marad, hogy ha hitből teszek
valakiért akármit, az nem marad nyomtalanul.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára." (Pld. 3,3)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSmulQoahW8HfeeCRi4HYKl1ZQO2Ehuuw68Rzxepf5EcbYr0BJcaUXB0yA8TbQrgMGoecjR7AIxQKjzKqOLB7bVR7kVqlCHSotdcWTEbzNmv3RYeMo4L4R16E4u9on9gwuBzHqMktazIMa/s1600/100_6260.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSmulQoahW8HfeeCRi4HYKl1ZQO2Ehuuw68Rzxepf5EcbYr0BJcaUXB0yA8TbQrgMGoecjR7AIxQKjzKqOLB7bVR7kVqlCHSotdcWTEbzNmv3RYeMo4L4R16E4u9on9gwuBzHqMktazIMa/s320/100_6260.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
Ádámhttp://www.blogger.com/profile/03483360977908834590noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-50765979971807637002013-09-10T21:51:00.000+02:002013-09-10T21:51:20.050+02:00Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!Mindig nagy öröm és megerősítés számomra, amikor a tapasztalataitokat olvashatom, ez is motivált, hogy megosszam veletek azokat az élményeket, amiket az elmúlt hetekben éltem át, és ahányszor elmondom mindig csak rácsodálkozni tudok, hogy mennyire a szükségleteimnek megfelelően gondoskodott rólam a jó Isten.<br />
<br />
Idén ősztől kezdtem az egyetemet, és nyáron emiatt elég sok mindent kellett intézkednem, amire a táborozások miatt elég szűk időm maradt. Így történt az, hogy amikor kollégiumba jelentkeztem, több hivatalos igazolás is volt, amit nem tudtam határidőre beszerezni, így kreatívan egy-két szülői nyilatkozattal próbáltuk meg ezeket pótolni. De ezek nélkül is elég sok pontra számítottunk, szóval bizakodtunk, elég messze lakom Pesttől, meg elég kevés pénzem is van, úgyhogy azzal nemigen törődtünk. Annál is inkább, mert a beiratkozási tájékoztatóban az állt, hogy beiratkozás aug. 31. szombat, akkor is csak egy bizonyos időpontban. Más lehetőség NINCS... Húú gondoltam, ez egy kicsit erős, még csak ki se tudom próbálni az iskolát, merthogy föl se vesznek, ha nem jelenek meg. Utánajártam, az egyetlen megoldásként az írták, hogy meghatalmazhatok valakit magam helyett... Ezzel sem kerültem közelebb a megoldáshoz, úgyhogy elkezdtem érte imádkozni, és persze érdeklődtem telefonon is. Ott mondták, hogy az illetékes szabadságon van, majd suli előtti utolsó héten keressem... Volt két hetem imádkozni. Végül sikerült választ kapnom arra az ímélre, hogy nem tudok megjelenni a beiratkozáson, mit lehet tenni? A válasz: nem írt okot, hogy mért nem. Valahogy úgy voltam vele, hogy szerettem volna kitérni az indoklás elől, de miután direktbe rákérdeztek, részletesen kifejtettem azt, amit hiszek, amit eddig megértettem. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon mit gondolt, mikor olvasta, mindenesetre azt válaszolta, hogy az indokaim alapján megengedi, hogy hétfőn menjek beiratkozni! Nagyon hálás voltam.<br />
Ekkoriban kezdtem el keresgélni az után, hogy felvettek-e koliba, mert ismerőseim már költöztek, én még semmit nem tudtam. Hosszas utánakeresgélés után megtaláltam azt a határozatot, ami közölte, hogy köszönik szépen, sajnos nem értem el a ponthatárt így nem vettek fel koliba... Nagyon dühös és elkeseredett lettem. Nem volt egy egész hetem addig, mikor már naponta kellett Pestre járnom, és fogalmam sem volt, hol fogok élni. Nagyon rossz volt. Aztán a jó Isten adta a gondolatokat. Mi lenne, ha megpróbálnám a Sola- kollégiumát? Lehet, hogy fölvennének. Meg az elutasító határozat ellen is lehetne fellebbezni, mert volt pár hivatalos igazolás is, amit nem vettek észre, de legalábbis nem számoltak. Így elkezdtem megint csak imádkozni segítségért, mert én itt képtelen voltam akármit is lépni. Felhívtuk az illetékeseket, hogy tudnék-e menni a Solára?-Hát az majd csak vasárnap derül ki (vasárnap pesten kellett már lennem). Hát jó, akkor várunk. Persze elképzeltem, hogy milyen jó lenne ott lakni, meg hajlottam rá, hogy túl rózsaszínben lássam, így imádkoztam, hogy jó Istenem, Te tudod, hogy mire van szükségem, oda vegyenek fel, ami a legjobb lesz, és ne oda, amiről szépeket képzelek. Ja, és még meg kellett oldani azt a problémát, hogy az első héten hol aludjak, ugyanis, ha mehetek is akárhova, biztosan nem vasárnap estére. Így beindultak a telefonok, megintcsak az emberi megoldások, meg a "nála biztos ottalhatnék"-emberek, akikről kiderül, hogy dehogyis... Megint volt min imádkozni. Akkor jött egy gondolat, hogy mi lenne, ha kimennék egyik barátomhoz, aki ugyan nem pesti, de a közelben lakik, ő is bejárós. Megkérdeztem, és azt mondta, hogy mehetek, akár két hétre is! Ismét fellélegezhettem és megint csak hálát adtam, hogy ez is elintéződött. Vasárnap ki is mentem hozzájuk, szívesen fogadtak és aznap késő estére kiderült, hogy mehetek-e a Solára lakni, és azt mondták, hogy IGEN!! ...Régen voltam már ennyire megkönnyebbült és nem győztem hálát adni érte. Egyszerűen csoda, hogy hogyan összeszervezte a jó Isten az eseményeket. Először is elintézte, hogy ne fogadják el a pályázatot, hogy aztán elhelyezhessen egy olyan helyen, ahol nem városban vagyok, ahol csönd van, ahol saját szobám van, amit úgy alakítok, ahogy akarok, ahol csupa barát vesz körül, és még sorolhatnám, magamnak már írtam egy listát, hogy mik azok, amit itt kapok és mindenképpen ki akarok használni. De még mielőtt elhelyezett volna itt arra is volt gondja, hogy a barátom elmenjen otthonról, mikor én náluk vendégeskedtem, így egyedüli társaságom a húga volt, akivel végigbeszéltük a délutánokat, és mivel ugyanabba az iskolába jár, mint én, elmesélt minden fontos információt, megmutatta a tárgyfelvételt, adott könyveket, amik nélkül kb. egy hét lemaradással sikerült volna talán mindezekre rájönnöm... <br />
<br />
És, hogy még mindig nem volt elég, kiderült, hogy a szociális ösztöndíjat ugyanazon pontok alapján bírálják el, mint a kollégiumot. Az viszont nekem kevés lett. Ha mindent elfogadnak, akkor egész sok lenne, de.. és ezen a "de"-n megint fájt a fejem. Ugyanis minden hiteles igazolást végre sikerült beszereznem, viszont itt nincs olyan, hogy utólagos hiánypótlás. És a vicc az egészben, hogy, ha nem jelentkeztem volna augusztusban koliba, hanem csak most az ösztöndíjra, most elfogadnák az igazolásokat, de mivel egyszer már bekerültem a rendszerbe, nincs mit tenni... Húúúúú, hát a makacs agyammal ez nem bírtam felfogni, mentem a HÖK-höz, az elküldött, a TO-ra (csupa ilyen betűszó mostanában az életem), a TO leküldött volna a HÖK-höz, de mondtam, hogy onnan jövök éppen.. így elküldött a dékáni hivatalba és itt egy kedves, segítőkész nő elmagyarázta, hogy bizony, ez így nem működik... Mit lehet itt csinálni? Mégiscsak nemérdekel alapon megírni a fellebbezést, és a jó Istenre bízni. Ha Ő akarja, akkor biztos vagyok benne, hogy elintézi, ha pedig úgy látja jónak, akkor máshogy fog gondoskodni rólam. És olyan jó volt ebben megnyugodni. És ez az egyik legjobb érzés, amit az utóbbi időben volt alkalmam jópárszor átélni: körülöttem minden bizonytalan, de nekem ettől függetlenül lehet teljes bizonyosságom és békém, hogy vagyok olyan fontos a jó Istennek, hogy gondot viseljen rám.<br />
<br />
Leírok még két apróságot, ami csak terjedelmében apróság, mindkettő számomra megintcsak hihetetlen. Először is, mivel vasúttal járok, kellett bérletet vennem, mert különben nagyon drága lenne az utazás. Csakhogy vasútbérletet csak lakóhely és iskola közötti útra lehet venni. És nekem még nincs se új diákom, se ideiglenes lakcímigazolásom, szóval teljesen hiteltelen vagyok. (két ismerősöm is van akik a hetekben próbáltak így bérletet venni és nem lehetett) Aki nekem a bérletet adta, egy viszonylag fiatal pénztárosnő volt, aki nem kérdezett semmit, egyszerűen odaadta a jegyet... És az első kalauz is, aki hitelesítette nem kötött bele.<br />
A másik: kellett szereznünk anatómia gyakorlatra köpenyt. Lehet venni a suliban is, de ott drága, nekem pedig nincs pénzem. (ennyi legalábbis). Egyik előadás előtt hallom, hogy beszélget két évfolyamtársam, és az egyik mondja, hogy akkor holnap elhozza az egyik köpenyét. Kapva kaptam az alkalmon és megkérdeztem, hogy ha van egyik, akkor ugye van másik is, és nem akarja-e azt meg nekem adni. Mondta, hogy kölcsönbe, de odaadja. Hétfőn mikor találkoztunk, mondta, hogy nem tudja odaadni. A másikuk viszont azt mondta, hogy ő meg volt turiban és vett magának egy jó köpenyt egész olcsóért, meg talált egy nagyot, ami lehet, hogy jó lenne nekem, elhozta azt is... Csak néztem. És tényleg egy frankó köpeny csekély ezer forintért. Nem győztem megköszönni ismét neki és a jó Istennek.<br />
Tömören (de semmiképp sem röviden... ) ezek az elmúlt hetek élményei. Jó volt őket most tudatosan összeszedni és leírni, és írás közben is az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt egyszerűen nem hiszem el... És az, hogy KÖSZÖNÖM!<br />
<br />
"Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, <br />
Annak légyen dicsőség" (Eféz. 3. 20-21<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz7D9kkcWx85UuOm6mEjQYRakLy1FitGVyiArEbCwFvVEIAoHLeXa5CLGmFQ8ttXW7dyJacpeZ9zRAq9EBxqLGMVr29j_79F6nnHRm6BWNfTUn1ciCsSspBbZSm5PVKIFRXbFiTpyZyv0/s1600/IMG_5994.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz7D9kkcWx85UuOm6mEjQYRakLy1FitGVyiArEbCwFvVEIAoHLeXa5CLGmFQ8ttXW7dyJacpeZ9zRAq9EBxqLGMVr29j_79F6nnHRm6BWNfTUn1ciCsSspBbZSm5PVKIFRXbFiTpyZyv0/s200/IMG_5994.JPG" /></a></div><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Marcihttp://www.blogger.com/profile/03338611409024835335noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-81474249557325279292013-08-31T17:19:00.000+02:002013-08-31T17:19:16.488+02:00"Nagy dolgot cselekedett az Úr"<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„ Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy
dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.” ( Márk. 5:19)</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Ez az Ige fejezi ki
legjobban azt a belső indíttatást, amiért olyan lelkesen meséltem el otthon a
múlt pénteki napomat. Ez motivált arra is, hogy most, itt veletek is megosszam,
miként visel csodálatosan gondot Isten rólunk. Remélem, hogy erőt adhat ez a
tapasztalat nektek is, ha egy- egy hasonló helyzetbe kerültök. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Múlt pénteken fel
kellett mennem Budapestre elintézni egy hivatalos dolgot. Erre a napra
megbeszéltük pár ismerősömmel egy találkozót. Azt terveztük, hogy meglátogatjuk
az újonnan nyílt vegán- nyers éttermet, ami korábban mannaturál néven volt
ismert. Ma azonban Az élet étterme nevet viseli. (és ez itt a reklám helye:
mindenkinek szeretettel ajánlomJ
) Az ügyeimet sokkal hamarabb sikerült elintéznem, mint azt gondoltam. Így
maradt még bő három órahosszam a találkozóig. Egyet tanulással töltöttem. Utána
azonban felhívtam az egyik ismerősömet, hátha találkozhatnánk kicsit hamarabb
is, és akkor még többet tudnánk beszélgetni. A Batthyányi teret tűztük ki, mint
találkozási pontot. Én viszonylag korán odaértem, ő csak egy háromnegyedórával
később futott be. Ahogy ott nézelődtem a metró környékén (mivel még nem sokat
jártam azon a környéken), megpillantottam egy bácsit az egyik padon ülve. Nagyon
megviselt állapotban volt, de nem volt illuminált állapotban. Semmi egyéb nem
volt nála, csak egy baseball sapka, ami felfelé nézve mellette feküdt és némi
adomány után sóhajtozott. A bácsika lehajtott fejjel üldögélt a padon.
Megkérdeztem tőle, hogy leülhetek- e mellé. Ő szűkszavúan, azt mondta: „ csak
tessék”. Megpróbáltam beszédbe elegyedni vele, de igen nehezen ment. Nagyon
csendes ember volt. Ilyen hajléktalannal még nem is találkoztam. Általában
nagyon örülnek, ha valaki szóba áll velük. Ő azonban más volt, mint a többi.
Megkérdeztem tőle, hogy nem-e éhes? Azt felelte, hogy az. Mondtam neki, hogy
még én sem ebédeltem, és jó lenne, ha együtt ennénk. Ő rögtön azt válaszolta,
hogy ne költsek rá pénzt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Pfff…micsoda?- gondoltam magamban. Na ilyet meg aztán főképp
sosem hallottam. De nem adtam fel, próbálkoztam tovább. Végül elküldött, hogy
vegyek, amit én gondolok. Boldogan siettem át a túloldalra, a pékségbe, azzal a
gondolattal, hogy most aztán eszünk egy jót. J
Előtte kérdezgettem, hogy szereti-e a gyümölcsöket, de nemmel válaszolt.
Ilyenkor jön a nehezen megválaszolható kérdés. Akkor mit is vegyünk? Amit mi
egészségesnek, és „ kósernak” gondolunk, vagy amit ő is szívesen megeszik?
Végül is a túróstáskánál, és a lekváros fornettinél maradtam, azzal a békés
gondolattal, hogy ezt legalább el fogja tudni rágni. Közben azért befészkelte
magát az a gondolat a fejembe, hogy „ Megkérdeztél engem, hogy mire van
szüksége? Most magadtól akarsz valamit tenni, vagy Velem együtt?” De gyorsan
elhessegettem ezeket a békémet megzavaró gondolatokat. Örömmel vittem a kis
csomagocskákat a bácsihoz. Ahogy kinyitottam a zacskó száját, belenézett és azt
mondta: „Cukros vagyok, nem ehetek ilyet.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Másodjára is Pffff….nagyot koppant az önbizalmam és a
lelkesedésem is alább hagyott. Mekkora tanítás a jó Istentől! Ahogy ott ültem
szótlanul mellette, olyan jó érzés volt, hogy habár hibáztam, de Isten tanít. Viszont
szomorú is voltam, mert még mindig éhes maradt. Azon gondolkoztam, milyen jó
lenne, ha itt lenne Jézus. Akkor minden nyomorából meg tudná segíteni ezt az
embert. Én pedig csak ülök itt tehetetlenül. Néha még kérdezgettem egy- két
dologról, beszéltem neki a felhőkről, meg ami éppen eszembe jutott. Végül
azonban csendben maradtam és csak ültem szótlanul mellette. Sokáig ültünk úgy,
némán. Aztán végre ő kérdezett valamit. Válaszoltam. Megint csend. Lassan
felemelte a fejét, és láttam a szemem sarkából, hogy engem néz. Aztán előre
nézett, felsóhajtott. Azt mondta: „kegyetlen az élet”. Ezzel a részével
teljesen egyet kellett értenem, de azért hozzá tettem, hogy mi emberek tettük
azzá, mi vagyunk egymáshoz kegyetlenek. Majd felállt, és azt mondta, most
elmegy inzulinért a gyógyszertárba. Aztán visszafordult és megkérdezte: „
Megfog várni itt?” Kérdeztem, hogy szeretné-e, hogy megvárjam. Ő azt felelte: „
Igen, olyan jól esik a beszélgetés.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Harmadjára is Pfff…. hát ez meg nekem esett nagyon jól! J Pár szót váltottunk, a
többit csendben ültük. Nem hiába írta bölcs Salamon a Prédikátor könyvében:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> „Ideje van a …hallgatásnak, és ideje a szólásnak.”</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> ( Préd. 3:7) <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiadRKhy7MxeEpMLkgw72Noy65b9HS72SI0NpFmAa_3j6oFpiX5mwb5Wq4vD88xJwY5SnXrh_XEvK3p9G1EQa6ugzfQ8A2gqRA4igy6zXlj4KHKaeQAvtB-uvhwcGZA2s5HlIwEunAs-nwO/s1600/6368881029_0145030234_m.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiadRKhy7MxeEpMLkgw72Noy65b9HS72SI0NpFmAa_3j6oFpiX5mwb5Wq4vD88xJwY5SnXrh_XEvK3p9G1EQa6ugzfQ8A2gqRA4igy6zXlj4KHKaeQAvtB-uvhwcGZA2s5HlIwEunAs-nwO/s1600/6368881029_0145030234_m.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Utána jött az ismerősöm is. Vele még bementünk egy boltba és
vettünk a bácsinak teljes kiőrlésű zsömléket, paradicsomot és olívabogyós
pástétomot. Ezeket cukrosan is eheti. Az is nagy ajándék volt számomra, hogy
pont olyan volt ez az ismerősöm is, aki a legnagyobb lelkesedéssel válogatta,
hogy mit vihetnénk a bácsinak. J
Odavittük neki ezeket, egy kicsit még beszélgettünk vele, majd elmentünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A tanulság számomra: </span></u></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1. legfontosabb: Mindig kikérni Isten
tanácsát, mielőtt bármibe is belekezdenék!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> 2. Azt
nézzem, amire a másiknak szüksége van, és ne a saját elképzelésemet erőltessem
rá!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> 3. Tévedéseimet, és
bukdácsolásaimat is helyre tudja hozni a mi jó Istenünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezzel viszont még nem fejeződött be a napom. Az étteremből
kissé megkésve indultam a pályaudvarra. Szerettem volna elérni a vonatomat,
hogy még naplemente előtt hazaérjek, és fel tudjak nyugodtan készülni a
szombatra. A vonat indulásáig azonban csak 5 percem maradt. Felmerült a
kérdés,akkor most vegyek jegyet, vagy megkockáztassam, hogy anélkül felszállok.
Ha jegyet veszek, biztos csak a két órával későbbivel tudok hazamenni. Úgy
döntöttem, felszállok jegy nélkül és a többit Istenre bízom. ( Ettől az esettől
eltekintve, senkinek sem ajánlom meleg szívvel, nagyon helytelen dolog!!)
Rengetegen voltak a vonaton, én pedig csak fohászkodtam a mennyei Atyához, hogy
valami lágyszívű kalauzt küldjön, és bocsásson meg, hogy nem figyeltem eléggé
az időre. Ahogy telt, múlt az idő, nem jött senki sem. Már csak két állomás
választott el hazulról. Akkor viszont felálltam és elindultam megkeresni a
kalauzt, mert azért jegy nélkül mégsem tisztességes utazni. Meg is találtam
hamarosan. Egy nagyon kedves hölgy volt, akivel már többször találkoztam.
Mondtam neki, hogy a Keleti pályaudvartól szeretnék Soltszentimréig egy
diákjegyet. Azt felelte, hogy nagyon sajnálja, de csak pótjeggyel együtt tudja
kiadni, mivel a Keletiben van jegypénztár. Ez eléggé fájt nekem, de gondoltam,
hát igaza van, ez így helyes. Mondta, hogy 3550 Ft lesz. Ahogy néztem a
pénztárcámat, csak 3250 Ft volt nálam. Többször is átszámoltam a pénzem, de
csak ennyi volt. Megegyeztünk, hogy felveszi az adataimat és majd akkor küldik
a csekket. Mielőtt ezt megtette, mondta, hogy mindjárt visszajön.
Vártam…vártam..vártam, de nem jött. Viszont nekem le kellett szállnom. Nem
tudom, hogy így volt-e, de szerintem direkt nem jött vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nagyon hálás voltam a jó Istennek, főleg amikor bevillant,
hogy pont annyit költöttem a bácsikára, mint amennyibe a vonatjegyem került
volna. Ráadásul, mikor hazaértem ijedten eszméltem rá, hogy nekem még egy
ötezresemnek is kellett lennie,amiből kitudtam volna fizetni a pótjegyet, de azt
ott egyáltalán nem találtam. Belenéztem gyorsan a pénztárcámba, és csodák
csodájára, most ott volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ami még érdekes volt, hogy előtte adtam egy másik
hajléktalannak pár forintot, körülbelül annyit, amennyi egy vonaljegy. Ezért „
cserébe”, ahogy rohantam a metróhoz,
hogy elérjem a vonatom, el sem kérték a jegyemet, nem is volt lyukasztó
automata, csak simán átengedtek az ellenőrök. Én is csak utána vettem észre,
hogy nem is kellett használnom a jegyemet, így ezt is megspóroltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem azt szeretném ezekből a tapasztalatokból leszűrni, hogy
azért adjunk, mert tudjuk, hogy visszakapjuk. Viszont mi sem fogunk sohasem
éhezni, ezt megígérte Isten. Amire szükségünk van, azt kirendeli. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Vesd a te kenyeredet
a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.”<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Préd. 11:1)</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha-YOSFIfY69jw-ZSS0YDmpVUyMBhhUH0LtfmO3WVpRyiOKVMi__LErWuHIHr__city08ne1FIJsFg-qBIBkAHlQKnkfvngMkiPXhza-FjIA06-jk_nj-C4dUAzVnHZizTjoRXO8V_BcS3/s1600/hand.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha-YOSFIfY69jw-ZSS0YDmpVUyMBhhUH0LtfmO3WVpRyiOKVMi__LErWuHIHr__city08ne1FIJsFg-qBIBkAHlQKnkfvngMkiPXhza-FjIA06-jk_nj-C4dUAzVnHZizTjoRXO8V_BcS3/s320/hand.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="text-transform: uppercase;"><o:p></o:p></span>Encsihttp://www.blogger.com/profile/02644910288923335090noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-65688748193151721902013-05-12T09:30:00.001+02:002013-05-12T09:30:56.129+02:00Bízni Istenben<div><p>Az elmúlt napokban volt egy tapasztalatom. Akkor megpróbáltam valahogy megfogalmazni. Lehet, hogy nem sikerült a legjobban, ezt nézzétek el nekem :) De remélem, a lényeg átjön belőle. Ide másolom...</p>
<p>Azt hiszem, most kezdek rájönni úgy jobban valamire... Isten nem azért mondja, hogy ne tedd ezt és ezt, mert valami jót el akar rejteni tőlünk. Az az igazság, hogy amit korlátokkal körülvesz, az valóban nem lesz jó, és nem fogjuk örömünket lelni benne. Arra jövök rá, hogy Isten nem csak szabályokat szab, és azt be kell tartanunk, és mert Isten azt nevezi jónak, és ahhoz kell szabni magunkat... sokkal többröl van szó. Amit Isten mond, az valóban úgy jó, valóban abban fogjuk örömünket lelni... bármennyire is tűnik jónak és kívánatosnak a saját elgondolásunk, bármennyire is gondoljuk, hogy nincs gond azzal, ha a vágyaink szerint cselekszünk... Abban fogjuk igazán örömünket lelni, amit Isten megszab nekünk. Isten valóban jó, és valóban jót szeretne nekünk! A saját elgondolásunk csak addig tűnik jónak, amíg arrafelé igyekszünk, de amint beteljesedne, csalódás lesz az eredménye. Mi magunk nem tudjuk magunktól, hogy mi a jó. De Isten tudja! Hogyhogy nem bízunk Benne.. hogyhogy nem bízok Benne eléggé?!<br>
Nem az a bűn igazán, hogy megteszünk valamit, amiről azt hittük, hogy jó lesz, aztán rájövünk, hogy mégse... Az egész bűn fogalom gyökere valahol ott rejlik, hogy mennyire bízunk Istenben!<br>
Isten nem tilt, hanem a jó felé terelget. Abban fogjuk örömünket lelni, amerre Ő terelget. Igaz, az ember olyan, hogy akár 77-szer is neki megy a falnak, és 78-adjára is úgy gondolja, hogy az jó lesz. Olyan fafejű az ember... De Isten türelmes. Hagyja az embernek, hogy minden oldalról körüljárja, hogy talán okosabb Istennél. Aztán az ember vagy megelégszik az ideiglenesen jónak tűnő dolgokkal, de sosem lesz boldog igazán; vagy bízik Istenben, Aki arrafelé vezeti, ami valódi boldogságot ad.<br>
Isten nem akar megvonni tőlünk semmi jót! Most tényleg figyelj ide: NEM akar Isten megvonni tőled semmi jót! Hanem meg akar óvni a csalódásoktól, és azt akarja adni, ami beteljesült boldogságot ad!<br>
A Csaló próbál becsapni téged, és próbál bizalmatlanságot kelteni benned Istennel kapcsolatban, és hazudik mindenfélét. Ne higyj neki! Sose hidd el, hogy Isten bármi jót meg akarna vonni tőled! Pontosan az ellenkezője igaz. Isten a legjobbat akarja megadni neked. Csakhogy ennek vannak módjai és szabályai, amihez magadtól nem vagy elég bolcs, és Isten az egyetlen lehetőséged, hogy a legjobb úton járj, ami számodra is a legjobb lesz, és amin a legboldogabb lehetsz! Bízz Istenben, feltétel nélkül!<br>
Tudom, sokszor Isten nagyon távolinak tűnik, és talán nem is tudod igazán, kicsoda Ő... De ha döntési helyzetben Rá bízod magad, és kivárod a dolgok alakulását és gyümölcseit, akkor megismered kicsoda Isten. Ha a magad feje után mész, akkor is megismered, hogy Isten jó, de nem leszel boldog, és egyre távolabb kerülsz Tőle. Vigyázz, mennyire távolodsz el Tőle! Amíg Isten meg tud szólítani, addig alakíthat téged. Ne halogasd az Isten hívásának való engedést!<br>
Bízhatunk Istenben, bízhatok Istenben! Minden, amiben hallgatok Rá, az a legjobb és legboldogabb út számomra, és megóv a csalódásoktól. Te előre sose tudhatod, mi, meddig, hogyan.. Folyton bízd Rá magad. És ne bízd el magad az úton, hogy már jó úton jársz, mert Isten gyakran terelget tovább olyan utakon, amikre nem gondolnál, és gyakran nem az alakul ki a dolgokból, amire magadtól következtetni tudsz!<br>
Egyszerüen csak bízd magad Istenre minden percben, és ne aggódj semmi miatt, de ne is bízd el magad soha semmi dologban, hanem csak maradj meg a szüntelen Istenre hagyatkozásban.<br>
Bárcsak mindig ilyen tisztán látnám a képet! Nem szabad elfelednem, hogy Isten nem akarja megvonni a jót, hanem a csalódástól akar megóvni, és a valódi jóra elvezetni. Ez az igazi lecke az életben, hogy megtanuljunk bízni Istenben.<br>
Hogy mi és hogyan lesz, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy amíg Istennel járunk, addig jó úton vagyunk. Mindenben kérd ki Isten tanácsát, bármi is az, mert a Csaló még az Igével is próbálhat kísérteni. Istenben bízz egyedül, Ő legyen a te értelmed.</p>
<p>"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." (Péld. 3:5)</p>
<p>Tehát, amire kezdek rájönni, az a lényege, hogy Isten semmi jót nem akar megvonni tőlünk. Eddig azt hiszem azt hittem, hogy le kell mondanom bizonyos számomra jó dolgokról ahhoz, hogy Istent követni tudjam, mert az Ő törvényeben nem úgy van, ahogy én szeretném. Most viszont azt látom, hogy egyáltalán nem akar Isten megvonni tőlem semmi jó dolgot. Csak én nem látom igazán, hogy mi az, ami jó számomra... mert arra jövök rá, hogy amikor magamnak engedek, a végén mindig kivétel nélkül "fonnyadt gyümölcsöt szedek le a szép gyümölcsöt termőnek hitt fáról". Mindig újra és újra ezt tapasztalom. A törvény valóban jó és szent. Különösen a szívbe írt törvényre gondolok, amit Isten a lelkiismereten keresztül belénk rejtett. Az emberi rendelkezések közül nem mindent vár el Isten. Maga a törvény pedig egyszerű - csak az ember néha csűri-csavarja, és nem érti igazán. És a Bibliában is alapvetően egyszerűen le van írva.<br>
Isten törvénye a jót akarja megadni, és a csalódásoktól szeretne megóvni. Arra jöttem rá, hogy jobban bízhatok Istenben, mint ahogy ezelőtt éreztem, és nem vesztek el ezáltal semmit, csak a csalódásokat.</p>
</div>Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-25963983243099155802013-04-24T11:08:00.001+02:002013-04-24T11:08:21.446+02:00<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<br /> <span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> </span><i style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><b>„Hadd szóljanak a napok…!”</b></i><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> címmel jelent meg 2002-ben egy gyűjtemény, mely tíz beszélgetést tartalmaz a százéves magyarországi adventmozgalom történéseiből. A különböző foglalkozású idős emberrel készített beszélgetés közreadója egy gitártanár, aki a főiskolánkat is elvégezte anno.</span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> Amikor sok éve megjelent a könyv, három motivációm volt, hogy olvasásába kezdjek. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">Az egyik, hogy egy kecskeméti testvérünk gyűjtötte csokorba e tapasztalatokat, életpályákat. Egy másik, hogy akkori gyülekezetvezetőnk felesége idősek otthonában dolgozott programszervezőként, és így a gyereksereg, a fiatalság viszonylag sűrűn megfordult korosabb emberek között is (ünnepekkor énekeltünk, hangszereken játszottunk, verset mondtunk, ajándékot vittünk, stb.), talán mondhatom, pont egy olyan időszakomban ért a kötet megjelenése, hogy nyitottabb voltam az idősebb korúak élettapasztalatának meghallgatására. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">Ezen kívül különösen az ösztönzött még, hogy Varga Sára nénivel is készült beszélgetés, akit magamban mindig is az igazi hívő, gyakorlati keresztény képével azonosítottam. Azóta, hogy e könyv kiadódott, eltelt több mint tíz év, de az idővel nem hogy megfakult volna hite, hanem egyre élénkebb színekben tárult fel előttem is. Általa is megvilágítódhatott előttem konkrétan az elmúlt évben egy barátnője eltávozásakor, hogy mit jelent a barátság. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> A napokban újra kezembe vettem ezt a könyvet. Tegnap - talán általatok is ismert Kovács Pálné - Judka néni – a főiskolai zenetanárunk – köszöntött fel bennünket Enikővel keresztségünk alkalmából. Maga a beszéde is meghatott, de amikor elmondta, hogy ezt a könyvet miért adja nekünk, az érdeklődés valami különös lángja lobbant fel bennem. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> Addigra, mire Orosz Csaba a ’szerző’ többszöri próbálkozás után újra megkérdezte Judka nénit, hogy elkészíthetné-e az interjút édesapjával, Gyurka bácsi már nem élt. Idősebbik lánya vállalkozott rá, hogy édesapja élettörténetét töredékekből összerakosgassa. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">Nagy öröm volt számomra úgy olvasni azt a néhány oldalt, hogy már kötöttem valakihez. Ez nem csak egy ember élete volt. Valahol egy egész családé, benne Judka nénié is. Valahol az ő bontakozó gyermekéveinek, környezetének küzdelmes napjai. S azzal, hogy elolvastam, közelebb kerültem az jelenéhez, egy beérett növény megértéséhez. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">Azért jelent ez számomra különösen nagy örömöt, mert láthatom, ahogyan a másfél évvel ezelőtti ide – a főiskolára - jövetelemtől Isten mindkét félben munkálkodik azon, hogy kölcsönösen nyitottabbá váljunk egymásra, Judka nénivel és Pali bácsival a férjével is. Hogy eltűnjenek a mindkét oldalon jelen lévő előítéletek és a Szeretetben felszabadulva, megismerve a másikat, megértsük egymás lépéseit, gondolatait, befogadhassuk a másik lényét. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> Az egész fejezet, könyv elolvasása sokat jelenthet az embernek. Két részt idéznék, ami engem talán a leginkább megérintett. </span><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><i><b style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">Áchim György</b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> a harmincas éveit kezdte meg, amikor Magyarország belépett a világháborúba. Szívében Istennek ezzel az ígéretével indult szolgálatba: „elesnek mellőled ezren, hozzád nem is közelít”. </span></i><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> „Történt egyszer, hogy Debrecenben voltak és édesapám a debreceni állomáson teljesített szolgálatot. Az állomást bombázták. Ott állt, őrségben volt, amikor egyszer csak látja, hogy egy asszony jön felé, karján egy ájult kisgyermekkel, akinek a fél arcbőrét levitte a légnyomás. Az asszony nagyon rossz állapotban volt. Így szólt: Vitéz úr, ha Istent ismer, vegye át tőlem ezt a gyereket, jöjjön, segítsen! Apukám gondolkozott, mit csináljon. 'Őrségben vagyok, és háború van! Dehát nekem is van gyerekem! És azt mondja „ha Istent ismer” - nem tudok mit tenni.' Odament. Nem nézett hátra, ki látja, hogy az őrszolgálatát otthagyja, átvette a gyereket, és abban a pillanatban becsapott egy bomba. Tőle nem messze egy villanypózna állt, és mint egy gyufaszál repült föl. </span><b style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><i>Ha egy percet, ha csak egy negyed percet gondolkozik, hogy ő most katona vagy ember, akkor ő is a levegőbe repül. De ő a szívére hallgatott.</i></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">”</span></span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> </span></span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> </span></span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr5f7K97ODxzJOO3plB4CkpRKCuzx8BfI31HoPR9EoYN3fS3aaLuHsgkawh5Q9Fca-EygfepmHTQOLv7GDKvD7B-Fp3yCE0nYBJ-Gm7c4g-TPM7V7lfxSKheH61CHVLYNvwOdAPadmHQp7/s1600/grass-55443.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr5f7K97ODxzJOO3plB4CkpRKCuzx8BfI31HoPR9EoYN3fS3aaLuHsgkawh5Q9Fca-EygfepmHTQOLv7GDKvD7B-Fp3yCE0nYBJ-Gm7c4g-TPM7V7lfxSKheH61CHVLYNvwOdAPadmHQp7/s400/grass-55443.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /></span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><i><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> Így teltek utolsó napjai:</span></i><br style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;" /><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> „Ő </span><i style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><b>az élettel betelve hajtotta fejét az utolsó álomra. Vidám, jókedvű, mindig pozitív gondolkodású ember volt és ilyen is maradt végig.</b></i><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"> A halálos ágyán azt mondta nekem (egy kétágyas kórházi szobában feküdt, ahol még tévé is volt): ’Tudod, ez egy ötcsillagos szálloda, tévé is van, de a Reisingert nem lehet fogni.’ ’Apukám, majd jössz hozzánk, és tudod, hogy mindegyik előadás megvan kazettán, majd megnézed.’ – mondtam neki. ’ ’Az más!’- mondta, és este elaludt. Szóval, minden gondolata e körül forgott.”</span></span></div>
<div style="color: #444444;">
</div>
<div style="color: #666666;">
<br /></div>
<br />mamuszhttp://www.blogger.com/profile/03945764920657214410noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-65179114603960000042013-04-04T22:19:00.000+02:002013-04-04T22:19:05.817+02:00Gondolatok az egymás közötti kapcsolat szerepéről<span style="font-size: x-small;">Egy kicsit rendhagyó ez a bejegyzés. A legutóbbi találkozónkról hazaérve, ami ugye a közösségről szólt, és többünk szerint nagyon jól sikerült, egy e-mail fogadott régi jó barátomtól. Épp a közösségről szólt, keresztény fiatalok közt, mondhatni egy kiáltás, hogy milyen hiányosságokat él, élünk meg, és hogy tegyünk az ügyért. A levél, nem csak hogy megindítóan őszinte volt, hanem bizonyára nem csak bennem kelt olyan benyomást, hogy akár én is mondhattam volna, és hogy valaki végre ilyen szépen megfogalmazta – így hamar eszembe is jutott, hogy megkérdezem az íróját, közzétehetem-e itt. Azt mondta, örömmel.</span><br />
<span style="font-size: x-small;">Bár az eredeti tehát egy kör e-mail, gyakorlatias résszel is, úgy vélem, az a legjobb, ha változatlanul, és csonkítatlanul ide másolom.</span><br />
<br />
Sziasztok,<br /><br />Már vagy tízszer kitöröltem az első mondatot, mert nem tudom, hogyan kezdjem el...<br />Csak szeretném megosztani veletek a gondolataimat, amik pár napja már a fejemben vannak az egymással való kapcsolataink és közösségünk kapcsán..<br />
<div>
<br />Ami engem illet – hogy rögtön a közepébe vágjak – arra a belátásra jutottam, hogy nem tudok győzedelmes keresztény életet élni közösség nélkül. Kicsit félelmetes kimondanom, de konkrétabban ez azt jelenti, hogy nem tudok fejlődni a hitemben, a jellememben nélkületek.<br />
<br />Ugyanakkor meg sokszor azt érzem, hogy képtelen vagyok igazi, meghitt kapcsolatba kerülni bárkivel. Nem akarok erre most választ találni, de azt hiszem, hogy ez azért van, mert megbízni valakiben és közel engedni magadhoz az valahol félelmetes és mégis vágyunk rá.<br />
<br />Nagyon jó persze szombatonként találkozni és beszélgetni egy kicsit de az csak a felszín, annak is a legfelső vékony rétege. Nem erről a fajta kapcsolatról beszélek és szerintem egyikőnk sem erre vágyik. Hanem arra, hogy végre úgy köszönthessük egymást amikor találkozunk, mint az igazi testvérek. Mint a testvérek, akik már alig várják, hogy újra láthassák egymást és elmondhassák egymásnak örömüket, bánatukat. Őszintén, mert tudják, hogy bízhatnak a másikban. Mint a testvérek, akik szeretik egymást és nem félnek kimutatni az
érzéseiket. Mint a testvérek, akikben nem előítélet és feltételezés van a másik emberrel szemben, hanem jó szándék és segítő akarat.<br /><br />Ne haragudjon meg senki, hogy többes számban írok és ne vegye magára az, akit mindezek nem érintenek. Ez csak az én tapasztalatom önmagamról és a környezetemről. Az viszont meggyőződésem, mert a valóság ezt mutatja, hogy nem vagyunk olyan közösségben egymással, amilyenben lehetnénk. Krisztus azt mondja, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket. Testvéreim, szeretjük mi ennyire egymást? És ha nem, akkor vajon megismeri-e majd rajtunk keresztül a világ Isten szeretetét?<br /><br />Bevallom nektek, hogy én bizony félek. Félek szeretni bárkit is ezen a földön, beleértve benneteket is. Mindennél jobban vágyok arra, hogy tudjam szeretni a felebarátomat, a testvéremet, de annyira át vagyok itatva az önzéssel,
hogy nem megy. Egyedül legalább is nem. És a napnál világosabb, hogy sátán éppen ebbe fekteti a legtöbb energiát, hogy a közösségeket – legyen szó akár egyházról, akár kiscsoportról, barátságról vagy házasságról – szétrombolja. Milliónyi eszköze van erre, ezt mindannyian tapasztaltuk már ebben az életben.<br />
<br />És annyi szép ígéret van, hogy efölött mégis győzhetünk, ez az egyik kedvencem:<br /><br /><b>"Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az,</b><b> a ki e világban van."</b><br /><div>
<br />Azzal is tisztában vagyunk mindnyájan, hogy egyik napról a másikra nem megy a változás. De hiszem, hogy annál, amit most teszünk sokkal többet is tehetnénk egymásért, magunkért. És ha már egymást tudjuk igazán szeretni és hordozni, elviselni egymás nyűgjét, baját, akkor talán már másokért is sikeresebben munkálkodhatunk majd. Nem tudom, hogy áldhatna meg és használhatna fel minket Isten addig, amíg nem vagyunk igazi közösségben egymással. Amíg nem szerzünk vele olyan tapasztalatokat, hogy minden látható akadály ellenére, legyenek azok bármekkorák is, meg tud bennünket szabadítani önző jellemünktől és fel tud ruházni a saját tiszta jellemével. </div>
<div>
Mert ha ez a csoda megtörténik, akkor lesz mit mondanunk a világnak, de addig nem nagyon, mert mi magunk sem hisszük el igazán, hogy megváltozhatunk. Akkor majd örömmel hirdetjük Isten hatalmát, mert megtapasztaltuk, hogy Ő valóban képes minket megvédeni saját önző énünktől. De ez egyedül senkinek nem fog menni!!!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Én azt látom, hogy mindannyian egyedül próbálunk győzelemre jutni de lássuk be végre közösen, hogy nem fog menni.</div>
<div>
Mikor fogjuk vajon megtapasztalni az állhatatos közös ima hatalmát? Mikor imádkoztunk utoljára együtt egy közös ügyért vagy valakinek az ügyéért? Miért nem találunk ezekre is alkalmakat? Miért csak szombat délutánonként jövünk néha össze? Ne értsetek félre, megvan a kikapcsolódásnak és a felhőtlen, könnyed együttlétnek is a maga helye, de az arányok kicsit el vannak tolódva. Magamat érzem a leginkább felelősnek, mert olyan régóta van már ez a fejemben, mégsem szóltam. Miért? Mert legyintettem, hogy majd lesz valahogy. És valahogy mindig lesz, de ha így állok hozzá, akkor egy biztos:a szél ide-oda fog sodorni és lehet, hogy túl késő lesz, mire felismerem, hogy eltévedtem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Most van itt az ideje, hogy keressük és megismerjük végre az Istenünket. Egyénileg is de közösségben is. Hogy tapasztalatokat szerezzünk vele, mert most még megtehetjük. Ki tudja közülünk, hogy mennyi időnk van hátra? Ismertek és tudhatjátok, hogy mindig távol tartottam magam attól, hogy jóslásokba bocsátkozzam a végidő kapcsán. Sőt, azt sem tartom jónak, hogy annyiszor elhangzik ez, mert nem is az idő sürgetésének kellene motiválnia bennünket. Ha tudnánk, hogy 150 év van még hátra a világból, akkor is buzgón kellene segítségül hívni és keresni Istent, hogy mentsen meg minket a bűn és önzés fogságából. Akkor is kutya kötelességünk lenne megtanulni szeretni egymást és békében élni. Akkor is annak kellene motiválnia bennünket, hogy van egy Istenünk és egy Megváltónk, aki meghalt értünk. Sokszor olyan távol van ez tőlem....</div>
<div>
<br /></div>
<div>
De én nem akarom, hogy ez így maradjon. És Istentől és tőletek kérek segítséget, hogy változtassunk ezen, mert egyedül nem fog menni. Én most csak annyit tudok, hogy ha egyedül maradunk, látszat-kapcsolatokban, akkor elveszünk. Egyelőre nem tudom a hogyant és bennem is van egy jó adag félsz, de nem akarok többé félelemben, két szívvel élni!!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Biztos, hogy nem mindannyian fogunk közösen, ugyanazon az úton haladni. De olyan jó volna, ha mindannyian megtalálnánk a közösségünket Istennel és egymással is. Ha olyan társakra lelnénk, akikkel együtt vándoroljuk végig ezt a földi életet, hogy a végén hazataláljunk és békében élhessünk végre!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
</div>
<div>
Itt-ott lehet, hogy kissé szentimentális és patetikus voltam. De ahogy az angol mondja: That is the way I am. És még egyszer elnézést kérek, ha valakinek az érzéseit megbántottam volna. Nem állt szándékomban, csak egyszerűen el szerettem volna mondani nektek ezeket.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Isten áldását kívánom mindannyiótoknak a hétre,</div>
<div>
Testvéri szeretettel,</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Sanyi</div>
</div>
Clydehttp://www.blogger.com/profile/02461316918932452049noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-65459740816945162912013-04-02T21:00:00.000+02:002013-04-24T13:44:07.005+02:00Az imának értelme van<div>
Megint vittem meghívot arra a helyre, ahova egyszer régenben is. (amit szintén akkor megírtam ide apró tapasztalatként) Pár napja próbáltam, akkor nem volt nyitva az ajtó (akkor nem imádkoztam, csak arra jártam). Ma előtte imádkoztam, mielőtt oda mentem. Nyitva volt a lépcsőház ajtaja :-) Valami kaputelefonos emberek voltak ott, és az egyik lakóval beszélgettek, hogy recseg a kaputelefon - vagy valami ilyesmi :-)<br />
Ez nekem most megerősítés volt, hogy van értelme imádkozni.</div>
Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-29391753699838826682013-01-07T19:07:00.001+01:002013-01-07T19:07:37.162+01:00Nyitott ajtóEgy aprócska tapasztalat... Mostanában lesz egy előadássorozat, aminek az első része 2 nap múlva lesz. Egy lépcsőházban 2 helyre szerettem volna bedobni meghívót (régebben nekik adtunk meghívókat). Pár napja próbáltam, de akkor zárva volt az ajtó, és mostanában nem nagyon merek csak úgy becsengetni... Most elmentem megint arrafelé, és imádkoztam, hogy nyitva legyen az ajtó, hogy be tudjam dobni a postaládájukba. Nyitva volt az ajtó :)Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-45668714151597826432012-12-18T08:19:00.002+01:002012-12-18T08:19:33.581+01:00Egy kis könyv útjának történeteEzek az események, amiket most leírok, akkor történtek, amikor legutóbb közösen elmentünk túrázni. Talán ott kezdeném, hogy amikor elindultam reggel a buszhoz (amivel a vasúti pályaudvar felé mennék), kicsit előbb oda értem. Azt gondoltam, sétálok egyet a következő buszmegállóig, de valamiért azt éreztem, hogy várjak. Üljek le, és gondolkodjak. Hát, leültem, gondolkodtam. Eszembe jutott, hogy: a gyufa! Nem hoztam gyufát. Tervben volt, hogy játszunk majd gyufás játékot, és azért kellett volna. Arra idő nem volt, hogy a környéken menjek be egy boltba, így azt gondoltam ki, hogy az egyel előbbi megállónál leszállok, ott van egy éjjel-nappali. Leszálltam ott, meg is vettem. Még arra gondoltam, talán a vasút állomáson vennék egy kicsit nagyobbat, mert ez ami itt volt, nem valami nagy.<br />
Oda értem a pályaudvarra, néztem a kiírást, hogy honnan megy a vonatom majd. És észre vettem egy ismerőst. A lépcsőházunkból az egyik lakó. Oda mentem hozzá. Kiderült, hogy ő is Budapest felé megy, ugyan azzal a vonattal fogunk menni. Így aztán nem néztem meg másik boltot, mert azt éreztem, hogy ez nem véletlen, hogy találkoztam vele. (Ha nem abban az éjjel-nappaliban vettem volna meg a gyufát, akkor itt a pályaudvar környékén keresgéltem volna, így nem biztos, hogy összefutottam volna úgy vele, mint ahogyan történt.)<br />
Beszélgettünk erről-arról. Fura, hogy kb. több, mint 20 éve egy lépcsőházban lakunk, de érdemben nem beszélgettünk még. (Mondjuk ez úgy általánosságban igaz mindenkire.) Jó volt kicsit többet megtudni róla.<br />
Aztán eszembe jutott, hogy van nálam egy könyv. Majdnem mindig szoktam magamnál tartani egy példányt a Jézushoz vezető út / Krisztushoz vezető lépések / Legjobb út könyvből, most is volt nálam. Gondoltam, megkérdezem tőle, hogy érdekelné-e, mert szerintem nagyon jó. (Valóban nagyon jó könyv.) Szívesen fogadta, el is kezdte olvasni.<br />
Nekem át kellett szállnom egy másik vonatra, mert ez nem állt volna meg annál a megállónál, ahova mentem, így nemsokára készülődtem leszállni. Mondtam az ismerősömnek, hogy maradhat nála a könyv, kölcsönbe oda adom, aztán majd vissza adja. Meg hátha esetleg érdekel a családjából másokat is...<br />
Szóval így indult ez a nap. A túra jól sikerült. Nem voltunk sokan, de nagyon jó hangulata volt a napnak...<br />
Aztán a történet ott folytatódik, hogy egyszer néhány nap múlva a lépcsőházban találkoztam, akinek adtam a könyvet, neki a édesanyjával. Ő is mondta a könyvet, hogy jó könyv, és hol lehet ilyet kapni... Mondtam, hogy hát boltban nem tudom hol lehet, de tudok szerezni. Aztán mondtam, hogy ami most náluk van könyv, akkor az maradjon náluk. Kérdezte, hogy mennyibe kerülne. Mondtam, hogy, hát legyen akkor ajándék. És akkor megegyeztünk abban, hogy ő cserébe ad majd tököt (mert a fia mezőgazdasággal kapcsolatos munkahelyen dolgozik).<br />
Tehát ez volt ennek a kis könyvnek az útja. Nagyon örültem neki, hogy ez így történt. Amúgy ilyen körülmények nélkül, talán sose alakult volna úgy, hogy ezt a könyvet adtam volna nekik.<br />
Bízok benne, hogy Isten továbbra is munkálkodik majd az ő életükben.Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-64375661034966455562012-10-31T07:58:00.001+01:002012-10-31T07:58:52.081+01:00Reggeli áhítat<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Tegnap reggelre én voltam beosztva áhítat tartására, de az
egyik iskolatársam megkért, hogy hagy tartsa meg ő. Ide viszont leírom, a
szóban nem elmondottakat, remélve, hogy bátorítást jelent nektek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szép, jó reggelt kívánok Nektek! :)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gondolom mindannyian hallottuk a hírekben, hogy Sandy
lecsapott Amerika keleti partvidékére. A károk óriási méreteket öltöttek, az
emberi életekről nem is beszélve. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hétfőn, amikor éppen beutaztam Budapestre, a metróban láttam
először a hírt. Nagyon megrázóan hatott rám, hiszen akkor még csak várták az
este megérkezni „óhajtó” hurrikánt. Utána mentem vezetni. A pesti forgalomban,
a lámpáktól lámpákig araszolgatva kénytelen voltam hallgatni a bekapcsolt
rádiót, ahol éppen a hírekkel foglalkoztak: mennyien fagytak meg tavaly
télen…hányan fognak előreláthatólag idén… Közel- Keleten ismét bombák
robbantak…itt háború…ott gyilkosság…” nemzet támad nemzet
ellen”..”éhségek..földindulások mindenfelé”.<span>
</span>Biztosan ismeritek az érzést, amikor a szomorúság, és a kétségbeesés, a
lesújtottság árad szét a mellkasotokban és szinte érzitek, ahogy egy hideg kéz
ökölbe szorítja a szíveteket. Én ezt éreztem akkor. Ez most már tényleg
komoly-futott át a gondolataimon- mi lesz velünk, hogyan fogunk megállni ilyen
időkben? <span> </span>Nem kell említenem, hogy a
vezetés volt a legutolsó, amire koncentrálni tudtam. Ezzel természetesen
sikerült az amúgy nyugodt és türelmes oktatóból hevesebb indulatokat
kiváltanom. Már- már a sírás kerülgetett, amikor rávettem magam, hogy
visszaemlékezzem a napom kezdetére. Krisztussal kezdődött az egész.
Visszaemlékeztem mit olvastam Róla, és ahogy ezen gondolkoztam, egyre jobban
megnyugodtam, míg a végére békesség és öröm költözött a félelem helyére. Tudtam,
hogy Ő közel van, és nem a távolból figyeli a földi drámát.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lukács evangéliumában találjuk a 21. fejezet 33. versében a
következőket:</div>
<div class="MsoNormal">
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem
múlnak”.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Teljesen igaza volt Jézusnak, hiszen mi most tényleg látjuk,
ahogy a Föld felszíni és felszín alatti sebei mind nagyobbak lesznek,és egyre
jobban elterjednek, míg lassan az elmúláshoz közelednek. Márpedig ha ebben
igaza volt, akkor a mondat második fele is igaz. Mennyire fontos, hogy ismerjük
a beszédeit, azokat a bizonyosokat, amik örökre megmaradnak, amikbe
kapaszkodhatunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ránk jellemző, hogy a sok rossz hír hallatán elfog a
„világvége hangulat”, a pánik, a menekülés,a kapkodás, és bizonytalanság
érzése. Ekkor vissza kell emlékeznünk a Megváltó szavaira, mint pl: </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek;
nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek,
se ne féljen” (János 14:27)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„ Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”
(Máté 28:20)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A történetek pedig sokszor még többet mondanak, mint a beszédek,
mert ott Jézus cselekedetei által tanít.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az utálkozó, gyilkos érzésekkel fűtött farizeusok, és az Őt
még minden nem megértő tanítványok gyűrűjében, nyugodt tudott maradni. Leült,
és ölébe fogta a kicsinyeket, és megáldotta szeretettel őket.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A csónakban a háborgó vízen, Ő csak aludt. Nem félt, mert
ismerte az Atyát, azt, aki megoltalmaz mindenkit.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Fáradtan és éhesen is vágyott beszélni a szamariai
asszonnyal.</div>
<div class="MsoNormal">
…</div>
<div class="MsoNormal">
Most pedig, hogy a Mennyben van, sohasem fáradt, nincsenek<span> </span>idő- és térbeli korlátozásai.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ellen White azt írja, hogy Jézus most még közelebb van az
emberekhez, mint amikor fizikai testben a földön járt.<span> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJDxzLSXNyDHQsCeenRnBhHG-cEKR9GBgrhGrSxi7zZ0nQtVvaSSyhHUVlBx8Yd_Spne_sv6Ii4VGNU33W7pxPrgRJPZNOR7FOjaUp7LApuuuMBWCy3nvsGVN6dpifE_D_-DjNRN_QlOP/s1600/beke.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span> </span>Ezt tudatosítanunk magunkban, nap mint nap,
óráról órára és percről percre!</div>
<div class="MsoNormal">
Olvassuk többet Jézus életét, legyen még fontosabb része
napjainknak a Vele töltött idő, mert így megállunk az élet legszörnyűbb
viharaiban is!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJDxzLSXNyDHQsCeenRnBhHG-cEKR9GBgrhGrSxi7zZ0nQtVvaSSyhHUVlBx8Yd_Spne_sv6Ii4VGNU33W7pxPrgRJPZNOR7FOjaUp7LApuuuMBWCy3nvsGVN6dpifE_D_-DjNRN_QlOP/s1600/beke.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJDxzLSXNyDHQsCeenRnBhHG-cEKR9GBgrhGrSxi7zZ0nQtVvaSSyhHUVlBx8Yd_Spne_sv6Ii4VGNU33W7pxPrgRJPZNOR7FOjaUp7LApuuuMBWCy3nvsGVN6dpifE_D_-DjNRN_QlOP/s320/beke.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Encsihttp://www.blogger.com/profile/02644910288923335090noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-66523991542082935982012-09-27T15:52:00.001+02:002012-09-27T15:52:40.311+02:00Azok a bizonyos isteni szálak<br />
Néha olyan észrevétlenül és titokban fűzi össze Isten az emberi szálakat, hogy mi sokszor nem is észleljük, illetve már csak az eredményt látjuk, és gyönyörködünk Isten zsenialitásában.<br />
<br />
Egy hosszabb ideje elkezdődött dolgot szeretnék megosztani veletek, ami még mindig nem ért a végéhez, de előttem tegnap este világosodott meg Isten művének ez a kis szelete. <br />
<br />
Azt hiszem azt már említettem, hogy Németországban, miután Isten....hogy is mondjam...visszahúzott magához, szerettem volna kinn is egy gyülekezetbe járni. Én nem is igazán tettem ezért semmit, csak gondolkoztam ezen, és megemlítettem egyszer a többieknek is, hogy szívesen járnék adventista gyülekezetbe. Egy- két munkatársam, az én tudtom nélkül, rögtön utána is nézett, hogy hol van a közelben ilyen közösség. Nem kellett sokáig keresgélniük, mert a mellettünk lévő városkában találtak is egy kisebb gyülekezetet. Utána pedig elmesélték, hogy mit találtak, de szeretnének először velem jönni megnézni, hogy nem-e valami elvont szektások közé megyek. :)<br />
<br />
Az első alkalom meggyőzte őket, hogy nem valami véráldozatokat bemutató csoport ez, hanem ők is rendes emberek, annyi különbséggel, hogy szombatonként szépen felöltözve összejárnak, és Isten tiszteleteket tartanak, valamint, hogy a Bibliát nagyon komolyan veszik, és egy- egy részről szombatiskolai beszélgetés során gondolkoznak. Nagyon kedvesen fogadtak minket már az első alkalom során. Ha nem is értett egyet az elvekkel ez a két munkatársam, de az feltűnt nekik, hogy milyen nagy szeretet van ezek között az emberek között, és mások felé is nagyon nyitottak.<br />
Innentől kezdve nyugodt szívvel engedtek szombatonként hozzájuk járni és azt is elintézték, hogy aznap mindig szabad lehessek.<br />
Elkezdtem hát rendszeresen járni, egy- egy, a hét után nagy kimerültség miatt kihagyott alkalmat kivéve.<br />
<br />
Egyre jobban megkedveltem az ottaniakat. Ők is nagyon gyorsan befogadtak. A bárkában tudták a többiek, hogy én mindig ide járok és hogy ez milyen fontos nekem. Nem sokat értettek az egészből, de minden bizonnyal felkeltette az érdeklődésüket. Egyik alkalommal eljött egy másik munkatársam is velem, egy következő héten pedig egy ismerőse a bárkának. Ami nagyon érdekes volt, hogy egy évvel később, amikor visszamentem látogatóba, találkoztam ezzel a férfival. Elmesélte, hogy még mindig emlékszik arra a prédikációra, amit ott hallott. Én is pontosan emlékeztem rá, és többször eszembe is jutott, de már nem tudtam, hogy hol hallottam. Ő vezetett rá, hogy bizony az ebben a lengerichi kis gyülekezetben hangzott el, és azóta ő sem tudja elfelejteni. <br />
<br />
Egy női munkatársam, aki inkább olyan, mint az anyukám, azóta is kapcsolatban van az egyik hölggyel onnan, és többször írnak egymásnak. Nem értenek mindenben egyet, de ez nem zavarja meg a barátságukat. Volt, hogy találkoztak is hétköznap és nagyon őszintén meséltek egymásnak az életükről, a tapasztalataikról Istennel.<br />
<br />
Tegnap este pedig egy fiatal házaspár, akikkel jó barátok lettünk, látogattak meg minket itt. Jó volt, hogy végre láthatták azt, amiről eddig csak meséltem nekik. Egy nagyon szép estét töltöttünk együtt, aminek az lett az eredménye, hogy az egyik lakó és asszisztens ( névszerint Akiko :D), is nagy kedvet kaptak eljönni velem szombaton oda. Szóval, ha minden igaz akkor holnapután együtt megyünk a gyülekezetbe. Egy másik munkatársnőnk pedig azt mondta, hogy most már őt is érdekli ez a szombat dolog.<br />
Pedig erről nem is beszéltünk, csak egyszerűen látták, hogy mennyire fontos a közösség nekünk, és hogy milyen kedves emberek.<br />
<br />
Az este tartottunk még egy áhítatot is közösen. Az énekek után mindig olvasunk fel egy kis Bibliai részletet. A tegnapi pont arról szólt, amikor Jézus szombat napon a zsinagógába ment és tanította az embereket. Ez is érdekes, hogy éppen erre a napra jutott ez a rész. :)<br />
Utána pedig szoktunk egy kisebb csöndet tartani, amikor elcsendesedhetünk és megnyugodhatunk a nap után. Ekkor néztem szét, és úgymond nyitotta fel Isten a szememet. Ezeket az embereket Isten, egy embert felhasználva, egymáshoz vezette. Ott ült együtt az adventista, az evangélikus, a sintoista (aki már szeretne keresztény lenni), a katolikus, az egészséges, a fogyatékos, férfiak és nők együtt Isten társaságát élvezve. A csöndben, Istennél békét keresve nem volt semmi különbség közöttünk.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Én most hazamegyek, de hiszem, hogy Isten, ezeket a szálakat tovább szövi majd és már alig várom, hogy a személyes találkozásunkkor Jézussal, minden kis titokra fény derüljön, ahogy Ő az embereket az úton vezette és a szívükben dolgozott. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>" Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom"</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>( János 5:17)</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>"Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk: én ő bennük, és te én bennem: hogy tökélesetes eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. "</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>(János 17:22-23)</i></b></div>
Encsihttp://www.blogger.com/profile/02644910288923335090noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-1533231179965554592012-09-10T20:21:00.000+02:002012-09-10T20:21:14.772+02:00Kromatikus szájharmonika tapasztalataValamikor januárban egy itteni Lidl üzletben lehetett kapni nagyon olcsón 10 lyukú C alaphangú diatonikus szájharmonikát. (Ez a szájharmonikák közt a legalapabb változatnak számít.) Már nem tudom pontosan mennyi volt, de kb. 700 Ft körül lehetett. Gondoltam, veszek egyet, kipróbálom. Ezen próbálkoztam, és úgy éreztem, tetszik ez a hangszer. Azt sajnáltam, hogy a diatonikuson nincsenek félhangok, így egy csomóféle zenét, amit szerettem volna, nem tudtam játszani rajta. Egy hajlítás nevű technikával elvileg lehet félhangokat is fújni vele valahogy, de egyelőre ez nekem nem akart sikerülni (azóta is csak megközelíteni tudtam, de igazán még nem sikerült), és úgy éreztem, sikerélmény híján alább hagy az érdeklődésem a hangszer iránt. Később rájöttem, hogy létezik kromatikus szájharmonika is, amin van egy váltó, amivel lehet félhangokat is fújni. Azóta nagyon szerettem volna venni egy ilyet, de amit találtam legolcsóbban, amit úgy gondoltam, megfelelne, elég magas volt az ára ahhoz, hogy egyelőre elérhetetlennek tűnjön. Hónapról hónapra bennem volt a gondolat, hogy jó lenne egy ilyen, de egyelőre nem akarok ennyit költeni rá.<br />
<br />
Pár hete történt, hogy egyik nap Isten felé intéztem egy kicsit komolytalan, de azért belül mégiscsak őszinte kérést, vagy inkább csak rejtett kérés volt kijelentés formájában... kb. így hangzott: "úgyse tudsz nekem ingyen kromatikus szájharmonikát szerezni". Az az érdekes, hogy Isten olvas a szív rejtett mélységében, és komolyan vette ezt a kérésemet. Úgy emlékszek, még aznap este valamiért megébredtem, nem tudtam visszaaludni, forgolódtam... aztán elővettem a telefonom, kicsit nézelődtem vele az interneten... Rákerestem a kromatikus szájharmonikára, és találtam valakit, aki egész jó áron hirdet ilyet használtan. Aztán kicsivel később sikerült visszaaludnom.<br />
<br />
Felvettem a kapcsolatot ezzel az emberrel, és kiderült, hogy gyűjtötte a szájharmonikákat, és most eladja őket. Viszonylag újak. Ugyanis nem voltak használva. (Vagy ha voltak is valamennyit, újszerű állapotban vannak.) Kettő hirdetés volt már csak. Az egyiket, amelyik szimpatikusabbnak tűnt, kiválasztottam, és ez azóta már itt van nálam, és barátkozgatok vele :) Kaptam hozzá kettő angol nyelvű fénymásolt könyvet is, amik hasznosnak tűnnek.<br />
<br />
Isten meghallgatta a kérésemet, és még a hitem szerint is cselekedett: ugyanis nem ingyen jutottam hozzá, hanem kb. fél vagy harmad áron. Pont annyiba került, amennyi keretem éppen volt rá abban a pillanatban, amit szívesen rá tudtam szánni. Az is igaz, hogy hónapokkal ezelőtt már szerettem volna ilyet, de valamiért most gondolta úgy Isten, hogy segít ebben... Nem is tudom, mennyire fordultam Hozzá ezzel kapcsolatban ezelőtt...<br />
Úgy érzem magam, mint egy gyermek, aki Apjára tekint, pislogva... Ez után már nem szeretnék elegendő komolyság nélkül megfogalmazott kérést intézni Feléje. Sokkal inkább illő gyermeki bizalommal fordulni Hozzá, Rá bízni a dolgokat, és türelmesnek lenni.Csongorhttp://www.blogger.com/profile/06557380580910906001noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-61856376010893437872012-09-10T18:27:00.000+02:002012-09-10T18:27:16.091+02:00 „Dicsérjétek az Urat… "<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„ ... <span style="mso-spacerun: yes;"></span>Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>aki a magasságban lakozik?”<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>(Zsolt. 113:5)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"> </span></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Péntek
délután a budapesti János Kórházba volt időpontom a térdemmel ultrahangra (mert
két hete ráestem a küszöbre a húzódzkodó rúddal való barátkozásom után). Mivel
mást is el szerettem volna intézni, így még délelőtt felutaztam. Betettem egy
újságot és egy könyvet is esetleges ajándékozás céljából, gondolván magamban,
bárcsak ’elhinthetném’ őket valahol. Az utóbb említett másik elintéznivalót halasztani
kényszerültem, úgyhogy volt néhány hosszú első ’jövőbenézésemkor’ üresnek látott
órám. Egy padon ücsörögtem a János Kórház épületlabirintusa közepén, és a
közelben halkan csordogáló szökőkutas tavacskát hallgattam, néztem a
viszonylagos távolból. Elő-elővettem saját olvasmányaimat is, de a mély
tartalom, s az utazás fáradalma arra késztetett, hogy inkább szemlélődjek, s
hallgassak el belül, hogy megszűnhessen a folytonos tevékenykedés, és a
tétlenségbe egy másfajta beszéd folyhasson. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Izgalmas délutánom lett. Filmet néztem. A
vásznon galambok szálltak le egy fa meztelen száraz testéről, majd újra fel a
görbe karokra. Gyönyörű fa volt. Tökéletes madarak, tökéletes szárnycsapások. A
szökőkút oldalán egy lentebb fekvő épület tavacskájához csordogált tovább a
víz. Különösek voltak nem csak a tollakon játszó, a víz színén megcsillanó
fények, hanem a gondolatok, amelyek a természet egyszerű pompája láttán
születtek meg bennem. Az Isteni teremtett világról, gondoskodásáról, a
szépségről, a nyugalomról … a szeretetről.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Emberben
még meglátjuk az egyéniséget, talán még egy kutyában, macskában, lóban is, de
ráeszmélni, hogy akármilyen piciny lény legyen is, minden egyedi, és minden
galamb másképp mozog, másképp megy, mástól fél, máshol szeret pihenni, s van
kedvenc faága … Meghajlásra, mély csodálatára, hálaadásra hívott ezen a
délutánon az Alkotó.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az emberek jöttek-mentek. Nagymamák nézték
unokáikkal a tavirózsákat, úgy láttam, halakat kémleltek a növények közt. Egyre
többen fordultak meg az amúgy első ránézésre nem sokat ígérő meder körül.
Kezdtem én is kíváncsi lenni, s mivel az árnyékban hűvös volt, felálltam, hogy szemügyre
vegyem a tavat. Középütt egy magas - az évek folyamán zöldre színeződött -
szobor állt. Egy madár, hátán egy kisgyerek. Közelebb hajolva, színes halak
szlalomoztak a bimbózó és teljesen kinyílt kelyhű tavirózsák között.
Visszaültem a padra, s most már az új felfedezés szemüvegén át néztem a szobor
felé. Úgy, mint aki már tudja, hogy mi van a tóban. Lassan néhány óra alatt ismerősömmé
vált a hely, kicsit hozzám is nőtt. S arra a megállapításra kellett jutnom, nem
vesztek ki még teljesen e városból sem a szép helyek, akármennyire igyekszik is
az emberi gonoszság a környezet gyászruhába öltöztetésére. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Most
így írás közben Radnóti verse jutott eszembe. Ha néhány tartózkodó röpke
pillanatra lettem volna e parkban, - ’bemegyek az épületbe, kijövök,
hazamegyek’ -, s úgymond ’gépen szálltam volna fölébe a tájnak’, akkor soha nem
láttam volna meg annak a kis élő közösségnek az ősz eleji működését, egy napját.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Többet
kéne megállnunk. Hogy ne csak felülről, kívülről, hanem belülről szemléljünk. Valóban
amennyire Isten által megérthetjük, megértsük a létezésünkben, mások
létezésében rejlő szépségeket, s ne csak ránézzünk a szeretet
megnyilvánulásaira, hanem nézzük, szemléljük őket, időzzünk rajtuk, kapkodás
nélkül. Ez a nap újabb figyelmeztetés volt számomra, mert hajlamos vagyok akkor
menni, amikor meg kellene állni, és akkor állni, amikor útra kéne kelni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ültem, felálltam, sétáltam, néztem az
egészségügyi dolgozókat, a betegeket, a látogatókat, a bicegőket, a
lendületesen sétálókat, a cigarettát kérőt, a felháborodottat, a közönyöst … a
küzdő embert. Közben a percek múltak …</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Már
csak egy órám volt az előjegyzett időpontig, így gondoltam, előbb leadom a
papíromat, hátha beszólítanak, és egy korábbi vonattal hazamehetek. Így is
történt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
legnagyobb boldogságom az volt, hogy a térdemben minden a helyén állt, és ha
még fájt is, de megnyugodhattam abban, hogy nincs nagy baj és valószínűleg nem
fog hosszú ideig megmaradni a negatív érzés. Belül szárnyalva az örömtől,
hálával telve sétáltam a buszmegálló felé reménykedve, hogy valamiféle csodával
határos módon elérem a vonatot. Amikor még papír szerint a kórházban kellett
volna lennem, már a szerelvényen ültem annak ellenére, hogy a jegypénztárak
előtt kígyóztak a sorok, kísértve az embereket, hogy hátha kijönnek a sodrukból
látva a ketyegő időt, az előttük ügyetlenkedő pénztárosokat és vásárlókat. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De visszakanyarodva a történet elejére, és
egy kicsit a végéhez fonva a kezdeti szálakat, vágyam volt arra, hogy
beszélgethessek valakivel. Már nem is igazán azon gondolkoztam, hogy mi lesz az
újsággal, a könyvvel – hiszen nem egyszer tértem haza a berakott könyvekkel -,
hanem hogy valakivel csak úgy beszélgetni, ismerőssel összetalálkozni de jó
lenne. Ültem a kabinban és olvasgattam néha felnézve, hogy kik haladnak el a
folyosón üres hely után kutatva. Egyszer csak két ismerős gyerekarc suhant el
előttem, és az anyukájuk is megjelent. Kerestem a tekintetét mosolyogva, hátha
észrevesz. A köszönés után továbbment az előrerohanó gyerekei után. Gondolkoztam.
’Eléggé úgy tűnik, hogy kevés a hely a vonaton, és ha most felállok, és utánuk
megyek, akkor egyáltalán nem biztos, hogy lesz hely ott, ahol ők leültek.’
Felálltam, és elindultam utánuk. ’Ha csak állóhely lesz, akkor sem hagyhatom,
hogy egy vonaton utazzunk, és ne beszélgessünk, amikor olyan ritkán
találkozunk.’ Két kocsi átpásztázása után végre megtaláltam a két gyereket, és
még hely is volt mellettük. Amikor az anyuka meglátott a fülkében leírhatatlan
örömmel ölelt át. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Egész
végig beszélgettünk. Szüksége volt rá, hogy elmondhassa küzdelmeiket – s rám is
építőleg hatott-, és azt hiszem erőt adott neki az is, hogy én is elmondtam a
mi családunk nehézségeit. Felmerültek olyan kérdések is, amire elsőre nem
tudtam mit mondani. Ott ültem vele szemben, és bár tudtam, hogy helytelen az
elgondolása, de nem tudtam, hogyan és mit mondjak. Nem akartam bólogatni,
hiszem nem értettem egyet, de egyértelmű, hogy a ’nem helyes, mert nem’ sem lett
volna megfelelő válasz, meggyőző érv. A Jóisten segített válaszolva Hozzá
küldött fohászaimra. Így Jézus földi életének példáin, felidézve egy-egy hithőst
a Bibliából sikerült arra terelni a hölgy tekintetét, s magamét is, hogy bár a
küzdelem nehéz, de ha akkor segített Isten és ma is ugyanaz, akkor nekünk is
támaszunk lehet. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Boldogan
szálltunk le a vonatról hátunkon a táskánkkal, szívünkben pedig a legdrágább kinccsel,
az Élő Igével.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0GLRHMmDxExf1fx-1XfAiSwWhjp2la2g1NFZ7nzrmIfl5qXKfnD2u7ZWyYQ0OqMS7RjhNWJ8N2RgogKxpR4mxIdRXwn711h3CmTviAXHML256j-jTN0zsKr79e3numzhKcCQ4ZAlJeAXV/s1600/J%C3%A1nos+K%C3%B3rh%C3%A1z+-+Bp+-+kert+.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0GLRHMmDxExf1fx-1XfAiSwWhjp2la2g1NFZ7nzrmIfl5qXKfnD2u7ZWyYQ0OqMS7RjhNWJ8N2RgogKxpR4mxIdRXwn711h3CmTviAXHML256j-jTN0zsKr79e3numzhKcCQ4ZAlJeAXV/s400/J%C3%A1nos+K%C3%B3rh%C3%A1z+-+Bp+-+kert+.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"></span></div>
mamuszhttp://www.blogger.com/profile/03945764920657214410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-86999647102427730062012-09-09T15:57:00.002+02:002012-09-09T16:00:22.592+02:00Simon András: Szeretetközelben <!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
<o:TargetScreenSize>1024x768</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
</w:Compatibility>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">- ’Olvasónapló
’ </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A 2004-ben megjelent kötet verseket,
gondolatfutamokat tartalmaz. A könyv különlegessége, hogy az író saját
rajzaival illusztrálja, gazdagítja a gyűjteményt. Legelőször a képek keltették
fel érdeklődésemet - mivel a művészeteken belül a rajz, a grafika közel áll
hozzám-, majd ahogyan bele-bele olvastam az írott sorokba is, alig tudtam
letenni a könyvet.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez pedig nagy szó! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A könyv elején a szerző maga mutatkozik be
röviden. 26 évesen megszületett benne a kérdés, melyet tisztázni szándékozott
önmagában: „…mit akarok és mit tudok? Csak mások mondanivalóját vagyok képes
rajzba önteni, vagy vannak saját gondolataim, érzéseim, melyeket művészi
szinten ki tudok fejezni?” Ez a kérdésfeltevés döntő súlyú minden ember
életében. Vannak, akik el sem jutnak eddig, mások eljutnak, de a választ
helytelenül adják meg, keresésük félresiklik. Simon András nem emberi akaratra
vagy tudásra vonatkozóan teszi fel a kérdést. Inkább úgy, hogy mi Isten terve
vele, milyen talentumokat kapott Tőle és hogyan tudná ezeket kamatoztatni
embertársai megmentésére és az Úr dicsőségére. „Felajánlottam, mindezzel az Ő
dicsőségét szeretném szolgálni.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Hogy
ezenkívül mi céllal vetette papírra gondolatait szavakon és vonalakon keresztül
arra az alábbi idézet nyújt még választ: „Időről időre késztetést érzek arra,
hogy mondandómat vonalakon kívül szavakba is öntsem. Eredendően nem a
nyilvánosság, hanem csupán a saját magam számára vetettem papírra töprengéseimet,
hogy általuk kikristályosodhasson bennem az eltelt évek fájdalma és öröme.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Mekkora
szüksége lenne a mai embernek is eltöprengenie az elmúlt évein, meg-megállni, és
tisztázni múltját, célokat tűzni ki a közeli és távoli jövőre?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6xkmDxhH805tOWDLbK7_jYn_cf6Ft0YYpdYsZpxPSoSfacMnLcOgub5kXpEza2YdYLwDA-73U5MB0fWjAoRO7dNAPjObro2SII5gLwxC8fI1_pn-o1t2TKncjhu31g1BnykALSJUc0HQo/s1600/sa015.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6xkmDxhH805tOWDLbK7_jYn_cf6Ft0YYpdYsZpxPSoSfacMnLcOgub5kXpEza2YdYLwDA-73U5MB0fWjAoRO7dNAPjObro2SII5gLwxC8fI1_pn-o1t2TKncjhu31g1BnykALSJUc0HQo/s200/sa015.gif" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az író és grafikus művei egyszerűek,
ugyanakkor roppant mély tartalmúak. A 21. századra pont a dolgok túlbonyolítása
jellemző. Saját életemben tapasztaltam, hogy a kevesebb sokszor több. Magam is
szoktam rajzolni, festeni, de sokszor a sok szín, és bonyolult vonalak közt
elveszik az üzenet. Jó érzés egy rokonlélek sorait olvasni és műveiben
gyönyörködni.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az elején leírt bemutatkozásból egyértelműen
kitűnik a művész keresztény gondolkodása. Így az egész könyv középpontjában –
ahogyan arra a cím is utal - a szeretet áll.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Ezen
belül több csoportot is megnevezhetünk. Úgy, mint például az ember Istennel
való kapcsolata, az ember emberrel való kapcsolata - <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>szerelem, barátság -, a Bibliát idéző versek.
Ráirányítja tekintetünket a nagy dolgok komolyan vételére és a kis dolgokra
való rácsodálkozásra. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következőkben azokról a művekről írok,
melyek különösképpen megragadtak, s bennem is új gondolatok születhettek
hatásukra, s mindeközben régi tapasztalataimat is feleleveníthettem általuk. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
<u>mosoly</u> címmel három rövidke írást olvashattam. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"> A
mosoly:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">megelőlegezett
bizalom,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">a
feltétlen elfogadás garancia nélkül</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">adott
hitellevele, amely legtöbbször</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">akkor
nyeri el fedezetét,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">amikor
egymásnak „átnyújtjuk”.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">vidáman
világító kisablak</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">a
közöny sötét éjszakájában.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">az
első tanktöltőállomás azon az úton,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">amely
önmagad zárt világából</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">a
másik emberhez vezet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az elsőnek idézett műből azt tanultam, hogy
előítéletek nélkül forduljunk egymáshoz, leküzdve a másság gátját, még akkor is
ha nem ismerjük egymást. Csak akkor várhatjuk el, hogy más is ilyen
megelőlegezett bizalommal legyen hozzánk, ha mi is gyakoroljuk ezt. A mosoly
tehát egyrészről = megelőlegezett bizalom.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következő a lélek csillanásáról szóló két
rövid sor megfogalmazza az apró dolgoknak való öröm lényegét. Azt, hogy a mai
ember milyen közömbös, és sajnos nem fedezi fel a sötétségben a fénysugarat.
Milyen kár!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az utolsó ezzel kapcsolatos gondolatmenet,
ráirányítja a figyelmet az emberre, akinek ki kell lépnie önző világából, hogy
mások segítségére legyen. S az ehhez vezető út első állomása a mosoly.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
<u>kritiká</u>ról is három gondolatmenetet olvastam, ám ezek hosszabban ki
voltak fejtve.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Első művében az író leírja, hogy sokan jó
emberismerőnek tartják magukat, de az igazság az, hogy senki sem lehet az. Mert
ismerni valakit, annyit jelent: szeretni őt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
külső nagyon kis része az embernek, ám a belső kincsesládáját csak akkor
nyithatjuk ki, ha ítélkezés nélkül fordulunk embertársainkhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A második bírálatról fogalmazott írásban
tanácsokat fedeztem fel annak kapcsán, hogyan mondjuk el másoknak hibáikat,
hogy ne sértsük meg őket ezzel. Ha ugyanis nem kedvesen, és szép szóval
tesszük, önző indulatról van szó. De az előbbivel jobban járunk, mely
szeretetből fakad. Az illető el fogja hinni, hogy „nem ellene, hanem érte”
tesszük.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A harmadik mű soraiban, ráderül a fény egy
(igen gyakori) rossz emberi tulajdonságra: Amikor másokat kritizálunk, az az
önmagunkkal való elégedetlenségből fakad. A gyenge személyiségből, mely, ha nem
hajlandó engedni önmagán változtatni, másokat tesz tönkre, féltékeny mások
sikereire és boldogságára. Keresi más életében a ’szálkát’, de önmagáéból nem
engedi a ’gerendát’ eltávolítani. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
<u>hit</u>ről is olvashattam egy rövid, definíció szerű írást.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Szerintem
a hit az egyik legnagyobb dolog. A Bibliában az eredeti héber és görög
nyelveken bizalmat jelent, állhatatosságot, kitartást feltételez. Hűséget
minden körülmény között. A hit nem egyenlő az elhívéssel, hiszékenységgel, mert
mindezek bizonytalanságot, vak követést foglalnak magukban. A hit megismerésből
származó, meggyőződésen alapuló bizalmat jelent. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Simon
András ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy megfoghatatlan dologban biztosnak
lenni. Ám a mai ember sajnos csak abban hisz, amit lát, látott, abban, ami
megtörtént, kézzelfogható vagy pedig babonás minden meggyőződést nélkülöző hite
van. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">„A
hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való
meggyőződés.” /Zsid. 11:1/ A hit Isten ígéreteibe vetett bizalom, azok
valóságosságának elfogadása még mielőtt megtörténnének. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Következő
megragadott írás címe ez volt: Pár gondolat a <u>türelem</u>ről.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Volt
egy tapasztalatom, még általános iskolában, amikor az egyik családórán
beszélgettünk. Különböző tulajdonságok kerültek a táblára. Mindenkinek 300
fillér állt rendelkezésére, ezt kellett beosztania az árverésen, amin 100
fillérről indult minden erény ára. A szabadság, a szerelem, és a szépség 200ért
kelt el. Ezek mind jó dolgok, ám a türelemért a végső kikiáltási ár 30 fillér
lett. Ez is ugyanúgy elkelhetett volna 200ért. Ugyanis mit ér bármi más e
nélkül? Belőlem is hiányzik e tulajdonság, ugyanis ha fáradt vagyok, vagy épp
nem vagyok olyan kedvemben, képes vagyok leharapni a hozzám szóló személy
fejét. Ám ez nem sokáig maradhat így. Mert ahogy semmi más nem, úgy a türelem
sem állhat le a fejlődésben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Az
író pár oldalban megfogalmazza a türelem lényegét: Várakozni. És ebben
különbözik a többi erénytől. Nem kell tennünk semmit, csak éppen visszafogni
magunkat. S ez olykor nehezebb, mint cselekedni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
türelem hiánya miatt szenvednek az emberek leginkább. És a probléma forrása a
szeretetlenség, az, hogy sokszor nem az Isteni szemüvegén keresztül nézünk
egymás formálódó lelkére. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Igen
és nem</span></u><span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">.
– Simon Andrásnak ezt a versét, úgy érzem, nem tudnám jobban, tömörebben
megfogalmazni, mint ahogy ő tette, ezért szeretném az egész versét idézni:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"> Igen
és nem </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
szeretetnek két eszköze van</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">arra,
hogy megmutassa magát:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">az
igenlés és a tagadás.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
szeretet annyival több a vonzalomnál, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">hogy
nincs alátéve</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">érzelmeink
hullámzásának,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">hanem
az akaratunkkal is irányíthatjuk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
szeretet</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">nem
csupán érzelem, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">hanem</span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilvE07E4ceDoEI668Cu1AQvqcfuk6yjcBOX0VZ3xJJY4ZyagE_T7LKLSOYJhHIHkI2Twxqq2TQ3b3xIu23uQJxm_QzM4BE2S4eKMxSiD4Zr5260zWwgH0Y-uDjYoGuMPp5n5AMGPt_EhCB/s1600/sa005.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilvE07E4ceDoEI668Cu1AQvqcfuk6yjcBOX0VZ3xJJY4ZyagE_T7LKLSOYJhHIHkI2Twxqq2TQ3b3xIu23uQJxm_QzM4BE2S4eKMxSiD4Zr5260zWwgH0Y-uDjYoGuMPp5n5AMGPt_EhCB/s200/sa005.png" width="178" /></a><span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">szabad
akaratunk horgonyvetése</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">valami
vagy valaki mellett,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">akit
megmagyarázhatatlan</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">megérzéseink</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">vagy
éppen tudatos megfontolásaink alapján</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">kiválasztunk
magunknak</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">az
arctalan</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">tömeg-</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">ből.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
következő szerzemény által ihletett gondolataimmal zárom e töprengésemet; címe:
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
szeretet hiteljegye.</span></u><span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Ebben
oly jól szavakba öntötte a szerző a lényeget. Szeretni annyit jelent, hogy
nemcsak a hozzánk közel állókért hozunk áldozatot, hanem azokért is, akiknek
életvitelével nem értünk egyet vagy esetleg ellenségesen viszonyulnak hozzánk.
Tehát a szeretet nem egy érzelem, hanem egy tudatos döntés, elv hűséges
követése, Jézus követése, hogy akkor is szeressünk, ha semmit nem kapunk
cserébe érte. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
szeretetet nem lehet kikényszeríteni, sem megparancsolni. </span><br />
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><b>Szeretetet csak
szeretet ébreszthet.</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRezyvvODM2eQzC6QS_OU-lqSCB2z0pgQa_iDQvN1LAu-Q42n7fHGLS3uOMkq7CyO0JcM1fa6hWcZWD2TIGg1Iz_J4S6xBxszG4ioNhRxjYF1HHaN9vM6aX6OUbpYHgd01ZyD09OiSUSn1/s1600/szivek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRezyvvODM2eQzC6QS_OU-lqSCB2z0pgQa_iDQvN1LAu-Q42n7fHGLS3uOMkq7CyO0JcM1fa6hWcZWD2TIGg1Iz_J4S6xBxszG4ioNhRxjYF1HHaN9vM6aX6OUbpYHgd01ZyD09OiSUSn1/s1600/szivek.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Nagy Mártihttp://www.blogger.com/profile/14635814946630547320noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-70633177929335254672012-09-09T15:46:00.002+02:002012-09-09T15:47:14.580+02:00Szeretetközelben<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Örültem, hogy eljuthattam Herceghalomba.
Az ember, ha azt hallja „ifjúsági tábor”, hajlamos egy csupa tízen-húszon
évesekből álló csoportra gondolni. De téves a feltételezés, miszerint a
fiatalságnak korbeli korlátai lennének. Amíg az emberben ott ég a tanulás lángja–
ami annyi mindent magában foglal –, addig fiatal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Különleges
volt tapasztalnom idén nyáron, hogy a Bibliaismereti táborban (Törökkoppány) és
a herceghalmi ifitáborban is - bár mondhatni, hogy utóbb említettben például majdnem
én voltam a legfiatalabb, mégis – barátokra leltem, és rövid időn belül azt
éreztem, mintha már régóta ismernénk egymást. Persze Ferge Béla zenei
foglalkozásai is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy úgymond nekem is sikerüljön
pozitív értelemben ’egy húron pendülnöm’ a társasággal. A hárfázás hallgatása
is felüdített, de azt hiszem legalább akkora örömünket leltük abban, amikor
magunk pengethettük meg a húrokat, és sikerült egy-egy egyszerű dallamot
lejátszanunk. Nagyon várom már, hogy a Bibliában oly sokszor említett hárfán
végre én is megtanulhassak játszani. Jó, hogy bár itt korlátaink vannak mind
időben mind képességeinket illetően, de az öröklétben lehetőségünk lesz ebben
is fejlődni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Szép
hét volt. De ahogy Eszti sem volt mentes a tanulás úgymond ’árnyától’, ami
később napsütéssé vált, nekem is voltak beadandó feladataim. Három
olvasónaplónak kellett volna elkészülnie, és egy hetem volt már csak a
tanévkezdésig. Kettőről már sikerült írnom, de a harmadik könyv kiválasztása
sem történt még meg, ami kicsit kétségbe ejtett. Egy regényt végigolvasni nem
kis idő, plusz még írni is róla … Így nővérem javaslatára lementünk az ottani
könyvtárba, és kutatásba kezdtünk, hátha találunk valami rövid szépirodalmi
kötetet, ami közel áll hozzám és még írni is tudnék róla. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">„Ez
az! Erről írj!” – kiáltott fel Eszti nem sok idő múlva. Nagy lelkesen
lapozgatott a könyvben mutogatva a benne lévő grafikákat. „Ez jó lesz!
Tökéletes! Még grafikák is vannak benne, és hozzád közel állnak a rajzok. Így
tudsz majd arról is írni, hogy a gondolatfutamok és az illusztrációk milyen
hatást gyakoroltak rád együttesen …” Nem kellett kétszer mondania. Meggyőzőek
voltak az érvek, s mivel nem lett volna már időm egy regényre, tudat alatt egy
ilyen kötetet kerestem. Ő már ismerte Simon András Szeretetközelben című
könyvét, és így tudott segíteni, hogy hogyan írjak olvasónaplót egy főleg
versekből, rövid írásokból álló műről. Leültünk, hozzákezdtünk, majd az első
iránymutatások után, egyedül folytattam az írást. Nagyon élveztem. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Talán
már ismeritek ezt a könyvet, talán nem, de szerintem legtöbben már találkoztatok
az író grafikáival. Engedjétek meg, hogy egy másik bejegyzésben egy-két
gondolatot idézzek tőle, s a saját felfedezéseimet is megosszam veletek. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Egyrészről
tapasztalat volt számomra az egész ifjúsági, azon belül rengeteg – itt nem
említett dolog. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Tapasztalat
volt másrészről az, hogy ne aggodalmaskodjak, ne aggodalmaskodjunk. Ha hisszük,
hogy Isten segíthet, akkor induljunk el a cél irányába Vele.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Ha
nem megyünk le a könyvtárba, a könyv nem fog magától feljönni az emeletre.
Másrészről, ha Isten nélkül megyünk keresni, akkor nem biztos, hogy magunktól
ráakadunk arra a könyvre, amire szükségem van. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Azon
a héten a zene, az olvasás, az írás, a rajz, a kirándulás, maga a társaság …
azok a dolgok, amik közel állnak hozzám mind ott voltak. Mindezekben ott volt a
Jóisten. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Hálás
vagyok Neki, hogy bár úgy tűnt, hogy az idén be kell érjem egy táborral, mégis
elmehettem még egyre – így, hogy nem Bózsván volt -, és az évkezdés előtt egy
nagy adag lelkesedéssel, feltöltekezve térhettem haza. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqxadHIbozU5iPK9_v01n5bhoMEHAUhQk1FR6PEeU-g5jDubNpNj1n-WCy76wb1cffE9GEYqN9vFuML_XHDt7woMSrM1g1TiESuWj-eoCZ6uhyZPkAKAVMTMmPwbAGJrW6iWp9_rXWJmu5/s1600/Biatorb%C3%A1gy+2012.08.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqxadHIbozU5iPK9_v01n5bhoMEHAUhQk1FR6PEeU-g5jDubNpNj1n-WCy76wb1cffE9GEYqN9vFuML_XHDt7woMSrM1g1TiESuWj-eoCZ6uhyZPkAKAVMTMmPwbAGJrW6iWp9_rXWJmu5/s320/Biatorb%C3%A1gy+2012.08.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Nagy Mártihttp://www.blogger.com/profile/14635814946630547320noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-21447167582830140312012-09-09T10:57:00.000+02:002012-09-09T10:57:15.591+02:00„Nem engedi, hogy lábad inogjon…”<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Még júniusban elhalasztottam vizsgákat,
köztük az etika és bevezetés szigorlatomat is. Egyrészt nem éreztem úgy, hogy
az előttem álló egy-két hétben el tudnám sajátítani az anyagot, másrészről anya
kórházba került, és ezért még a vizsgaidőszak vége előtt hazajöttem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Úgy
terveztem, hogy majd jól beosztom az időmet, és gondoltam, az előttem álló két
hónap bőven elég lesz a pótlásra. A napok teltek-múltak, az elmaradt beadandók
elkészültek, és tanulgattam is, de egyre világosabbá vált, hogy ez a nyár is el
fog röpülni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Minden
napom megtöltődött, aminek örültem, mert nincs annál rosszabb, amikor haszon
nélkülinek érzi magát, napját az ember. A tábori munka, ha egész napos
odafigyelést is kívánt és sokszor szorultunk plusz erőre, csodálatos volt. Nem
cserélném le azt a két hetet, az akkor megélteket. És az itthon töltött napokat
sem adnám semmiért. A kihívások, küzdelmek, a belőlük való Isteni erővel való
győztes kikerülés boldog tapasztalatai az egyik legszebb emlékei a nyárnak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Igyekeztem
az év közben elhanyagolt dolgaimmal is foglalkozni, családdal, barátokkal, és
elcsendesedni, de a herceghalmi viszonylagos béke-sziget után egy zakatoló
világban találtam magamat. Esténként a főtérről hallatszódtak hozzánk a nyári
szórakozás zajai, reggel a mentők szirénái törték meg a csendet… és a különböző
programok és hetenként, naponként változó időbeosztás a reggeli és esti
elcsendesedésem terén is próbára tettek. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Aztán
egyszer csak eljött az az utolsó két hét, amit Herceghalmon terveztem tölteni.
„Csak én és a könyvek”- gondoltam. Ekkor kiderült, hogy Zsuzsa néni ifjúsági
tábora Bózsva helyett ott lesz megtartva. Bár tudtam, hogy ebből így nem sok
tanulás lesz, de éreztem, hogy nem véletlen, hogy végre elmehetek, ráadásul
húgom is így eljöhetett. Hamar megbarátkoztam a gondolattal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Apa
’költöztetett fel’. Ez volt az egyik legnagyobb örömöm, mert látszott rajta,
hogy az a másfél nap, ami csak egy felutazás, röpke ottlét, hazautazás volt, mennyire
felüdítő hatással volt rá. Új arcok, régi ismerősök, családias légkör,
beszélgetések, a bennünk rejlő gondolatok elmondása, és mások meghallgatása …</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Vasárnap
vége lett a tábornak, és hétfőn az utolsó táborozók is hazamentek. Este a
bölcsességirodalom vizsga után üresen kongott a kollégium. És megint rájöttem,
hogy a társaság hiánya legalább annyira hátráltatója az előrehaladásnak, mint a
barátok-tengerében való egyidejű dúskálás. Egyedül éreztem magamat, ez-fájt az
fájt fizikailag, lelkileg meg a barátok, család távolsága. Az anyag hegyóriásnak
tűnt, a problémáim tenger mélynek, és mindezt még emberi nagyítóval el is
méreteztem. De, szerencsére elég hamar elhatároztam, hogy ez nem mehet így
tovább. Valamit tenni kell! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Úgy
döntöttem, hogy bekopogtatok egy iskolatársamhoz, hogy van. Kicsit furán
éreztem magamat, mert az utóbbi évben talán egyszer voltam a szobájában …
Barátságos ajtónyitással fogadott, és nagyon jót beszélgettünk. Szégyelltem
magamat, amiért nem kerestem jobban vele a kapcsolatot eddig, de örültem annak,
hogy a felismeréshez, amire a Jóisten bizonyára már előbb próbált már
elvezetni, végre eljutottam. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Ezután
tudatosabban kerestem az alkalmakat, vagyis ami kínálkozott, azt próbáltam
megragadni, nem hagyni, hogy csak úgy kihasználatlanul ott maradjanak. Ha
lementem a konyhába megszólítottam, aki ott tevékenykedett. Amikor narancssárga
volt a telihold végigmentem a kollégium szobáin, és mindenkitől megkérdeztem,
’Láttátok? Narancssárga a telihold!’ Jó volt egy kicsit megmosolyogtatni őket. Szóval
kezdett egyre izgalmasabbá válni a hetem. Hihetetlen volt. Nem voltunk többen,
nem voltak nagyobb programok, de az, hogy az egymás melletti létünkbe életet
vittünk megtöltötte a hétköznapokra nehezedő csendet. Így mindenki jobban tudta
végezni a kötelességeit is. Néha nagyon pirinyó dolgok kellenek ahhoz, hogy a
színtelenből színes legyen. Egy kis napfény elhintése mindenki életében, ami
visszaragyog ránk is. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">A
vizsga előtti éjszaka nehezen tudtam elaludni, de végül sikerült. Az a vágyva
vágyott ’legalább kettes legyen meg’ is elég elérhetetlennek tűnt. A reggeli
bátorítások, amelyeket a barátaimon keresztül kaphattam fentről,
megerősítettek. Biztos voltam benne, hogy az Ő nevét segítségül hívva nem
maradhatok segítség nélkül. Út közben is sok bátorító dolog történt. Egy lány
elmesélte saját vizsgázási tapasztalatát. Egy főleg évszámokból és adatokból
álló tétel volt az egyik része a szigorlatának, és ő nagyon örült neki. Nem
értettem. Én nagyon nem szerettem volna azt a tételt kapni, mert a magolás nem
erősségem, de kiderült, hogy mivel akkor ő még a magyar nyelvvel külföldi lévén
hadilábon állt, és az évszámokat és az adatokat értette leginkább, így a
legmegfelelőbb tételt kapta. Aztán egy levelezős hallgatóval is sikerült
beszélgetnem. Minden arra bátorított, hogy azzal az Istennel, aki érettségin,
más vizsgákon, s a hétköznapok bizalom-vizsgáin is velem volt, van, Vele bátran
menjek, húzzak, feleljek. Így sikerült megőriznem a nyugalmamat akkor is,
amikor azt a tételt húztam az etika részből, amit nagyon nem szerettem volna. S
így sikerült a vágyott kettes helyett fordított kettesre a szigorlat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Három
gondolatot szeretnék még megosztani veletek a Bibliából, amelyek által a
Jóisten „nem engedte, hogy lábam inogjon”(Zsolt.121.), megőrzött. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">„A Seregek Ura velünk
van,</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">Jákób Istene a mi
várunk.”</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">(Zsolt. 46:8)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">„Ne félj; csak higyj!”</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">(Luk. 8:50)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">„Most hát eredj és én
leszek a te száddal,</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">és megtanítlak téged
arra, a mit beszélned kell.”</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Palatino Linotype"; font-size: 11.0pt;">(II. Móz. 4:12)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
mamuszhttp://www.blogger.com/profile/03945764920657214410noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-23491128316865586462012-09-07T11:11:00.001+02:002012-09-07T16:56:09.754+02:00„Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!”<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->Az elmúlt vasárnap tulajdonképpen egy átlagos napnak
számítható, mert velem semmilyen nagy esemény, illetve az életemet nagyban
befolyásoló dolog nem történt. Annyiban nem számítható viszont átlagosnak napnak,
hogy az eleki Egészségház felavatásán történtek azok a kis aprócska események,
amik nekem kellemes meglepetést okoztak. Ezeket szeretném most megosztani
veletek.<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<br />
Most nyáron a főiskolai táborban az egyik kirándulás
alkalmával elbeszélgettem egy táborozóval, aki 30 éves létére már három orvosi
szakirányt elvégzett és kettőből már szakvizsgát is tett. Éppen radiológiából
volt rezidens. Nagyon szerény lány volt, nem verte nagydobra, hogy orvos én is
már a beszélgetés közepén tudtam meg ezt róla. Ahogy beszélgettünk kiderült,
hogy a természetes, Isten adta gyógymódokat látja a legcélravezetőbbnek és
ezért is végzett több szakképzést, mert az első kettőben nem találta meg azt a
lehetőséget, hogy ezekkel a gyógymódokkal dolgozhasson. Azonban még nem hallott
az eleki Egészségházról, ahol éppen ezekkel az egyszerű gyógymódokkal
gyógyítanak. Én erre elkezdem mesélni neki arról a munkáról, ami ott folyik.
Örömmel hallgatta, úgy vettem észre, ezért bátorítottam, hogy egyszer
mindenképp nézze meg ezt a központot. Aztán, hogy, hogy nem úgy alakult a tábor
további menete, hogy nem nagyon beszéltünk már, és még az email címét is
elfelejtettem elkérni, hogy küldjek neki valami információt a az eleki
programokról. </div>
<div class="MsoNormal">
No, hát ez az egész történet villant be a fejembe, most szombat
este. Rettenetesen sajnáltam, hogy nem kértem el semmi elérhetőségét, mert
éppen most lenne az Egészségház felavatása, amit egy Orvos-konferencia is
követ, ez kiváló alkalom lenne, hogy megismerhesse az itt folyó munkát.
Haragudtam is magamra a feledékenységemért és a figyelmetlenségemért ebben a
dologban. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Még egy dolog foglalkoztatott szombaton. Ez egészen más
jellegű, de bele fog kapcsolódni a történetbe. Nagyon szeretek kórusban
énekelni, főleg gyülekezetben.. Azonban régen volt már rá lehetőségem, ezért
nagyon hiányzott már. És az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha vasárnap
az Egészségközpont avatásán lenne valami közös éneklés. De én úgysem tudok
beállni, ha lesz is – gondoltam magamban, mert nekem kell csinálnom az
erősítést és a hangfelvételt és én onnan úgy sem tudok eljönni. Ezzel le is
tettem magamban a dologról.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azonban nincs még vége a történetnek, egy harmadik dolgon is
járattam az agyam szombat este. Egy barátomnak szerettem volna néhány dolgot
elmondani, amiről úgy gondoltam, feltétlenül fontos lenne tudnia. Tudtam, hogy
másnap ott lesz a „tömegben”, ezért egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy
tudunk beszélni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Eközül a három dolog közül egyet sem mondtam ki, vagy egyet
illetően sem fogalmaztam meg kérést az Isten felé. Egyszerűn még csak
gondolkoztam rajtuk, nem fogalmazódtak meg bennem kérés formájában.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Másnap mikor megérkeztünk és nagyjából, volt időm egy kicsit
szusszanni, elsőnek kivel találkozok össze? Azzal az orvos hölggyel, akinek úgy
szerettem volna szólni erről a megnyitóról és a konferenciáról, csak nem
szóltam. Kiderült, hogy valaki távoli ismerős küldött neki levelet erről a programról
és mivel beszélgettem már vele erről, eljött.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem sokkal utána lógó nyelvvel érkezik oda hozzám valaki,
hogy feltétlenül rám van szüksége a kórusnak, mert éppen próbálják az énekeket
és egy tenor nagyon hiányzik. Kicsit fontolóra kellett vennem, hogy a magnózástól
el tudok-e szakadni, de sikerült úgy beállítanom a felvételt, hogy el tudtam
jönni mellőle az éneklés idejéig.</div>
<div class="MsoNormal">
A harmadik gondolatom pedig, hogy a barátommal beszélgetni
tudjak, úgy tűnt, hogy elmarad, mert már a hazainduláshoz közeledtünk és még
mindig nem sikerült elcsípnem.</div>
<div class="MsoNormal">
Egészen addig nem, hogy már pakoltunk be a kocsiba. Azonban
nagyon sok cuccunk volt, erősítő, hangszórók stb., illetve kaptunk még plusz
két utast, így öten lettünk volna visszafelére a sok cucc mellet. Ezért úgy
döntöttem, hogy én ott maradok és majd valaki más hazavisz, aki szintén arra
megy kocsival. Végül pedig pont az a barátom lett az a valaki, akivel szerettem
volna beszélgetni. Sikerült is elég sokat beszélnünk a kocsiban is, meg még a
ház előtt is álltunk egy jó<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>darabig mikor
már megérkeztünk, mire be tudtuk fejezni azt a sok mindent, amiről mindketten
szerettünk volna beszélni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mindhárom dolog apróság, de egy igét láttam bennük
teljesedni: </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="mso-bidi-font-style: normal;">„Mikor <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">még</span> <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">nyelvemen</span> <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">sincs</span> <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">a</span> <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">szó</span>, imm<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">á</span>r egészen érted <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">a</span>zt
Ur<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">a</span>m!” </span><span style="mso-bidi-font-style: normal;">Zsoltárok 139,4</span></i></div>
Ádámhttp://www.blogger.com/profile/03483360977908834590noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-87716615322149988012012-09-05T16:27:00.001+02:002012-09-06T19:49:26.894+02:00" Boldogok a halottak, aki az Úrban haltak meg..."<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>„Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg mostantól
fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradtságuktól és az
ő cselekedeteik követik őket.” ( Jel 14:13)</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Péntek délben egy nagyon drága nénitől kellett búcsút
vennünk. Jobban mondva még csak el sem búcsúzhattunk tőle, olyan hirtelen érte
a halál. </div>
<div class="MsoNormal">
Reggel, mint minden másik nap elindult a munkahelyére, ahol
egyszer csak összeesett. Ekkor kértem imáitokat… akkor még nem tudtam, hogy már
nem érte, hanem a hozzá tartózóiért kellenek azok a fohászok. A kórházban még
sikerült a szívét ismét mozgásba hozni, de az is csak rövid ideig tartott, majd
teljesen leállt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hétfőre hivatalos volt az egyik barátnőjéhez szülinapra. Azt
tervezgette a bárka asszisztensekkel, hogy mit ad majd ajándékba és meddig
maradhat ott. Voltak még tervei. Mi sem számítottunk erre egyáltalán. De ki
tudna erre egyáltalán felkészülni? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Keresztény közösség vagyunk. Mindannyian hiszünk Istenben.
Az Ő tökéletes időzítésében. Jézusban, aki megígérte, hogy visszajön értünk és
feltámasztja azokat, akik Őbenne haltak meg. Mégis a fájdalom és bánat először
hatalmas erővel nyilal bele az ember szívébe. Ennyi volt az élet? Ilyen
törékenyek lennénk?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy leültünk mindannyian és próbáltuk feldolgozni az
eseményeket, könnyes szemekkel, egyik-másik lakó kezét vigasztalóan szorongatva,
egyre több minden felszínre került. </div>
<div class="MsoNormal">
A néni, Iréne 63 éves volt. Ő is lakónak számított abban a
házban, de neki nem volt fogyatékossága. Hacsak nem annyira, mint
mindnyájunknak. Inkább idegileg volt beteg. Bár én ezt nem nagyon tudom
megállapítani, mert mindig egy szeretettől túlcsorduló asszonyt láttam. Ahol
csak tudott segített. Ő vitte szombat reggelente a zsömlét nemcsak a saját
házuknak, de még a másik ház lakóinak is. A rokonai is ebben a városban élnek, ahova
amikor csak tudott elment, és sokat segített pl: takarított.</div>
<div class="MsoNormal">
Azonban ahogy idősödött a látása egyre romlott. Már majdnem
teljesen megvakult. Nagyon nehezen viselete, hogy sok mindenben már mások
segítségére szorult. Még egyedül sétált haza a városban lévő buszmegállótól a
városszéli házba, ami egész messze volt, de már nagyon nehezen és lassan
lépdelve tette meg ezt az utat. Beszélt az asszisztenseknek arról, hogy ő attól
fél, hogy sokat fog szenvedni halála előtt és teljesen mások segítségére szorul
majd.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Isten kegyelme csodálatosan beleszól a halál elérkezésébe
is. Nem engedte meg, hogy az ő leánykája úgy haljon meg, amitől a legjobban
retteg. Egyszerűen csak leállt a szíve és ennyi. Nem érzett szinte semmi
fájdalmat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szombaton összegyűlt a három ház, hogy együtt tartson
Istentiszteletet. Ez azonban egy nagyon különös alkalom volt. Mivel sok lakó
nem is hall, vagy nem teljesen tudja megérteni, amit mondunk nekik, ezért szerették
volna, ha ők is felfogják, amennyire csak lehet, hogy Iréne nem lesz többé itt,
ilyen körülmények között velünk. Egy koporsóban betették a terem közepére. Úgy
feküdt ott, mintha csak aludna. Ugyanaz a kedves arc, a szája, mint mindig,
szelíden mosolyra húzódott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A látvány, és a még erősebben valósággá váló tény azonban
szinte mindenkiből könnyek áradatát fakasztotta elő. Van reménységünk, de
mégsem lehet ezt feldolgozni igazán. Azt hiszem ez a normális. Nem erre lettünk
teremtve. Ennek nem így kellene lennie. </div>
<div class="MsoNormal">
Hisz Jézus is sírt Lázár sírjánál. Ahogy ott ültem, akkor értettem meg, hogy mit
is érezhetett Krisztus. Nem Lázárt siratta Ő, hiszen tudta, hogy mindjárt velük
lesz ismét. Az emberek fájdalmán indult meg. Azon, hogy így kell látnia
teremtményeit, ilyen nagy bánattal a szívükben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX3phNmre29f7zHGyB21uRSNLZdIGfsL1BU8FDEFnEr6ou_38dkPuCUv2hTKOOdXZxNtRzBQFBkgudaZghng8mDTvUR1_WymGaDM_GpZKlVzu50tJUQzJHvAqNc5w6MlH4QBSYt_C9uuqY/s1600/3d48c019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX3phNmre29f7zHGyB21uRSNLZdIGfsL1BU8FDEFnEr6ou_38dkPuCUv2hTKOOdXZxNtRzBQFBkgudaZghng8mDTvUR1_WymGaDM_GpZKlVzu50tJUQzJHvAqNc5w6MlH4QBSYt_C9uuqY/s320/3d48c019.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A könnyeink azonban nem csak az elvesztést siratták. A
megdöbbenést is magukba foglalták, hogy milyen mulandóak vagyunk. Ugyanakkor a
hála is benne volt, hogy még élhetünk, sőt van Valaki, aki legyőzte a halált.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>„ Ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen
reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az
Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.” ( I.
Thess. 4:13-14).</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy jó időre csönd ülte meg a termet. Mindenki gondolataiba
merülve ült. Ha a hétköznapok forgatagában erre nem is nagyon gondol bele, most
biztosan sok mindent futtatott át magában.</div>
<div class="MsoNormal">
Majd megszólalt az első ember. Elmesélte, hogy mi mindenre
emlékszik Irénéről. Majd hozzá csatlakozott a másik, harmadik és így tovább… Mindenkinek
volt vele élménye. És tudjátok mikről szóltak? Megdöbbentő, de nem arról, hogy
mennyi pénzt gyűjtött össze életében. Nem arról, hogy hány nyelvvizsgája volt,
mennyi vizsgája sikerült jól, sem nem arról, hogy mire vitte az életben, vagy
mennyire csinos, okos, szép volt és milyen ruhái voltak. Nem arról, amiért mi
emberek itt az életben törtetünk. (persze nem mindenki). Minden emlék egy
szeretet megnyilvánulást foglalt magába. Képes volt bármit odaadni másoknak, ha
tudta, hogy arra szükségük van. Puszikban és ölelésekben sem volt zsugori,
hanem bőkezűen adakozott belőlük. Amije csak volt, vagy akármennyibe is került
mindig másoknak adta. Nagyon jó humora is volt egyben. Élvezet volt vele,
mellette lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mennyire igaza van Pál apostolnak, amikor ezt írta: </div>
<div class="MsoNormal">
<b>„ A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások,
eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik…Most
azért megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három; ezek között pedig
legnagyobb a szeretet.” ( I. Kor. 13:8.13)</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG0YO1bv36ul1aAAnD1XGJlF7DBbyUsSPBkLOoapLWUdKoE7KyrNTsL0WDoPlLp6_qpEg0deWJ7akCeV02sMPh-3WgfXzmObpoHIvpVSv1j5ZySNBs0nZk74W_dD_hIypouDFRVtOtDhGo/s1600/szeretet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG0YO1bv36ul1aAAnD1XGJlF7DBbyUsSPBkLOoapLWUdKoE7KyrNTsL0WDoPlLp6_qpEg0deWJ7akCeV02sMPh-3WgfXzmObpoHIvpVSv1j5ZySNBs0nZk74W_dD_hIypouDFRVtOtDhGo/s1600/szeretet.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudhatjuk, hogy nekünk mennyi adatott. A vigasz azonban
az, hogy nem kell rettegésben élnünk. Jézus kezében vagyunk. A legjobb
kezekben. Maga volt a szeretet megtestesülése. Ha az Iránta érzett hálából Őt
követjük nemcsak, hogy örök élettel ajándékoz meg, de az itt lévőknek is apró emlékajádékokat hagyunk hátra. Mert a mások iránt kimutatott szeretetet nem
felejtik el az emberek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>„ Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én
porom feltt megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, nem e szenvedő testben látom meg az
Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg nem más” ( Jób
19:25-26)</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Encsihttp://www.blogger.com/profile/02644910288923335090noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-50977283320685357852012-08-27T10:56:00.001+02:002012-09-07T16:57:19.854+02:00Einstein bölcsessége<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Einstein sok bölcs megállapításai, és meglátásai között
szerepel a következő mondat:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><i>„Életedet csak két módon élheted: az egyik, ha semmit nem
látsz csodának, a másik, ha mindenre, mint csodára nyílik a szemed”</i></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tapolyai Emőke, egy nagyon őszinte hívő asszony és
pszichológus egyik előadását hallgattam. Ő mesélt a nagymamájáról. Egy olyan
nőről, aki bár az emberileg nézve tanulatlannak minősült, de az Istenbe
vetett hitén keresztül mégis ámulatba ejtő bölcsességgel rendelkezett. Ő
ugyanis a legnagyobb Tanítótól tanult mindent és mindig valami újat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a pszichológus nő , jó néhány évet Amerikában élt. Oda
vitték ki egyszer a nagymamát, ugyanis nagyon beteg volt és szerették volna
megműttetni. Igazság szerint már csak hónapjai voltak hátra az életéből. Ahogy
kiért, Amerikába, a „ csillogás” hazájába, nem a kirakatok varázslatos
kínálatát fürkészte. Ahogy végig haladt azon az úton, ahol Emőke minden nap az
iskolába ment, így szólt: </div>
<div class="MsoNormal">
„<b><i>Istenem, milyen csodálatos platán törzsek!</i></b>” Olyan dolgora
csodálkozott rá, ami a többi embereknek fel sem tűnne. Teljesen megszokottnak,
szinte értéktelennek látszódhatnak mások szemében, a megannyi drága, kívánatos
árut reklámozó kirakatok tömegei mellett.</div>
<div class="MsoNormal">
Ez az idős asszony azonban, pár hónap élettel még előtte,
képes volt rácsodálkozni Isten gyönyörű teremtett világának „apró” tagjaiban.
Milyen békesség és öröm élhetett a szívében!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy ezt a történetet meghallottam, be kell hogy valljam,
kicsit elszorult a szívem. Egy fiatal fiú jutott eszembe, nagy, őszinte, tiszta
kék szemekkel. Úgy gondolom, mindannyian tudjátok, kiről van szó. Neki sem volt
már olyan sok hátra ebből a földi életből, bár ezt ő nem tudhatta. Eljött ő is
a kis csapatunkkal, hogy a kis-kunsági dombok rónáit bejárja. Varázslatos
környék, az biztos. Legalábbis nekem, alföldi leánykának mindig is ezek a kis homokdűnék,
a végtelenben elszórtan, magányosan álldogáló fenyőfák és az árvalányhajak
hullámzó áradata voltak a szívem közepén. Az Öcsémmel, aki még inkább e táj
szerelmese, mint én, biztosak voltunk benne, hogy mindenkinek ugyanígy fog
tetszeni. Örömmel vezettük ki a „ kis gyertyafényeket” a dombokra és nagyon jót
sétáltunk. </div>
<div class="MsoNormal">
Miközben visszaértünk hozzánk a kirándulásból korgó
gyomorral, és anyu finom főztjével tankoltuk tele magunkat, ez a kék szemű fiú
egy kölcsön kért Bibliával a kezében elindult „felfedezni” a falut.</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor már mindannyiunk hasa megnyugodott, mi is szerettünk
volna elindulni, hogy a falut is megnézzük. Akkor jött éppen vissza a fiú. </div>
<div class="MsoNormal">
Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a jelenetet és a szavakat amiket mondott. Megállt előttünk,
békés boldogság ült az arcán és azt mondta: </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>„Ilyen gyönyörű falut, utcákat még
sohasem láttam! „</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
Hát gondolhatjátok mennyire elcsodálkoztam. Most jöttünk
vissza a mesés fenyves és dombok világából és ez srác azt mondja, hogy igen, az
is nagyon szép, na de a falu…! </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal">
20 éve élek itt és nagyon-nagyon szeretek itt lakni, de
egyetlen egyszer sem csodálkoztam rá, hogy igazából milyen gyönyörű faluban is ez. </div>
<div class="MsoNormal">
Olyan mintha ez a kék szemű fiatal megnyitotta volna a
szemem. Azóta, ha végig nézek egy-egy löszös homokkal fedett, girbe -gurba
utcácskán, megtelik a szívem hálával és megállapítom, hogy igazán gyönyörű! </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Wingdings;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Wingdings;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy gondolom, nem csak a bálványokra igaz, hogy „szemeik
vannak, de nem látnak” (Zsolt. 115:4).</div>
<div class="MsoNormal">
Bárcsak minden nap rátudnánk csodálkozni Istenre, ahogy akár
a ködös, borongós nappalban is ott van egy-egy már jól ismert és megszokott
erős fában, vagy a nagymamánk ráncos kezében, a szomszéd köszönésében….</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i>„ Mert Ő benne élünk,
mozgunk és vagyunk”</i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i>/Ap.csel. 17:28/</i></b><b><i> </i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.gophoto.it/view.php?i=https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW2G7LbSMQnBJ1IXbS56NZr3LCmClR-o48gHmtKud4xSYw5NBbE-vv9TRVodvn-QD6A3JvxtNN3ipgb3MTxxVAPcEV9m3cUH38-LH1OHw5SoiUUS1COYJR1ZZJ00ED1RxNY2oHuMcpiQhn/s1600/platan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW2G7LbSMQnBJ1IXbS56NZr3LCmClR-o48gHmtKud4xSYw5NBbE-vv9TRVodvn-QD6A3JvxtNN3ipgb3MTxxVAPcEV9m3cUH38-LH1OHw5SoiUUS1COYJR1ZZJ00ED1RxNY2oHuMcpiQhn/s1600/platan.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Encsihttp://www.blogger.com/profile/02644910288923335090noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6933270719120929237.post-44265850463101484382012-08-19T09:37:00.001+02:002012-08-19T09:37:46.850+02:00Ha már egyszer munkahely..Tibi nagy lelkesen elmesélte, hogy hogyan jutott egy valóban izgalmas munkahelyhez. Én is szívesen megosztom az én esetemet.<div>
<br /></div>
<div>
Fősuli alatt sok komoly kérdést jelentett nekem az elhelyezkedés. Szakmám igencsak a MÁV-hoz kötődik, és ugyan szívesen dolgoznék szeretett-utált vasúttársaságunknál, de azért vannak fenntartásaim is. Továbbá menet közben jöttem rá, hogy a logisztikánál jobban vonz a gépészet, azonban ahhoz gépészmérnöknek kellett volna mennem, most már bizony elkéstem a váltással.</div>
<div>
Menetrendszerkesztőre nem sok szükség van, másrészt a szakmám sokkal inkább elméleti, továbbá egy eléggé szűk területet fed le, nem lehet benne túl mélyre ásni.</div>
<div>
Másrészt komolyan aggódtam, hogy egy figyelmetlenségre igen hajlamos emberből hogyan lehet jó mérnök.</div>
<div>
Eljött 2011 ősze, amikor ugyan papíron még suliban voltam, de már nem volt értelmes tantárgyam, szakdoli is kész volt.Győrben akartam lenni, és államvizsga után folytatni az msc-t, azonban szeptemberben csak fél nyelvvizsgát tudtam megcsinálni, így az msc-ről lemaradtam. Vacak érzés volt, munkát vajon hogy találok? Suliba minek járjak fel? A semmit tevéstől pedig úgy féltem mint az ördögtől.</div>
<div>
Meghoztam a számomra nehéz döntést, állandó jellegű diákmunkát keresek, aztán majd csak lesz valami. Hamar találtam, Soltvadkerten egy ismerősöm egy kis gépgyártó cégnél dolgozik, és azt mondták, mehetek hozzájuk. Kezembe kaptam egy állványos fúró - marót, és jó két hónapig elsősorban lent dolgoztam a lakatosműhelyben (most bizony visszavágyok oda...). Eközben egy gép anyagrendelését bízták rám, majd egyre többet kellett rajzolnom (cad programmal, proe - val). Államvizsga után átkerültem irodára, azóta anyagrendelést intézek, illetve rajzolok csőstől. Időközben aláírtam a határozatlan idejű munkaszerződésemet is.</div>
<div>
Feladatköröm most egy könnyített gépészmérnöki munkakör (nagyon szép neve van: project managger ;), így tudom tanulni szépen lassan a szakmát.</div>
<div>
Másik témakör a figyelmetlenség. Mint minden kezdő, én is sok hibával kezdtem dolgozni. Ezek főként a figyelem hiánya miatt történtek. Azonban szépen lassan rájöttem, hogy nem csak velem van a baj, rendetlenségben egyszerűen nem lehet normálisan dolgozni. Márpedig ha valami hiányzik a munkahelyemről, na az a rend, a fizikai rendtől kezdve a szervezeti rendig mindent felölelően. Azóta sok jó ötletet kaptam kollégáimtól, és egy egyre hatékonyabb tervezési, terv ellenőrzési, anyagrendelési segédletet tudok összeállítani magamnak, így egyre megbízhatóbbá válik a munkám. Rátaláltam azokra az eszközökre, amik segíthetnek a figyelmetlenség ellen.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hol van ebben a történetben Isten? Először is a gépészethez való közelkerüléshez az ideálist legjobban megközelítő munkahelyet kaptam. Nem készen kaptam a fenekem alá tervezési segédleteket, hanem magamnak kell kialakítanom azt, így jobban átlátom ennek a fontosságát. Fejlődni tudtam a figyelem megtartásában. Szakmailag elég jó gépészekkel tudok együtt dolgozni, sokat tanulok tőlük. Tanultam egy kis alapszintű lakatosmunkát, azonban ebben még egy kicsit fejlődni szeretnék. Aztán mechanikailag igen komoly gépeket alkotunk, épp olyan bonyolultakat amelyek már nehezek, de épp annyira könnyűek, hogy át tudjam fogni.</div>
<div>
A belőlem általában hiányzó kitartást, és folyamatos kemény munkát tudtam tanulni most nyáron, és fogom még tanulni egy fél évig legalább, mert biz sok a munka, és mellette most fogom (remélhetőleg) lerakni a hiányzó fél nyelvvizsgát.</div>
<div>
Azt látom, hogy az élet sokszor nem könnyű utakon halad,. de ha Isten vezeti, akkor abszolut arrafelé vezet, hogy én minél egészségesebbé, munkabíróbbá, örömtelibbé, stb. váljak.</div>
<div>
Főként ilyen ketyerékkel foglalkozunk:</div>
<div>
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=dqDVA-wWf58">http://www.youtube.com/watch?v=dqDVA-wWf58</a>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
u.i.:</div>
<div>
A jövő még kérdéses, nem valószínű, hogy sokáig ennél a cégnél maradok, azonban szeretnék <u>nem</u> Isten akarata ellen dönteni. Ha úgy vezet utam, irány vissza a suli, és irány a járműgépészet.</div>
sutamhttp://www.blogger.com/profile/16937549314080868320noreply@blogger.com0