Nálánál erősebb fegyveres

"Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van;
De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja." (Lukács 11,21-22)

Előző szombaton előtérbe került ez az Ige, és utána tovább gondolkoztam ezen és az elhangzottakon. Nagyon megmaradt bennem az, hogy valójában szolgaságban vagyunk, és a bűn kényszerít minket, hogy azt kövessük. Az emberi természetünknek is ez az út tetszik jobban, ezt könnyebb követni. De van egy ennél erősebb fegyveres: Isten! Arra jöttem rá, hogy az emberi természet olyan, hogy sokkal könnyebb ellenkeznie valami ellen, mint kitartania valami mellett. Ha nem úgy gondolok a kísértésekre, hogy jó lenne, de nem szabad, mert akkor eltávolodok Istentől; hanem úgy, hogy ezek kényszeríteni próbálnak engem, és uralkodni akarnak rajtam, mert én igazából mást szeretnék, de a vágyaim kényszerítenek, hogy azok szerint cselekedjek, akkor könnyebb legyőzni ezeket, mert könnyebb tiltakozni, és azt mondani magamban, hogy azért sem hagyom magam, hogy uralkodjanak felettem!
Az előző szombaton elhangzott olyan, hogy amikor a "nálánál erősebb fegyveres" legyőzi az "erős fegyverest", akkor amit zsákmányol, elosztja. Tehát az erős fegyveres fegyvereit elveszi, és a palotának adja. A palota pedig az embert jelképezi. Az "erős fegyveres" fegyverei a mieink lehetnek, és a saját fegyvereivel küzdhetünk ellene. Könnyebb ellenkeznem valami ellen, mint kitartanom valami mellett. Az "erős fegyveres" uralkodni akar felettem, de a "nálánál erősebb fegyveres" nem uralkodni, hanem felszabadítani szeretne engem.
Én akkor érzem igazán, hogy szolgaság és uralkodás alatt vagyok, amikor szeretnék máshogy cselekedni, szeretném mindig a jót cselekedni, de képtelen vagyok rá - legalábbis magamtól! Ha könnyebb lázadni és tiltakozni, akkor Isten segítségével akár tehetem ezt a felettem uralkodni akaró rossz ellen is.