Úgy futok, mint nem bizonytalanra...

"Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1 Kor. 9:24-27)

Ma egyben megvalósult az az Ige is, hogy "álmában ád eleget" (Zsolt. 127:2) Ugyanis amikor munkából hazajöttem, kicsivel utána ledőltem pihenni, és átaludtam a maradék napot :) és utána nézem az e-mailjeimet, és ott találtam egy megerősítést egy mostani küzdelmemre.

Valamit nagyon szeretnék, de közben azt érzem, hogy nincsenek nyitva igazán hozzá a lehetőségek, és csak a levegőbe vagdosnék... Feltettem magamnak a kérdést, hogy: mi is a valódi küzdelem? Ha minden tőlem telhetőt megteszek érte? De közben már megállapítottam, hogy azt érzem, hogy le kell mondanom róla és Isten kezébe kell helyeznem. Tehát akkor inkább az a valódi küzdelem, ha azért küzdök, hogy Isten akaratát hagyjam érvényesülni? Szerintem ez az utóbbi. Pedig ez tényleg fáj.. olyan, mintha elszakadna valami bennem azzal, hogy valóságosan le mondtam róla, és rábíztam Istenre, hogy vagy esetleg mégis vissza adja, vagy nem. (emberileg nézve valószínűbbnek látszik számomra a "nem") Tehát azt láttam meg, hogy az a küzdelem, ami nem a bizonytalanra megy, az a saját akaratom feladásáért és az Isten akaratának az érvényesüléséért vívott küzdelem. (persze akkor kell ezt, ha ezt látjuk már, és ez a két akarat különbözik) Lehet, hogy tényleg nagyon fájdalmas megküzdenem magamban, hogy Isten akaratát engedjem érvényre jutni. De mégis ez vezet a győzelem felé, mert ami Isten vezetésével nincs összhangban, az nem szolgálná a javamat, még ha nagyon szeretném is. Isten jobbat szeretne adni, mint amivel én emberileg megelégednék, de később talán mégse sülne ki belőle igazán a legjobb dolog. Vagy esetleg emberileg küzdve nem tudnám elérni, és ezért kell Istenre bíznom.

Elhatároztam, hogy nem fogok cselekedni magamtól ebben a dologban... ha Isten nyit lehetőséget, és ad a kezembe hozzá való cselekedetet, azt fogom csak tenni.