Tanulmányaim "valószínűtlen" sikerei.

Bevezetőként

Általános iskolai életemben kevés sikerem volt. Időnként sikerült egy-egy jobb jegyet szerezzek, de végig a közepes kategóriában maradtam. Sőt, ahogy mozaik-osztály lettünk ötödiktől (azaz az alaposztályunk kibővült egy másik kis létszámú osztállyal, akik legendásan rossz tanulók voltak), az alapcsapatban én lettem a legrosszabb.
A helyzet hasonló volt középsuliban is. Ha a bizonyítványomban 3-asnál jobb jegyet találunk, azt rögtön ki kell vágni és be kell keretezni, mert annyira ritka volt. Mindegy, én ilyen voltam, nem is tartottam ennél jobbra magamat.

Az érettségi-fordulat

Aztán jött az érettségi. Abból a korosztályból származom, akik először írták a mai kétszintű érettségit. Nem mertem bevállalni az emeltszintűket, mert ki tudja, milyen az. Így hát mindenből az alapot írtam. Amikor írtuk a töri érettségit, már szállingóztak a hírek, hogy idő előtt kiszivárogtak a megoldások, néhányan akár használhatták is azt. A mateknál már a kezdés előtt egy órával közkézen forgott a kikerült megoldókulcs. Egy hét múlva jött a hír, hogy újra kell írni a matekot, vaaagy beírathatjuk a bizonyítványban szereplő jegyet. Úgy éreztem, hogy jól ment az érés folyamata matekból, ezért nem akartam, hogy 3-as legyen a vége és úgy döntöttem újraírom, bármi is legyen.
No igen, az újraírás időpontja szombatra esett. Mit tegyek? Legyek jó adventista és ne írjam meg, vagy mondjam azt, hogy egy szombat nem szombat, megírom? Abban az időben nem voltam valami komoly gondolkodású e téren, ezért úgy döntöttem, megírom szombaton. Apuék viszont azt mondták, lehet, hogy jobb lenne, ha utána járnék a dolognak, lehet-e más napon vizsgázni. Kevés kutatómunka végeredményképp az lett a válasz, hogy igen, van rá lehetőség, de csak Pesten, egy zsidó középiskolában. No hát akkor vágjunk bele!

Egy korombeli gyülekezeti taggal együtt mentünk, megírni. Nagyon kedves volt mindenki, a tanárok olyanok voltak, mint a nagymamák a szeretett unokákhoz, a vizsga alatt pogácsákat osztottak, üdítőkkel kínáltak minket, stb... Szóval a vizsga jó hangulatban telt. Úgy is éreztem, jól sikerült az egész.
Néhány hét múlva jött a betekintő. Matektanárom (aki az osztályfőnököm volt), a következő szavakkal fogadott: "Tibi! Életedben nem írtál még ilyen jó matematika dolgozatot!". Emlékeztek hanyas voltam mindig? Na, most 83%-os jeles matek érettségit hoztam össze! És mi volt a következő tény, ami sokként érhetett? A szombati érettségi jóval nehezebb volt az eredetinél, a vasárnapi pedig könnyebb! Képzelhetitek, mi lett volna, ha szombaton írok? Ugyanúgy hármas lettem volna.
Ez volt az első olyan tapasztalatom, ahol éreztem azt, hogy Istennek fontos a szombat!
Később beszélgettem a folyosón az osztályfőnökömmel (aki jó humorú ember hírében állt) és elővette az érettségi élményét, majd viccelődött azzal, hogy biztos ott volt mögöttem a Szentlélek és lesúgta az anyagot. Érdekes, hogy sokszor a nemhívők szájából halljuk meg azokat a gondolatokat, amik rátapintanak a lényegre.

Technikus lettem

Mert nem vettek fel egyetemre. Maradtam a suliban. Itt annyira elengedtem magam, hogy szinte végig 2-es voltam. De hát miért is küzdjek, ha úgyis csak a vizsga számít be az oklevélbe? Megérdemeltem volna, hogy 2-es legyen az is. De az Úr megsegített, mert imádkoztam, hogy az érettségi tapasztalatával menjen a záróvizsga. 3 napot tanultam rá, az összes tételt ez alatt a kis idő alatt tanultam meg. 5-öst szereztem, tantestületi dicsérettel. Akkor még magaménak tartottam a sikert, de ma már tudom, közöm sincs hozzá, ezt nem én szereztem!

Egyetemi élet

Hihetetlen, de az egyetem jobban ment, mint a középsuli. Két félévet leszámítva 4-es, 5-ös voltam. Az 1. félévet ellazáskodtam, aztán rászoktam a puskázásra. Ez annyira ment nekem, hogy ha lenne puska nevű tárgy, minimum 90%-os vizsgát tettem volna belőle. Aztán jött a harmadik félév, nekem az volt a mélypont (ez a második félévem, amikor jelentősen leromlott az átlagom).
Programozás 2 tárgyból megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a beadandó programokat egy évfolyamtársam csinálja meg, így a Java nevű nyelvet nem is tanultam meg. Prog 1-ből bevett szokás volt, hogy ha valakinek nem volt meg az összes pontja a beadandókból, kérhetett egy újraírást. Itt nem volt és 70 pont kellett a 100-ból az aláíráshoz, amiből én pontosan 69-et értem el. Képzelhetitek! Írtam a tanárnak, hogy mit lehet tenni? Írta, hogy időpontra menjek be hozzá. Ez azt jelenti, hogy előtte újra kell írni a programot és nagyon meggyötör közben, tehát nem hibázhatok. Én?! Programot írjak előtte Java-ban? Na akkor trükközés! Felkészültem, hogy ha erre kerülne sor, beadom a lázas diák módszert. Többen biztattak, hogy csináljam, mert ekkor biztosan megkegyelmez. Ez a terv nálam egyre komolyabb lelkiismereti problémákat okozott.
Végül imádkoztam. Azt fogadtam meg Urunknak, hogy ha most megsegít, nem puskázok többet. Képzeljétek, mi történt egy erősen kukacoskodó tanárnál! Bemegyek, mondom, hogy miért jöttem. Leültet, gép bekapcs, kimegy. 5 perc múlva visszajön, behozza a forráskódomat és megkérdi: "Na, mi volt a hiba?". Mondtam, hogy "Hát, nem fordult le." Jót mosolyog ezen, mert ez kb. azt jelenti - "Miért nem működik? Mert elromlott." Bejön egy tanár, odaszól a tanáromhoz: "Miki! Jössz ebédelni?" "Mindjárt, egy pillanat". Nézi a kódomat és megszólal: "Hohó! Tudod, mi volt a gond? Package-be raktad! Tudod, ezzel kezdtük az első órát, hogy erre vigyázzatok, de ez nem programozási hiba." Kitörölte és lefordította. Lefordult és tökéletesen végrehajtotta a feladatát. "Itt az indexed?" Fúh, nagyon örültem neki. De ez azt is jelentette, hogy nincs többé puska.

A fegyvertelen katona

Az a félévem maga volt a pokol. 4 tárgyból buktam, köztük digitális fényképezésből, amiből elvileg lehetetlen volt 3-asnál rosszabb jegyet szerezni! Aztán jött az egyik mumus tárgy, a Hálózatok. Abból abban a félévben kétszer buktam. Másodjára azért, mert pont nem puskáztam! Kiment a tanár, mire mindenki rákezdett ügyeskedni én meg nem tehettem meg, nem volt szabad! Borzasztó érzés volt, elhihetitek! De megérdemeltem, azt a tárgyat amúgy is ellógtam. Plussz valakinek nem tetszett, hogy próbálok becsületes lenni - hogy meg akarom tartani a Fenségesnek tett fogadásomat.
A következő félévben rászántam magam. Minden órán bent voltam. Az utolsó előtti órán a tanár kijelentette: "Minden kurzus végére a hallgatóság létszáma eléri az állandó minimumot, a valódi érdeklődők számát. Körbeindítok most egy lapot, amire minden jelenlévő írja fel a nevét. A vizsgán talán lazább pontozást fog kapni."
Ennél a tanárnál egy ilyen vizsga úgy néz ki, hogy van három beugró, amelyek egyenként 10 pontosak. Ebből egyet tökéletesre kellett megírni, a másik kettőt meg 8 pontosra. A vizsgára nagyon készültem, de két beadandót biztosan annyira elrontottam, hogy egyikből sem értem el a 8 pontot, továbbá a 3 kifejtős közül egyet tutira elnéztem. Ennek ellenére 4-est kaptam, 80 főből 5-en mentünk át.
Amikor megkaptam a vizsgalapot, először mérges lettem magamra és Istenre is. Miért engedi meg, hogy pont olyan kérdéseket kapok, amiket alig-alig tudok? Végül megtudtam. Azt akarta megtanítani nekem, nincs olyan nehéz helyzet, amiből Ő ne tudna tökéletes megoldást nyújtani.

Tanárcserék

Azóta számtalan olyan élményem volt, amire a többiek azt mondták "mákos". Ezeket csak röviden.
A Valószínűségszámítás című tárgy a lehetetlenek közé tartozik a tanár miatt. Egyszerűen csak úgy lehet megcsinálni egy ZH-t, ha az összes gyakorló feladatot és annak megoldásait megtanulja az ember (vagy lepuskázza, de ez lehetetlen), ami vagy 150 db. Ebből először megbuktam, de mikor másodjára felvettem, ezt a tanárt áthelyezték máshova, helyébe pedig egy idős hölgy lépett, akinél megajánlós ZH-k voltak, így már az aláírásom is adott volt. A vizsga meg aranyos volt, ugyanis volt ott egy tanársegéd, aki mindenben szívélyesen segített mindenkinek. Meg is szereztem a 3-ast belőle.
Egy másik tárgy, aminek már el is felejtettem a nevét, szintén rettegésben tartotta a diákokat, pontosabban a tanára, mert képes volt olyanokat is kérdezni vizsgán, amik még csak köszönőviszonyban sincsenek a tárggyal, így sokan buknak. Mikor felvettem, pont kiment külföldre, pont abban a félévben, így ötöst szereztem belőle. Ezt még most sem tudom elhinni!

És még történt pár ilyen apróság.

Szakdolgozat

Miből írjak szakdolgozatot? Azt hiszem ezt a kérdést igen sokat teszik fel. Nem akartam olyat, amit pár perc alatt mindenki meg tud csinálni, sem nem olyat, amit hirdetnek. Ez utóbbiak nem is érdekeltek. Nem tudtam dönteni, ezért imádkoztam is, hogy kapjak útmutatást. 3 téma-módosítás után épp gondolkoztam egy 3D szkenner építésével és egy tanárom megkérdezte "Tibi, miért nem ezt választod szakdoga-témádként?" Hát belevágtam. Mint minden tudomány-ág több részre tagolódik, ez is ilyen. Ennek a strukturált fényes változatát készítgettem, de az interneten egyáltalán nem található róla semmilyen korrekt leírás, így "magamnak" kellett rájönni, hogy hogyan is működik. Hát nem bírtam, ez erőmön felüli. Egyik éjszaka ezen őrlődtem és imádkoztam ezért, hogy mutassa meg a Jóisten, hogy mi a titok nyitja. Hajnali 3-kor felkiáltottam, hogy meg van!!! Amin 3 kemény hónapon keresztül gondolkodtam, egyetlen éjszaka megkaptam a teljes leírását! Gyorsan papírt kaptam és leírtam mindent. Le sem tudom írni, mennyire hihetetlen élmény volt! A következő egy héten ezt programoztam. És elsőre működött!! Ki meri azt mondani, hogy Isten csak az agyunk szüleménye?

Államvizsga - álomvizsga

Nálunk Debrecenben a Mérnöki Informatikusok egymás közt terjesztik az érdekességet, hogy az államvizsga nagyon könnyű, alig követelnek valamit. Ezért elneveztem álomvizsgának. Az volt a szomorú, hogy nem is állt messze a valóságtól. De azért tanultam, amennyit tudtam. Aztán eljött a nagy nap előtti este, amikor is kaptuk a hírt, hogy az aznapiak közül többen is megbuktak. Nagy volt a riadalom, nem értettük, hogy mi történik, rengeteg telefonhívást bonyolítottunk le az nap este. Felhívtam a szakdolgozat-vezető tanáromat is, hogy mi történt (ő volt a vizsgaelnök). Elmondta, hogy muszáj bekeményíteni, mert a becsületesebb tanulók diplomájának értékével játszanak, no meg az iskola hírnevével. És nyugodjak meg, csak a tanulatlanok buktak. És mint kiderült, tényleg: akik végig puskáztak.
Eljött a mi napunk is. Ezt már nem részletezem, elég hosszú már ez a bejegyzés. A szakdolgozatomra azt mondta a bizottság a védéskor: "Miért nem ilyen minden szakdolgozat!" Több felől dicsérték. Hát persze, ugyanis a Teremtő választotta a témát és ő is mondta meg a lényegi részét! Szóval hát nem is az én művem, én csak gépeltem.
Az államvizsgán ismét belenyúltam egy kellemetlen tételbe, de az Urunk ismét megmutatta nekem, hogy minden nehézségben tökéletesen meg tud segíteni. Aztán 5-ös lettem mindenből és mint kiderült, a kiemeltek közé beakart rakni a testület, mint jelöltet. Végül nem lettem kiemelt, de nem is baj, az már nem lényeg. Van egy diplomám, amit az Úr szerzett nekem. Ennél szebb oklevél nem is létezhet!

Végszó

Hát ezek az én "valószínűtlen" sikereim. Lehetetlen, hogy a véletlen ennyi jót adjon. Ismerem a véletlent, erről tanultam 3,5 évig, az ilyenre nem képes. Bár nem volt nekem sosem kétség, hogy teremtmények vagyunk és van egy Mindenható, aki folyamatosan kísér utunkon, mégis érdekes dolog volt mindezeket átélni!
Igazából nem is értem, miért kaptam mindezt a sok jót. Nem én vagyok a legengedékenyebb teremtménye, elég sok gondot okozok Neki. Ez csakis egy szerető Istenre vall! Az özönvíz előtti emberekre írja ezt az Ige:

"A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? Ő pedig megtöltötte házaikat jóval." /Jób 22: 17-18/

Várom már azt a napot, amikor a Mindenható óráira járhatok tanulni, amikor a Teremtő kurzusainak hallgatója lehetek, lehetünk! Csodálatos az Úr!

Mikor elkezdtem írni ezt a cikket, majdnem be kellett fejeznem, mivel elromlónak látszott a billentyűzetem legfontosabb billentyűje, a Space. Szélen nagyon felkeményedett, alig lehetett lenyomni, bár középen könnyebb volt a helyzet. Kiszedni meg nem bírtam, pedig nem nehéz, már takarítottam egyszer a klaviatúrám. Imádkoztam és a cikk felénél már normálisan működött minden. Nem is értem, pedig informatikus vagyok. :D Érdekes, hogy tapasztalatok megosztása közben is lehet tapasztalatot szerezni.