Az igazi boldogság

Néhány éve tapasztaltam meg először ezt. Érettségire készültem. Nagyon le voltam terhelve a tanulással már magára az iskolára is, de ezen kívül nyelvvizsgára is rövid időn belül kellett felkészülnöm. Az egész napom tanulással telt, emberileg mégsem láttam jó eredményét. Néhány rosszabb jegy is becsúszott az iskolában és a nyelvvizsga feladatok sem mentek olyan gördülékenyen, ahogy szoktak, emberileg gyülekeztek a sötét felhők az életem egén. Ezen a helyzeten még sokat segítet egy tornatermi baleset is, aminek segítségével sem ülni, sem állni, sem mozogni nem tudtam kényelmesen, az egyik csigolyám zúzódása miatt

A körülmények ilyen játéka közepette én éppen otthon ültem. Éppen az íróasztalom előtt ültem, és éppen olvastam az éppen nemrégen rendszeres és kedvenc olvasmányommá vált könyvemet. Nem is tudom, hogy az evangéliumokban melyik résznél tartottam, de egy határozott érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy én életemben most vagyok a legboldogabb. Először meglepődtem, hogy miért?? mikor a körülmények játékszere vagyok… azután hamar megértettem. Éppen az a könyv, amit éppen most olvasok, és ami éppen a kedvenc olvasmányommá nem régen, éppen az az oka annak, hogy boldog vagyok a körülmények ellenére, ráadásul életemben most vagyok a legboldogabb.

Később magában a könyvben találtam erre igazolást: „Az Ő utai gyönyörűséges utak és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják Boldogok!“ (Példabeszédek 3, 17-18)