A jókedvű adakozót szereti az Isten

Pár hónapja történt velem a tizedfizetéssel kapcsolatban egy érdekes dolog.
Abban a hónapban, a hónap vége felé szerveztünk közösen a barátaimmal egy több napos bicikli túrát. Úgy éreztem, anyagilag ki fogok jönni, de azért figyelnem is kellett, hogy jól osszam be a pénzem.

Még a hónap elején jártunk, és azon a napon, amikor be akartam adni a tizedemet, valahogyan elfeledkeztem róla, és csak egy kisebb adományt adtam be, amit szoktam. Utána jutott eszembe, hogy a tizedet szerettem volna beadni, de gondoltam magamban, hogy majd következő héten.

A következő hétre előkészítettem a tizedem, betettem az egyik könyvembe, hogy előttem legyen majd, hogy ne felejtsem el. Reggel amikor rakom el a dolgaimat, gondoltam egyet, és a nagyobb táskámat vettem elő, hogy jobban elférjek, mert egy pulcsit is el akartam rakni (mert kicsit hűvösebb idő lett), és a kisebb táskába nehezebben fért volna el. Be is tettem a pulcsim a másik táskába. Igen, a pulcsimat. Aztán amikor odaértem, rájöttem, hogy a pulcsim ugyan itt volt, de minden mást jól otthon hagytam, és így a tizedet is. Így az nap is csak kis adományt adtam be.
Előtte és közben azon gondolkoztam, hogy mindig szoktam adományt és tizedet adni... Amikor a kis adományt beadtam, gondolkodtam rajta, hogy beadjam-e. Elvileg áldás van a tizeden. És valóban, nem is szoktam különösebben hiányt szenvedni. De most mégis azon gondolkoztam, hogy kapok-e én vissza valamit... vagy hiányozni fog ez a pénz? Addigra már úgy tűnt, anyagilag kicsit kezdek megszorulni, nem sikerült úgy beosztanom, ahogy szerettem volna. De azért még úgy éreztem, épp ki fogok jönni. Kicsit vívódtam magamban. Gondolkodtam, és azt éreztem, az a helyes, ha beadom az adományt. Utána egyből az a gondolatom lett, hogy már másodjára hagytam otthon a tizedet, pedig nem volt szándékomban. Lehet, hogy a tizedet kapom vissza Istentől? Kis megdöbbenés volt bennem. Azon gondolkoztam, lehetséges, hogy most a tizedet félreteszem, és elviszem magammal a túrára. Lehet, hogy szükség lesz rá, és azért történt az, hogy nálam maradt, most már másodjára is. Aztán azért mégis úgy gondoltam, hogy Isten az első, Neki jár a tized.

Következő héten, a túra előtti napokban, ott voltam a Decathlonban, és még 2 szükséges dolgot akartam megvenni. Számolgattam a pénzem, és arra jutottam, hogy ha megveszem, akkor a tizedet muszáj lesz elköltenem. Tehát vagy megveszem, vagy a tizedet fizetem be. Hosszasan vívódtam magamban. Kérdeztem Istentől, hogy mit tegyek. Gondolkodtam. Aztán arra jutottam, hogy nem lehetett véletlen, hogy nem adtam be a tizedet. Szándékomban volt, csak valahogy mindig elügyetlenkedtem. Tehát arra jutottam, hogy Isten most nekem adja a tizedet, amit Neki adtam volna. Kezdtem megnyugodni. Aztán tiszta lelkiismerettel megvettem a hiányzó pár dolgot. Nem felesleges dolgok voltak, úgy éreztem, valóban szükségesek. Aztán ez után az esett le bennem, hogy Isten annyira szeret engem, hogy ami Neki járna, nekem adja! Kérdeztem magamban Istentől: valóban ennyire szeretsz? Pedig ez nekem nem jár... Ez olyan alaptalan, nem megérdemelt dolog. Olyan, mint amilyen a keresztáldozat is. És egyfajta döbbenettel voltam magamban, hogy mennyire szeret engem Isten. És tiszta volt a lelkiismeretem is.

A következő héten a történtek alapján már nem akartam tizedet adni, hanem félretettem. Túra után pedig úgy alakult, hogy 500 Ft maradt a pénztárcámban a végére :) Tehát valóban szükség volt rá, hogy nélkülözés mentes legyen a túra.
Azt viszont nem tudom, hogy ha úgy döntök, hogy mégis beadom a tizedet, akkor nélkülöztem volna-e, vagy Isten megoldotta volna valahogyan. Hajlok rá, hogy lehetséges, hogy lett volna erre is Istennek megoldása. De akkor még nem tudtam annyira bízni, hogy békességgel ezt tudtam volna tenni, így Isten nem is várta el tőlem. Helyette inkább megmutatta, hogy mennyire szeret.

A következő hónapban az történt, hogy a következő havi tizedet akartam előkészíteni, és a tized cédulán át akartam írni a 6. hónapot 7.-re, mivel nem volt üres ilyen cetlim, mert régebben arra készültem, hogy beadom, tehát ki volt már töltve. Azt vettem észre, hogy előzőleg a dátumot nem írtam rá. Elfelejtettem ráírni a dátumot! Így nem kellett átírnom, hanem csak beírtam a 7. hónapot. És beadtam a tizedem. Mintha ez a cetli is elő lett volna készítve, hogy a következő hónapban lesz beadva.

A túra után olyan dolog történt még, hogy a munkahelyen kaptam egy kis jutalmat, amikor az üdülési csekkeket megkaptam. Egy kicsit többet kaptam. Hasonló összeggel többet, mint amennyi a tizedem. Így tehát úgy döntöttem, hogy mivel a tized Istené, azt a tizedet, amit pár hónapja visszakaptam Istentől, pótolni fogom, és dupla tizedet fogok most beadni. Ráadásul hiányom sem lesz belőle a jutalom miatt, amit kaptam.

Lehet, hogy apróságok, de bennem folyamatos megdöbbenéseket keltettek ezek a történések, és azt tapasztaltam meg, hogy Isten valóban mennyire szeret. Meg nem érdemelt szeretettel van felém.
2 Kor. 9:7-8 versekben ezt olvashatjuk: "Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek".
Ezek szerint Isten a jókedvű adakozót szereti. Nem várja el, hogy kényszerből adakozzunk. Milyen jó lenne ráírni a tizedes borítékra a 7. verset is :)
A történtek után nagy hála született bennem, és azt érzem, jobban tudok bízni Istenben, jobb lelkülettel tudok adakozni. Jobban megértettem a keresztáldozatot is ez alapján. A tized valóban Istennek jár. Megtörtént viszont, hogy mégis vissza adta, ami az Övé. Pedig ez tényleg nem jár. De ennyire szereti az embert. És azt szeretné, hogy nem kényszer által, hanem meggyőződésből, önként, jó kedvvel adakozzunk.
A keresztáldozat sem járt az embernek, hanem Isten annyira szerette az embert, hogy megtette, mert tudta, hogy ezen keresztül tudja megmutatni legjobban szeretetét, és ezzel tud megmenteni minket.

Kibővítem a tapasztalatom azzal, hogy úgy alakult a bevételem, hogy a tervezett kétszeres tized háromszorossá növekedett :) Lehet ezt még fokozni? :)