Így lett végül Bibliám

Egy elég hosszan húzódó történetet szeretnék veletek megosztani. Igazából nem is számítottam rá, hogy történet lesz ebből, csupán az elmúlt tanévre visszatekintve rajzolódott ki ez.

A Főiskolán töltött első évemben sok új emberrel sikerült megismerkednem, akik érdeklődtek a Biblia iránt, de nem volt Bibliájuk. Ezért úgy döntöttem, hogy a második évre az itthoni ingyen adható Biblia készletből viszek fel a kollégiumba egy egész csomaggal, hogy ha szükség lesz rá, tudjak adni az érdeklődőknek. Mivel azonban egy ilyen karton nehéz dolog, ezért először egyesével kezdtem el felhordani, a Bibliákat, gondolván, hogy majd, ha kocsival megyünk, akkor viszünk egyszerre nagyobb mennyiséget.

Első alkalommal, mikor először tettem be a táskámba egy ilyen ingyenes Bibliát, találkoztam a vonaton egy régi osztálytársammal. Egy abszolút laza gyerekről van szó, nem is gondoltam, hogy sok értelme lesz annak, hogy együtt utazunk. Hála Isten nekem jöttek be a számításaim, ugyanis onnantól kezdve, hogy megtudta, hogy teológiát tanulok, elárasztott az erkölcsi kérdéseivel, míg végül azon kaptam magam, hogy már beér a vonat Pestre. Kézenfekvő volt tehát, hogy felajánljam neki a Bibliát. Nagyon örült neki, és természetesen el is fogadta. Így hát nem jutott el a Biblia a kollégiumig sem.

Következő alkalommal, újra becsúsztattam egy Bibliát a táskámba, mikor indultam vissza az iskolára. Éppen aznap este nálam aludt egy barátom, akinek a levelező tagozaton vizsgája volt és kellett neki egy tiszta Biblia hozzá. Máris hasznos helyre került, gondoltam. Ígérte, hogy legközelebb visszahozza. Ezt természetesen meg is tette, mikor következő alkalommal a levező tagozatos órákon találkoztunk. Még aznap, mikor várakoztam az órakezdésre, odajött hozzám egy távoli ismerős, azzal a kéréssel, hogy nincs-e nekem ingyenes Bibliám. Éppen most kaptam vissza egyet, amit kölcsönadtam – válaszoltam neki és a kezébe nyomtam. Tehát gyakorlatilag ez sem porosodott nálam sokáig.

Nem sokkal később megvalósult a vágyam, hogy egy egész karton Bibliát sikerüljön felhozatnom a kollégiumba. Vasárnap este megkaptam a csomagot, hétfőn kora reggel pedig jön a telefon, egy tanáromtól, hogy nincs-e nálam esetleg ingyenes Biblia, mert az ő készlete elfogyott és ma estére rendkívül nagy szüksége lenne legalább 4 db-ra, mert a Bibliakörön, amit tart, annyi embernek nincs Bibliája. 6 db volt a csomagban, egyet magamnak tettem félre, mert az én Bibliám is kopott volt, egyet pedig még előző este odaadtam másnak. Pont 4 db maradt meg, amit oda is tudtam adni.

Egy szál Biblia maradt tehát meg, amit magamnak tettem félre, hogy majd lecseréljem az én kopott példányomat. Egy hét múlva újra hív a tanárom, hogy nincs-e még Bibliám, mert nagyon kéne, ha csak egy darab van, az is nagyon jó lenne, mert van még egy érdeklődő Bibliakörön. Mit volt mit tenni, örömmel odaadtam az utolsó darabot is, elvégre nekem nem olyan sürgős a csere, meg nekem úgyis van Bibliám, ha kopott is; annak az érdeklődőnek, pedig semmilyen sincs.

Hamarosan gyakorlatra mentünk Mátészalkára és a hazafelé vezető úton olvastam a Bibliámat, mikor hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy át kell szállnunk másik vonatra azonnal. Gyorsan fogtuk a motyónkat és leszálltunk. Két óra hosszát kellett várakoznom Debrecenben, ezért gondoltam, hogy addig is folytatom a Bibliaolvasást. De hol a Biblia? Sehol…a vonaton maradt. Próbáltam utánajárni minden nagyobb állomáson, ahol áthaladt a vonat, de nem lett meg. Ám közben egyre inkább az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy lehetséges, hogy a megtalálónak nagyobb szüksége van arra a Bibliára.

Végül hazamentem és levettem a polcról egy új Bibliát, az lett az enyém. Visszagondolva, arra jutottam, hogy a bölcs Isten nemcsak az ingyenes Bibliáimat, hanem még a sajátomat is felhasználta az Ő művében.

Reménykedem, hogy sok ember áldására lesznek azok a Bibliák, amiket így tervezetlenül, vagy szándékomon kívül sikerült eljuttatnom másoknak.

Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség)