"Kérjetek..."

   Körülbelül egy éve történt, hogy egy szombatra a mi családunk volt beosztva kenyeresnek az ebédhez. Péntek délután láttam hozzá a kenyérsütéshez. Kettőt szerettem volna a géppel megsütni. Az első már majdnem kész volt, amikor ráeszméltem, hogy a második kenyér bele fog csúszni a nyugalomnapba. Azon gondolkoztam, hogy gyorsan betegyem-e még, és akkor én már tulajdonképpen nem dolgozok a szombatba nyúlóan csak a gép. Vagy hagyjam, és bízzak abban, hogy valaki más majd hoz még kenyeret – ahogy az korábban egyszer-kétszer megesett? Előbb is hozzá láthattam volna a sütéshez, vagy elmehettem volna a boltba, ha időben meglátom, hogy ez így nem lesz kész.

"Ha énbennem maradtok, 

és az én beszédeim bennetek maradnak,

kérjetek, amit csak akartok, 

és meglesz az néktek" 

(Jn 15 : 7).

Ott álltam a gép előtt. Igék suhantak át a fejemben. Többek között 2.Mózes 20: 9-11,Ézsaiás: 58:13-14. Végül úgy döntöttem, hogy nem teszem be a második adag lisztet. Úgy gondoltam, hogy a gép is egyfajta szolgája az embernek, és attól, mert nem én dagasztom a tésztát, még dolgaimat teszem, és foglalkozom a sütéssel - ha csak gondolati szinten is. Mivel százszor átgondolva is csak arra jutottam, hogy ezt a hiányosságot csakis úgy tudnám pótolni, ha Isten beszédét figyelmen kívül hagyom, ezért letettem arról, hogy boltba rohanjak, vagy új kenyérbe kezdjek közvetlenül naplemente előtt. Kértem Istent, hogy nézze el sutaságom, és pótolja ki a kenyér hiányát a következő napi ebédnél, indítson valakit arra, hogy hozzon pluszba kenyeret. 

Szombaton mindenki jóllakott. A kenyér pont elég lett, mert habár senki nem hozott pluszba, de annyi főtt étel volt az asztalon, hogy nem volt szükség a meg nem sütött kenyérre. 

Akkor, ott a kenyérsütő gép előtt egy fél pillanatig mérlegeltem magamban, hogy az emberi igények kielégítése-e a fontosabb, az első, vagy Isten – az értünk Önmagát adó Isten - és törvényeinek megtartása. E tapasztalat hozzásegített ahhoz, hogy ráébredjek, ha megtartjuk az Ő beszédeit, akkor messzemenőkig gondoskodik szükségleteink betöltéséről, csak kérnünk kell, és meglesz az nékünk, mert nem hagyja cserben Benne bízó gyermekeit. 

Bearanyozódott a napom és valóban „gyönyörűségem volt az Úrban, és hordozott a föld magaslatain” (Ézsaiás 58:13-14). Segített kimozdulnom a csak a földre korlátozódó békaperspektívámból, és mennyei szemmel tekintenem a történtekre és a még előttem álló – jövőbeli – eseményekre.