A tábor elején volt egy komoly probléma, ami majdnem komoly akadályt gördített a szervezők elé. Szombat este valami levágta a biztosítékot (érdekesség, hogy nem a főépületben lévő biztosíték oldott le, hanem kint, a villanyóra szekrényben lévő 3 fázis biztosítékai kapcsoltak le). Ahogy leszállt a sötét, kialakult egy kis csapat, akik próbáltuk kitalálni a probléma okát. Olyan éjfélig keresgéltünk, néha átérezve a közeledő vihar különös érzését (hála Istennek nem csapott le a táborra, mert az jelentősen késleltette volna a munkát). Ekkorra kiderült, hogy nagy gond van, a tábor ivóvízellátásáért felelős szivattyúval lehet a baj. Ez a szivattyú egy 150 ezer ft-ot érő csőszivattyú, mely 40 méter mélyen található a tábor kútja mélyén. Ivóvíz ellátás nélkül akár még meg is hiúsulhat a turnus.
Ekkor a 6 ember között kiosztásra kerültek a feladatok, 2-en elmentek Nágocsra ivóvizet hozni, addig páran a táborban elkezdtük a tüzivíz tárolóból kihordani a vizet a WC-khez kannákban ill. egy búvárszivattyúval, hogy az éjjel kijövő emberek leönthessék valamivel a WC-t, nehogy dugulás legyen (a több száz köbméteres tárolóból olyan alig 2-3 köbméter vizet vittünk, így bőven elegendő víz maradt egy esetleges oltáshoz). Pár óra alvás után reggel 5-kor pedig nágocsi segítséggel 4-en kihúztuk a kútból a szivattyút (egy fúrt kútról van szó, tehát nem szélesebb 10cm-nél). Ekkortól volt nagy szükség Isten segítségére. Vasárnap reggel a tábor gondnoka, Jana felhívott egy kaposvári kereskedőt. Miután vázolta a problémát, kérdezte hogy elmehetne-e venni egy szivattyúmotort (szerencsére csak a motort kellett cserélni, így olcsóbb volt). Erre azt a választ kapta, hogy éppen nyaral a Balatonon, de hétfőn reggel készségesen segíteni fog. Ez másfél nap kiesést jelentett volna (4 napos a tábor), elég sok munkát sok ember részéről (akiknek más feladataik is vannak), továbbá a táborozókban is kialakulhatott volna egy rossz szájíz, kevésbé lettek volna befogadók arra a fontos üzenetre, amit kaptak.
Ekkor egy kört alkottunk, és komolyan imádkoztunk, hogy Isten adjon megoldást, és konkrétan kértük, hogy most újra fel fogjuk hívni ezt az embert, és Isten tegye együtt érzővé őt velünk. Ezután Jana felhívta, és felajánlotta, hogy elmegy érte autóval, leviszi Kaposvárra, megveszi a szivattyút, majd vissza viszi a Balaton partra (saccra olyan 100 - 200km autózás Janának). Isten segített, így vasárnap délre a táborban volt a szivattyúmotor, melyet már csak rá kellett pattintani a szivattyúrészre, majd a kútba engedni. Utójátéknak még alakult egy kis technikai gond egy relével, melyet előző nap éjszaka megberheltünk, azonban ez sem tartott sokáig.
Több "mi lett volna ha" kérdést is fel lehet tenni. Mi lett volna ha este egy jó 2 órás vihar jön? A kültéri villanyóránál nem állhatott volna ott 2 ember 2 órán át, mert viharban elég veszélyes. Mi lett volna ha nem maradunk fent 6-an éjszaka (sokunk nem értett a villanyszereléshez, csupán érdeklődésből, vagy szolidaritásból maradtunk ott). Akkor ki szervezi meg hogy másnap legyen víz? Mi lett volna ha reggel nem tud kijönni Nágocsról egy olyan ember aki már dolgozott a kúttal? És mi van ha a boltos nem áldozott volna a nyaralásából arra, hogy nekünk egy szivattyút eladjon? Ezek nem okoztak volna hatalmas tragédiát, azonban nagyban hátráltatták volna azt munkát, melyet a táborban dolgozó emberek végeztek, és hátráltatták volna Isten ügyét is. Mi akkor biztosan és nyugodtan tekinthettünk a jövőbe, hogy Isten meg fog védeni. Ugyanígy bizalommal tekinthetünk most is, mert Isten a jelenlegi nehéz körülmények között is meg fogja tudni védeni népét.
Örülök, hogy leírtad ezt a tapasztalatot. Én is összeszedtem a gondolataimat erről, de a 'férfi'- munka részleteibe nem láttam bele úgy, mint ti.
VálaszTörlésEz a hétvége egy nagyon jó kezdeményezés volt, Isten Lelkének jelenléte érezhető volt a beszélgetéseken, az előadásokon, az egész táborban, a konyhán is. Többen is úgy érzékeltük, hogy ez egy érvágás akart lenni Sátán részéről. Egyértelműen az ő befolyása ellen munkálkodott a tábor és ez bizonyára nem tetszett neki. De velünk volt, "Aki fordít rosszat jóra", így nem sikerült tönkre tennie ezt a néhány napot. Megerősödhettünk.
A másik gondolat, ami még eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy sokszor felejtünk el hálát mondani olyan aprónak tűnő, lételemekért, mint amilyen például a víz is. Amíg nem vagyunk híján ezeknek, sajnos úgy érezhetjük, hogy természetes, hogy alapvető szükségleteink ki vannak elégítve. Ahhoz, hogy felfogjuk, hogy mekkora az értékük a nekünk adott ajándékoknak, látnunk, éreznünk kell néha, hogy milyen az élet nélkülük. És ezek a tapasztalatok a hálaadás iskolájaként is szolgálhatnak, ha a ’tanórák’ alatt nem alszunk, hanem éberen figyelünk, nyitott szemmel járunk.
„Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az õ hűsége!” Zsolt. 100:4
Nocsak, egészen eddig gondolkoztam hogy vajon ki lehet "mamusz"? Rájöttem ;). Örülök hogy Te is ott voltál, és mit ne mondjak, kitettetek magatokért ott a konyhán! Főleg utsó nap a somlói ;).
VálaszTörlésNo, messze nem ez a lényeg, hanem amit írsz. Én is alapvetően így éltem meg a helyzetet, bár a helyzet komolyságát sokáig nem értettem meg (vagyis hogy ez akár a turnus félbeszakítását is eredményezheti). Aztán reggelre megértettem. Nagy tanulság amit írsz, vagyis az észre nem vett, "apró" dolgok jelentősége mint például a víz. A másik, hogy Isten legnagyobb ajándéka az, hogy tutibiztosan teljesedni fog az Ő akarata. Én picit hajlamos vagyok nagy csodákra várni, holott Isten mindig a lehető legegyszerűbb eszközökkel avatkozik be. Megtörténhetett volna az is, hogy az a motor amely hullaszagot árasztott (beállt a tengely), hirtelen magától megjavul, Isten mégis nem így lép közbe. Azonban még ha az egész világ is összeesküdne ellene, akkor is meg fog történni az akarata. És azt hiszem, hogy ebben a vészjósló időszakban (lásd hazai politika) ez egy nagy bátorítás lehet nekünk.