Vígasztaló

Az utóbbi időben rendesen úrrá lett rajtam a nyelvvizsga drukk. Sok készülés, illetve feladatmegoldás során sokszor el uralkodott rajtam a pánik. Annak a bizonyos vizsgának meg kell lenni, mert ha nincs, akkor sok pénz, illetve még egy fél év megy pocsékba. Felelősség tehát van, remény azonban egyre kevesebb.
A korábbiakban több olyan élményem is volt, amikor úgy érzem hogy sokat készültem, kértem Isten segítségét (bár reggeli áhítataim hiányosak voltak), mégis megvágtak pedig volt hogy nagyon apró figyelmetlenségeken csúsztam el (nagyon sok készülés és gyomorgörcs után). Nem tudtam mit kezdeni ezekkel az esetekkel.

Tegnap este aztán beszélgettünk családi körben, és hallottam pár érdekes dolgot. Egyik lelkészünkről tudtam meg, hogy világi szakmájának államvizsgája egy különleges alkalom volt. A felkészülés során kevés ideje volt, mégis nem szakította meg a folyamatban lévő káté készülését. Ennek következményeképpen a szakdolgozatára nem jutott annyi idő, és nem lett olyan jó amilyen lehetett volna. Mindegy, jön az államvizsga. Arra is sokat készült, de nem hagyott fel a kátéval sem. Államvizsgán pedig a diplomavédés során a zsűriben ült valaki, azon a helyen ahova a vizsgázó rokona ülhet (azonban neki nem volt jelen családtagja; nem is tudott róla hogy az a hely családtagnak van fenttartva), és ez az ember akit sem Ő, sem zsűriből nem ismertek egyszer figyelmeztette Őt egy apró hibájára ami mégis nagy segítség volt neki.

Elgondolkodtató volt az eset, és azt nyíltan vállalhatom, hogy legjobb esetben is csak rendszertelen manapság a reggeli áhítatra szánt időm. Döntöttem, ma reggel elkezdem a sort, Istennek akarok szánni elegendő időt. Ez után reggel 2 db 100%-os teszt eredmény várt, majd délután egy gazdász szaknyelvi feladatsort oldottam meg 60%-nál jobbra (minimális különbség van az általános és gazdász feladatsorok között).
Ez teljesen megnyugtatott (az utóbbi két hétben ez nem volt igaz rám). Azt hiszem Isten meghallgathatja kérésem, azért is mert kapcsolatba akarok kerülni vele (és ne azért, hogy sikeres nyelvvizsgám legyen, kértem Istentől, hogy vegye el ezt a fajta indítékot belőlem), másrészt mert úgy tűnik hogy meg tettem a magam részét, talán felkészültem a nyelvvizsgára. Természetesen még van egy hetem melyet felelősségem kihasználni, ahogy csak lehet.