Végtelen hit

Az önkéntes évem utolsó záró szemináriumán éltem át Isten csodás közbenjárását.
Az év alatt fogadtam be Istent az életembe és én tényleg teljes szívemből vágytam rá, hogy még közelebb kerülhessek Hozzá, de sokat aggódtam azon is, hogy mit mondok a többieknek, mit fognak szólni? Kinevetnek, szentecskének hívnak? De akkor hogyan tudom nekik is elvinni az Öröm hírt, hogy van Valaki, aki a saját Fiát feláldozta értük? Sokat imádkoztam ezért, hogy sikerüljön a helyzeteket jól kezelnem és a megfelelő választ adnom a kérdéseikre.
A februári szemináriumunk előtt féltem. Az egész vonat úton (12 óra), azt tervezgettem, hogy hogyan fogok úgymond "szónokolni", ha témába kerül a dolog, vagy hogyan fogok egyedül elvonulni és Istennel lenni. Röviden megfogalmazva: nem sikerült... Teljes kudarcot vallottam. Nem sikerült megállnom a hitemben vagy bárkihez is bármit közelebb juttatnom.
A záró szeminárium előtt fogalmam sem volt róla, mit fogok most tenni, hogyan fogok viselkedni és hogyan csinálhatom ezt végig Istennel. De nem aggódtam, nem féltem. Rábíztam teljesen magam.
A következő dolgok voltak amik az előző alkalommal szorongással fogtak el és így segített most a mi égi Atyánk:
- esti és reggeli ima: félelmem:
Minden szobában négyen voltunk. Tudtam ha letérdelek az ágyam mellé és imádkozni kezdek, akkor zavarban leszek, hogy mit gondolnak a többiek. Akkor már nem tudok szívből, nyugodtan beszélni Vele.
Megoldása: Az eredeti szobabeosztást mire megérkeztem a szeminárium helyszínére az orosz önkéntes lányok annyira átvariálták, hogy végül három teljesen másik lánnyal kerültem egy szobába, az eredetileg tervezetthez képest. Egy togói lány , aki muszlim és naponta ötször imádkozott Allahhoz. Egy romániai lány, aki teológiát végzett és ő is minden lefekvés előtt olvasta a Bibliát. Egy székely lány, aki fiatal korában lelkésznőnek készült. Az ő társaságukban teljesen természetesen borulhattam térdre a Mindenható előtt és imádkozhattam Hozzá.
- evés előtti ima: félelmem:Miket fognak kérdezni, ha étkezések előtt imára hatom fejem. Olyanokra is gondoltam, hogy megjegyzik, hogy ez az étel semmi köszönést nem érdemel. Mennyire félreismertem őket és mennyire nem volt igazam!
Megoldása: Senki nem szólt semmit. Egyetlen egy megjegyzést sem kaptam, sőt volt aki utána érdeklődően kérdezett a vallásomról és elmesélte, hogy ő is ismer hívőket. Olyan embertől hallottam ezt, akitől soha életemben nem gondoltam volna, hogy igaz, nem hívő létére, de ennyire jól el lehet beszélgetni vele az ilyen dolgokról.
-nem iszom alkoholt és nem megyek buliba: félelmem:Hogyan utasítom vissza kedvesen és elfogadható magyarázattal ,ha diszkóba hívnak, vagy ha alkohollal kínálnak?
Megoldása: Nem sokan mentek be bulizni a városba és sokkal többen maradtak a szálláshelyünkön, pedig ez az előző szemináriumokra nem volt jellemző. Mikor első alkalommal megkínáltak egy pezsgővel, mondtam, hogy köszönöm, de nem iszom többé alkoholt. Először jött az előre várt, miért felkiáltás, aztán meg: na de mégis, most ünnepeljük xy-ont én ha nem iszol, akkor ezzel megbántod. Mondtam, hogy tényleg nem iszom,mert abból csak rossz tapasztalataim voltak, és anélkül is nagyon jól érzem magam, de oda mentem és átöleltem az ünnepeltet, hogy kimutassam, nekem attól függetlenül nagyon fontos. Ha Isten nem lett volna velem, akkor nem tudtam volna ilyen jó kedvvel az egészet elintézni.
A hét közepe tájékán éppen a focipályáról sétáltam vissza, mert a fiúk meccset játszottak. Én viszont szerettem volna egy kicsit elvonulni, mert éreztem, hogy kevés időt töltök Istennel és kezdek távolodni Tőle. Visszaúton, csak annyit kértem Tőle, hogy segítsen,mert rosszul érzem magam lelkileg és kezdem elfelejteni, hogy Ő mennyire is szeret.
Még mindig elég szomorúan értem vissza a szálláshelyre, ahol leültem egy lány és egy fiú közé internetezni. Éppen néztem a nicelife. hu-n egy film előzetest. Ekkor a mellettem ülő fiú megkérdezte, hogy ismerem-e a Végtelen hit című filmet, mert az neki nagyon tetszett és többször megnézte és ,hogy akár megnézhetnénk most itt is együtt. Az oldalt, amit ő ajánlott,(keresztenyfilmek.com) már nagyon régóta ismertem én is, de erről a fiúról sosem gondoltam volna, hogy ilyeneket néz. Kedves fiú volt tényleg, nagy szívvel, de mindig szédítette a lányokat ,meg a bulikat sem vetette meg. Ezért is volt nagy öröm, megtudni, hogy ilyen dolgok megfogják, sőt elmesélte, hogy a Bibliát is mindig olvassa és gyakran imádkozik és korábban papnak készült. Végül tanítóbácsi lett, de ezt a vágyát még nem adta fel teljesen.
Elkezdtük a filmet nézni hárman és egyre többen csatlakoztak hozzánk végül át kellett költöznünk egy nagyobb terembe. A végét már heten néztük meg.
Nem nagy szám, de hihetetlen volt látni és érezni, ahogy egyesével gyűlnek oda hozzánk és együtt izgultunk és örültünk:)
Nem is kell mondani, hogy bearanyozódott az egész estém és hálás szívvel aludtam el.
A fiú később elmesélte, hogy hányszor érezte Isten közben járását az életében.

Amit megtanultam, hogy ne akarjak saját erőmből bárkit is megváltani, vagy ne aggódjak feleslegesen előre, mert Istennek olyan tervei vannak, amik mindent felülmúlóan csodálatosak!