Egy szombatnap

Legutóbbi szombatnapi élményeimet szeretném veletek megosztani.
Apukám szokott autóval elvinni szombatonként gyülekezetbe. Ő még nem hívő, de sosem szólt meg vallásunk miatt. Ez nagyon nagy dolog, főleg, hogy ő is szokott vinni.
Villanyszerelő a DÉMÁSZ-nál, és mivel most ügyeletben volt, és bármikor behívhatták, ezért nem tudott vinni. Arra gondoltunk, hogy talán most otthon kellene megtartani a szombatot.
Így délelőtt közösen áttanulmányoztunk a Bibliából egy részt, Lázár feltámasztását. Jól át tudtuk beszélni anyukámmal a történetet, és levontuk a végén, hogy nekünk mit jelent. Nagyon bensőséges, meghitt tanulmányozás volt. Talán otthon jobban el is tudtunk csendesedni, hogy nem kellett utazni sem, így ténylegesen is visszavonulhattunk a világtól.
Aztán egy nagyon biztató igehirdetést is meghallgattunk. Címe ez volt: Az ígéretekre tekintsünk, ne a gyengeségeinkre! Ez mindenkor nagyon időszerű. Rengeteg bátorító ígéretet tartalmazott, még a nehéz helyzetekre, időkre is. Arról szólt, hogy minél kevesebbszer gondoljunk a hiányosságainkra, hibáinkra, és inkább kapaszkodjunk bele hittel az ígéretekbe. Eszembe jut, hogy valahol hallottam, hogy a Bibliában több, mint 3500 ígéret van, így legalább 10 jut az év minden napjára. Talán tényleg érdemesebb az ígéretekre fordítani tekintetünket, ha ilyen sok van belőle...
Aztán délután kimentem a közeli természetbe. Isten ezzel nagy áldást adott, hogy a falu ezen a részén lakhatok, hogy szinte csak át kell mennem az utcán, és a Kiskunsági Nemzeti Parkban vagyok.
Gyakran járok ki oda a dombokba, a közeli erdőbe. Sokszor a kiskutyámat is magammal viszem, aki nagyon örül a szabadságnak. Most nem vittem, hogy még közelebb lehessek Istenhez. Valóban a természet a legszebb templom. Különösen megragadott az egész légköre.
Elgondolkodtam. Ha hatezer éves emberi pusztítás után még ilyen szép helyek vannak itt, e Földön, akkor vajon milyen szép lesz az Újjáteremtett Föld, amit "szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt"? (I. Kor.2:9) Milyen jó lesz visszagondolni a társakkal az életünkre, és együtt dicsőíteni Istent, amiért kihívott és elvezérelt az Új Otthonba! Azt hiszem, minden erőfeszítést megér, hogy azt a szűk kaput elérjük...
Bár nem tudtuk hittársainkkal együtt megtartani a nyugalomnapot, mégis, kevés ilyen szép szombatom volt eddig!