„Mikor félnem kellene is, én bízom te benned."

Nagyjából egy éve történt, hogy a szóbeli érettségi napjának reggelén a Bibliám kinyitva a 25. Zsoltárt kaptam útravalóként.

Egy részről azért izgultam, mert tudtam, hogy annak ellenére, hogy időben elkezdtem készülni, voltak hiányosságaim. Szóban amúgy sem szerettem felelni. Írásban jobban össze tudtam magam szedni, de ha közönség előtt kellett produkálnom, akkor, amit alapvetően tudtam, még azt is elfelejtettem. Az órai feleléseim ezért sokszor nem sikerültek valami fényesen. Féltem, hogy a szavak megint összekuszálódnak a fejemben, amikor a bent ülő ’zseni’ osztálytársak, elvárásokkal teli tanárok tekintete rám szegeződik. Alapvetően kakukktojásnak számítottam a közösségben. Több okból is. Például más értékrendet képviseltem. Úgy éreztem, ha most nem sikerül a tanároknak jó felelettel szolgálnom, akkor nem csak hálátlan leszek a tőlük kapott fáradozásért, felkészítésükért, hanem szégyent hozok arra, amit képviselek. Megpecsételem azt a gondolatukat a hitemről, magamról, amit az első évben gondoltak, és ami pozitív benyomást sikerült elhintenem, azt a negatív fellépésemmel elrontom. Ezért is hangzott reményteljesen számomra a zsoltár huszadik verse: „Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engemet; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.” Jó volt tudni, hogy nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy más is járt már ebben a cipőben.

Én sem voltam méltó a segítségére. Ezt Sátán el is ültette a gondolataimban, és ha apró elhatározás született meg bennem, hogy leboruljak, rögtön eszembe jutatta, hogy mennyi fájdalmat okoztam Istennek, és hogy nem kaphatok segítséget. A zsoltár elolvasása után nem volt kétségem afelől, hogy kérhetek támogatást Tőle, ha méltatlan vagyok is rá, bizalommal fordulhatok Hozzá.

„Ifjúságomnak vétkeiről és bűneiről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram.”Zsolt. 25:7

Amikor elindultam otthonról, mintha elszállt volna a félelmem. Nem magam miatt, hisz nem rendelkeztem több ismerettel, nem változott a fizikai szituáció. Csak egy valami változott.  Kaptam egy megerősítést, hogy Benne tényleg bízhatok. Megváltozott a kapcsolat köztünk. Hittel indultam el, hogy segít az Ő akarata szerint. „Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. „56. Zsoltárok