Éppen mostanában rakta fel István a blogra "A boldogság nyomában" c. filmajánlót. A mai napon megnéztem ezt a filmet, és elgondolkoztam rajta. Nagyon tetszett, ahogy a filmben az ember minden körülmény ellenére küzd, és soha nem adja fel.
Soha ne add fel! Ez a mondat egy időszakomban a mottómmá vált. Arra emlékszek, hogy még régen, egy szombat délelőtti ifjúsági alkalmon mesélt valaki egy hadvezérről, akinek a szónoklata összesen annyi volt, hogy "Never give up!", és ezt elmondta 7-szer egymás után. Ez akkor nagyon megmaradt bennem, megjegyeztem, és gyakran eszembe jutott utána.
Volt régebben egy nehezebb időszakom, amikor sokat segített a "soha ne add fel". Akkoriban a nehézségek között azt tapasztaltam, hogy ha kivárjuk az időt, akkor mindig úgy alakul, hogy jobb helyzetek is lesznek. Egy olyan "életelvet" alakítottam ki magamnak akkor, hogy: "lesz még jobb is". Arra gondoltam, hogy semmit sem tudok tenni azért, hogy ne legyen jobb. Mindenképpen be fog következni a jobb is. Ez sokat segített hordozni a nehézségeket. És valóban így is volt, azok a nehézségek idővel elmúltak.
A napokban történt a soha fel nem adással kapcsolatban egy tapasztalatom, amit most meg szeretnék osztani veletek. A konyhai mosogató csaptelepet cseréltem ki. Egy ideig még azt gondoltam, talán elég lesz a tömítést is cserélni benne (szivárgott belőle a víz), de nem akart szétjönni, mert régi volt, eléggé elhasználódott már. (Miután kiszedtem, az után sem sikerült szétszednem, így hát valóban megérett már a cserére.) Tehát megvettem a szükséges dolgokat, és neki álltam. De nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy szerettem volna.
Ez még egy régebbi fajta csaptelep volt, egy nagy méretű villáskulcs kellett volna, hogy alul a mosogató alá bebújva lecsavarjam azt a 6 szögletű csavart, ami a csaptelepet rögzítette. (Ez a csavar műanyagból volt, ami később nagyon jól jött.) Kicsi volt a hely, nem volt olyan szerszámom, amivel hozzá tudtam volna férni. Megpróbáltam úgy, hogy egy szerszám lapos végét odaraktam a csavarhoz, amivel így pont hozzá tudtam szorítani a mosogató alatt egy faléchez a csavart, és magát a csapot kezdtem el tekergetni, és így lazítottam rajta egy kicsit. Ez után már ment kézzel is... egy darabig. De mivel az alja vízköves volt, nem ment tovább. Megakadtam. Nem sikerült tovább csavarnom. Töprengtem, hogy mit kéne tenni. Hoztam a fúrómat, és elkezdtem megfúrogatni a műanyag csavart, hátha sikerül valamit tennem vele. De nem bizonyult túl hatékonynak. Gondolkodtam. Az jutott már eszembe, hogy neki állok flex-el és egyszerűen levágom a csaptelepet. De ez mégiscsak kicsit brutális megoldásnak tűnt, így inkább a legvégső esetre hagytam meg ezt a gondolatot.
Az jutott eszembe, hogy a csavar műanyagból van, szét kéne égetni. De hogyan? Eszembe jutott, hogy van forrasztó pákám. Megpróbálom azzal szétolvasztani. Két oldalt a csavar részig átolvasztottam, és ezután könnyen két darabban le tudtam szedni a műanyag csavart. Végre, sikerült! Kiszedtem a régi csapot.
A további művelet egyszerűnek tűnt. Már csináltam egyszer ilyet, rutinból megy - gondoltam. Igen ám, de ahogy akarom berakni a helyére az új csapot, nem fér be... Úgy akartam belerakni, hogy a bekötő csövek bele vannak csavarva a csaptelepbe, és a két csavar is, ami tartja majd, az is benne van, és a végén már csak az alsó részt kell rácsavarozni, ami rögzíti majd. De néhány mm miatt nem fért így bele a mosogatóban lévő lyukba. Megpróbáltam csavarok nélkül is, de utólag a mosogató alá bebújva azon a szűk helyen nem nagyon sikerült becsavaroznom a csavarokat. Hát, mit csináljak? Még ehhez az is hozzá tartozik, hogy a bekötő csövek csavaros része is kicsit széles volt, fogóval kicsit összébb kellett nyomni, hogy legalább az beférjen.
A mosogató fémből van. Hát, elővettem a fúrót, gondoltam, a két csavar részénél a mosogatón a lyukat kicsit kitágítom. Neki is álltam. Jó néhányszor kellett rajta próbálkoznom, mire olyan lett, hogy be tudtam rakni, közben az egyik csövet sikerült kicsit megfúrnom, de szerencsére csak a felületén a védő fémszövet részt, így nem lett baja. Tehát egy idő után belement. Hurrá! Sikerült!
Utána már egyszerű volt. Nagyjából. Még kicsit azzal is kellett küzdeni, hogy a tartó lemez, amit az aljára rá kell csavarozni, ami tartja a csaptelepet, egy faléc miatt nem fért oda. Csak úgy sikerült, hogy megemeltem a csapot, odatettem a rögzítő lemezt, aztán a csapot meg a helyére raktam. Ez után becsavartam a csavarokat, aztán a bekötő csöveket bekötöttem a helyükre, kifolyattam kicsit a vizet, hogy kitisztuljon a rozsdától, és kész lett az új csap!
Megállapítottam, hogy ez nem volt valami egyszerű művelet! Az egészhez hozzá tartozik még, hogy Anyám is segített. Miközben a mosogató alá be voltam bújva és alul csináltam a dolgokat, addig fent segédkezett. Nélküle jóval nehezebben ment volna.
Utána azon gondolkodtam, hogy az élet is időnként ehhez hasonló. Bonyolult, kilátástalannak tűnik, előttünk van egy feladat, amit fogalmunk sincs, hogyan oldjunk meg... csak amikor éppen előttünk van, jön egy apró gondolat, amivel sikerül előrébb haladni, aztán megint akadály, megint egy kis gondolat, kis előre haladás... néha persze kicsit pihenni is kell, hogy kieresszük a "gőzt", kicsit lecsillapodjunk, aztán folytatni... De végül, sikerül. Ha Isten is úgy akarja, és soha nem adjuk fel, akkor végül sikerül!
