2015. augusztus 30., vasárnap

Önálló élet

Az utóbbi fél évben nagy változások történtek az életemben. Nem is tudom, hol kezdjem... Kezdem a legelején...

Az egész úgy kezdődött, hogy facebook-on bejelöltem egy lányt ismerősnek :) Mivel túl sok függő kapcsolata volt a facebook-on, úgy döntött, mindenkit visszajelöl, így engem is visszajelölt (2012.11.19.), habár egyáltalán nem ismertük egymást. Így kezdtünk el kommunikálni.
Még ehhez hozzátartozik, hogy akkoriban nagyon komolyan úgy éreztem magamban, hogy társat szeretnék. Év vége volt, és megfogalmazódott bennem egy gondolat: Istentől társat kérek karácsonyra. :)

2013.01.01-én találkoztunk először. Jól kezdődött az újév :) Mindketten csendesebb típusok vagyunk, de egész jól el tudtunk beszélgetni. A találkozó után is kapcsolatban maradtunk, néha találkoztunk. Ekkor még bizonytalan volt, hogy mit szeretnénk. Néha úgy volt, hogy nem folytatódik, aztán mégis, aztán mégse, aztán mégis... :) Istenre bíztam, bárhogyan is alakuljon. De mindig, amikor úgy alakult, hogy "mégse", utána mindig "mégis" lett belőle :)

Néhány hónap múlva (2013.03.02.) picit komolyabbra fordultak a dolgok, eldöntöttük, hogy szeretnénk komolyan megiserni egymást, tehát elkezdtünk ismerkedni.

Kb. 5 hónapos ismerkedés után ifi táborban voltunk együtt Székelyjón. Ekkor egyik nap (2013.08.03.) délután környékén lett volna egy séta, de valami töltöttparikával valahogyan sikerült elrontani a gyomromat, így nem mentünk, hanem ott maradtunk a táborban és leheveredtünk a napelemek árnyáka alá beszélgetni. Akkor vetettem fel, hogy: "Járhatnánk" :) A válasz: "Jó" :)
Innentől egész komoly volt már a kapcsolatunk. Persze előtte is komolyan viszonyultunk az ismerkedéshez, de a "járunk" egyfajta kereteket adott, hogy olyan módon ismerkedünk, hogy a cél a házasság lehet.

Kb 7 hónappal később, 2014.06.29-én történt a következő nagy fordulópont. Ugyan oda elmentünk, ahol először találkoztunk. Volt ott egy csendes hely egy réten, egy nagy fával. Szerettük azt a helyet. Ott piknikeztünk. Elhoztam az eljegyzési gyűrűt (ami igazából már picivel több, mint fél éve megvolt), és megkértem a kezét. :) A "járunk"-ból jegyesség lett. :)
Innentől már a házasság volt a cél, hogy felkészüljünk rá, illetve hogy alaposan megismerjük egymást és biztosra menjünk. Még 9 hónapig jegyességben voltunk.

2015.03.29-én összeházasodtunk :)
Ehhez sok lépést meg kellett tenni, hogy a közös életünket meg tudjuk teremteni, tehát előtte még történtek dolgok, amik tapasztalatok voltak...

Kialakult, hogy Budapesten fogunk lakni. Az előző munkahelyemen felmondtam és új munkahelyet kerestem. Az elején nehezen ment a keresés. Nagyrészt a visszajelzés az volt, hogy még távol van, amikor kezdeni tudnék, érdeklődjek majd később, amikor aktuális lesz. (Úgy tűnik, Pesten úgy megy, hogy azonnali kezdéssel vesznek fel programozókat.) A felmondási időm vége 2015.01.19. volt és január elején még nem volt meg, mi lesz az új munkahelyem. Előtte kb 1-2 héttel kezdtek sűrűsödni az események. Hívtak több helyre is állásinterjúra és sikerült ezeket közel egy időpontra tenni, így egy elutazással el tudtam menni mindegyikre. (A legutolsó lehetőség csak úgy váratlanul jött. Egy ismerősöm látta, hogy munkát keresek és a főnökével beszélt, és szólt, hogy ha érdekel, menjek el hozzájuk egy próba napra.)
A 4 munkahelyre, ahova elmentem, 3-ra felvettek volna. Nemhogy nem találtam volna állást, hanem még választhattam is :) (Azt választottam, ami úgy váratlanul jött legutolsó alkalmora.)

Jött a következő nehézség: albérlet keresés. A tapasztalatom az volt, hogy nehéz távolról albérletet keresni. Pesten úgy megy ez, hogy ha lesz egy új hirdetés, egyből le kell csapni rá és megnézni, és reménykedhetünk abban, hogy talán mi kapjuk meg. Legalábbis ebben az idősztakban így volt...
Február elejétől kezdhettem az új munkahelyen, de még nem volt albérlet. Tehát előtte már felutaztam Pestre és a Menyasszonyom (akkor még menyasszony volt :) ) nagymamájánál laktam ideiglenesen, mert távolról nem lehet keresni. (A nagymamája Pest közelében lakik.)
Reggelente én is mentem Vele a suliba (ELTE-n doktorandusz, ez már félig amolyan munkahely féleség), és ott neten keresgéltem az albérleteket. Nem nagyon akartak összejönni. (Persze ha valakinek a belvárosban is jó, meg mások a szempontjai, akkor lehet, hogy könnyebb találni.) Aztán amikor már nagyon elegem volt, lett egy ígéretes hirdetés. Ezt vasárnap megnéztük, de még várni kellett, hogy a miénk lesz-e.
A munka kezdésekor hétfőn még nem volt albérlet, tehát a nagymamájától jártam be. Hála Istennek, csak néhány napig kellett így messziről munkába járni. Amit legutóbb találtunk albérletet, kedden mehettünk szerződést kötni. Szerdán már ott aludhattam. Volt új lakhelyem :)
Pesthez képest csendes környék, van zöld terület. Kicsit hasonlít a régi otthonomhoz a környezet :)

Izgalmas napok voltak. Elindultam az ismeretlenbe, új munkahely, új lakóhely... Közben nem is nagyon fogtam mindig fel a dolgokat igazán, csak tettem a lépéseket, amik szükségesek voltak.
Dyna (a kutyám) a régi otthonomban maradt Anyukámmal. Dynának jobb így, és Anya sem marad így annyira egyedül... (Érdekes belegondolni, hogy azelőtt minden nap Dynával voltam, most meg kb havonta látom.)

Tehát 2015.03.29-én összeházasodtunk :) Eskövő után másnap indultunk nászútra :) Az is érdekes volt, ahogyan odaértünk. Éppenhogy volt időnk összepakolni, indultunk és reménykedtünk, hogy elérjük a vonatot... Futottunk a buszhoz, mert már láttuk hogy jön; éppen elértük az egyik metrót; átszálltunk egy másikra, azt is éppen elértük. Ha valamelyiket nem érjük el, a vonatot se biztos, hogy elértük volna.
Aztán megérkeztünk Pécsre, mentünk a buszhoz. Felvetődött egy kérdés, hogy a buszon vagy a buszállomáson kell-e jegyet venni, így elmentem megkérdezni, közben Karolin kereste, hogy honnan megy a busz. Az mondták, hogy a buszon kell, meg közben megkérdeztem azt is, melyik kocsiállástól indul a busz. Karolin nem találta honnan megy. Mentünk oda, amit mondtak. A busz már indította a motort, hogy elindulna, de megvárt minket. Ez volt aznap az utolsó busz ami a szálláshelyre vitt :)
Szóval percekre ki volt számolva, és ha néhány dolog nem úgy történik, akkor könnyen lekéshettünk volna valamit. Érezhető volt, hogy Isten segít minket :)

Azóta eltelt kb. már fél év, boldog házasságban élünk :)

A napokban megint érzek olyat, mint régen: nem programozóként fogok megöregedni. Már 8 éve ezzel foglalkozok, és nagyon azt érzem, nem életcél, hogy monitor előtt billentyűzetet nyomogassak. Persze jó, szerettem csinálni, de már nem vagyok olyan lelkes. Nyugodtabb életre vágyom. Jó dolog a programozás, de munkahely szerűen végezni más, mint hobbiból programozgatni. Azt érzem, hosszú évekig nem lenne ez így jó. Érdekes egyébként, hogy az ilyen munkahelyeken általában fiatalokat lehet látni, kevés az idősebb programozó.
Közben a gazdálkodás pedig nagyon érdekel. Mindig szerettem volna kertet, növényeket termelni, meg ilyesmik, csak lehetőség nem volt rá soha. A következő időszak nagy kérdése, hogy Isten merre vezet majd, mert valamit változtatni kell rövidesen, nagyon úgy érzem.