Most vasárnap történt... Karolintól indultam hazafelé. Kicsit elhaladt az idő, és nem éppen úgy sikerült elindulni, hogy elég időt hagyjak, hogy rendesen oda tudjak érni a vonatomhoz. De előtte imádkoztunk a hazafele útért is, így nyugodt voltam, hogy sikerül majd elérni a vonatomat. Meg azért nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak sem.
Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy a 2-es metró helyett metrópótló buszok mentek ekkor. Én egy darab vonaljeggyel, először a 3-mas metróval, aztán átszállással a 2-es metróval akartam eljutni a Keletibe.
Próbáltam jó tempóban haladni. Az első metróút rendben volt.
A második metróútnál kerestem a metrópótló buszt, meg is találtam hamar, és szinte egyből jött is, fel is szálltam. Kicsit gondolkodtam, kb 10 perc volt, hogy odaérjek... nem tudom utólag, ha terv szerint alakult volna a dolog, akkor azzal a metrópótló busszal időben odaértem-e volna a Keletihez...
Tehát az történt, hogy mentem a metrópótló busszal, közben néztem a telefonomon a GPS-t, hogy merre megy a busz (nem mondta be és nem is írta ki merre jár, hova megy). De érdekes volt... Nem a másik irányba kéne mennie? :) Aztán hamar rájöttem, hogy az ellenkező irányba menő metrópótló buszra szálltam fel. Húha! :) Újratervezés :)
Néztem a térképet, hogy vajon milyen értelmes dolgot lehetne tenni, és hogy lehetőleg ne kelljen még pluszba vonaljegyet vennem... Hallottam, hogy mellettem beszélget 2 ember, hogy a Déli pályaudvarnál megáll majd a busz. Gyorsan megnéztem a telefonomon a vonatmenetrendeket. Volt a Déliből pont jó időben vonat Kelenföldre, és Kelenföldön meg rövid (6 perces) átszállással el lehet érni a Keletiből induló vonatomat :)
Gyorsan visszaváltottam a térképre a telefonomon, megnézni, hol tart most a busz. Hol is vagyunk most? Megállt a busz. Megkérdeztem a mellettem lévő embert (akik beszélgettek), hogy ez a Déli? Mondta, hogy igen :) Leszálltam. Volt 5 percem elérni a vonatot. Meg is találtam, felszálltam. Néztem, hogy közben 6 perc lesz átszállni. Közben (és persze nem csak ekkor), kértem Istent, hogy segítsen elérni a járműveket.
A kalauzt megkérdeztem, melyik vágányról megy majd a vonat. Kicsit késve ért be Kelenföldre, 2 perc maradt az átszállásra. Volt ott pár másik ember, akiknek a beszélgetéséből kiderült, hogy ők is arra a vonatra szállnak majd át. Tehát nagy baj akkor nem lehet.
Mentem, a táblán ki volt írva a vonatom, "oké, akkor jó helyen járok". Aztán már mikor odaértem a peronra, látszottak az érkező vonat fényei.
Érdekes volt, mert végig nagyrészt nyugodt voltam, hogy Isten segíteni fog. Már az elinduláskor hallottam magamban egy gondolatot, hogy el fogom érni a vonatomat. Nem mindig tűnt úgy, hogy így lesz, de nagyon simán ment a váratlan újratervezés. Jól jött az okostelefon is a hirtelen áttervezéshez. Vicces volt a gondolat, amikor rájöttem, hogy az ellenkező irányba menő metrópótló buszra szálltam fel: "Na, hát, hogyan fogom így elérni a vonatomat? Vagy talán egy későbbivel tudok majd csak menni?"
Jól alakult az is, hogy a két metró közötti átszállásra más lehetőség is lett volna, de az a metrópótló busz a Délinél nem állt volna meg.
Még annyi hozzátartozik a történethez, hogy a vonatjegyem már előre meg volt véve, és a Déliből is szabályosan lehetett használni.
Legközelebb azért majd igyekszem hamarabb elindulni :)