János evangéliuma 6:54-56.
Egy barátom lehetett mellettem azt hiszem. A vérében valami fertőzés lehetett, mert az erébe volt szúrva egy tű, amiből egy csö jött ki, ami egy készülékbe ment, ami vízben volt, amiből kijött egy másik cső, ami a barátom szájába ment.
Segédkeztem a készülék működtetésében. Mielőtt beinditottam, egy cső az én számba ment belőle, és beindítás után lett átdugva a készülék a másik csőbe, ami a barátom szájába ment. Gondolkodtam róla, hogy elég steril-e a készülék, hogy csak így kézzel van működtetve, nem megy-e bele kórokozó.
Aztán a gyomromat kezdtem érezni, hogy hánynom kell. Vért hánytam. Volt előttem egy tükör, amiben láttam. Hosszan néztem. Aztán amikor a vér elfogyott, utána a többi gyomortartalom is kijött.
Nemrég elkezdtem olvasni egy könyvet (Az újravizsgált 1888), aminek a 2. fejezetének a végén ilyet olvastam: "...Az Úr nem tudja örökké elviselni langymelegségünk következményeit. Azt mondja, hogy olyan beteggé tettük Őt, hogy úgy érzi magát, mint akinek hánynia kell (erre utal az eredeti nyev Jel. 3:16-17-ben)."
Ez után eszembe jutott az "én testem étel és az én vérem ital" igerész, aztán ilyen gondolataim lettek:
Jézus teste és vére lenne számunkra a táplálék, amiben az élet van. E helyett a saját vérünket próbáljuk megtisztítani a tiszta teológiában, emberi kéz által, és azzal próbálunk táplálkozni.
"Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."
Jelenések 3:16-18.
