Fősuli alatt sok komoly kérdést jelentett nekem az elhelyezkedés. Szakmám igencsak a MÁV-hoz kötődik, és ugyan szívesen dolgoznék szeretett-utált vasúttársaságunknál, de azért vannak fenntartásaim is. Továbbá menet közben jöttem rá, hogy a logisztikánál jobban vonz a gépészet, azonban ahhoz gépészmérnöknek kellett volna mennem, most már bizony elkéstem a váltással.
Menetrendszerkesztőre nem sok szükség van, másrészt a szakmám sokkal inkább elméleti, továbbá egy eléggé szűk területet fed le, nem lehet benne túl mélyre ásni.
Másrészt komolyan aggódtam, hogy egy figyelmetlenségre igen hajlamos emberből hogyan lehet jó mérnök.
Eljött 2011 ősze, amikor ugyan papíron még suliban voltam, de már nem volt értelmes tantárgyam, szakdoli is kész volt.Győrben akartam lenni, és államvizsga után folytatni az msc-t, azonban szeptemberben csak fél nyelvvizsgát tudtam megcsinálni, így az msc-ről lemaradtam. Vacak érzés volt, munkát vajon hogy találok? Suliba minek járjak fel? A semmit tevéstől pedig úgy féltem mint az ördögtől.
Meghoztam a számomra nehéz döntést, állandó jellegű diákmunkát keresek, aztán majd csak lesz valami. Hamar találtam, Soltvadkerten egy ismerősöm egy kis gépgyártó cégnél dolgozik, és azt mondták, mehetek hozzájuk. Kezembe kaptam egy állványos fúró - marót, és jó két hónapig elsősorban lent dolgoztam a lakatosműhelyben (most bizony visszavágyok oda...). Eközben egy gép anyagrendelését bízták rám, majd egyre többet kellett rajzolnom (cad programmal, proe - val). Államvizsga után átkerültem irodára, azóta anyagrendelést intézek, illetve rajzolok csőstől. Időközben aláírtam a határozatlan idejű munkaszerződésemet is.
Feladatköröm most egy könnyített gépészmérnöki munkakör (nagyon szép neve van: project managger ;), így tudom tanulni szépen lassan a szakmát.
Másik témakör a figyelmetlenség. Mint minden kezdő, én is sok hibával kezdtem dolgozni. Ezek főként a figyelem hiánya miatt történtek. Azonban szépen lassan rájöttem, hogy nem csak velem van a baj, rendetlenségben egyszerűen nem lehet normálisan dolgozni. Márpedig ha valami hiányzik a munkahelyemről, na az a rend, a fizikai rendtől kezdve a szervezeti rendig mindent felölelően. Azóta sok jó ötletet kaptam kollégáimtól, és egy egyre hatékonyabb tervezési, terv ellenőrzési, anyagrendelési segédletet tudok összeállítani magamnak, így egyre megbízhatóbbá válik a munkám. Rátaláltam azokra az eszközökre, amik segíthetnek a figyelmetlenség ellen.
Hol van ebben a történetben Isten? Először is a gépészethez való közelkerüléshez az ideálist legjobban megközelítő munkahelyet kaptam. Nem készen kaptam a fenekem alá tervezési segédleteket, hanem magamnak kell kialakítanom azt, így jobban átlátom ennek a fontosságát. Fejlődni tudtam a figyelem megtartásában. Szakmailag elég jó gépészekkel tudok együtt dolgozni, sokat tanulok tőlük. Tanultam egy kis alapszintű lakatosmunkát, azonban ebben még egy kicsit fejlődni szeretnék. Aztán mechanikailag igen komoly gépeket alkotunk, épp olyan bonyolultakat amelyek már nehezek, de épp annyira könnyűek, hogy át tudjam fogni.
A belőlem általában hiányzó kitartást, és folyamatos kemény munkát tudtam tanulni most nyáron, és fogom még tanulni egy fél évig legalább, mert biz sok a munka, és mellette most fogom (remélhetőleg) lerakni a hiányzó fél nyelvvizsgát.
Azt látom, hogy az élet sokszor nem könnyű utakon halad,. de ha Isten vezeti, akkor abszolut arrafelé vezet, hogy én minél egészségesebbé, munkabíróbbá, örömtelibbé, stb. váljak.
Főként ilyen ketyerékkel foglalkozunk:
u.i.:
A jövő még kérdéses, nem valószínű, hogy sokáig ennél a cégnél maradok, azonban szeretnék nem Isten akarata ellen dönteni. Ha úgy vezet utam, irány vissza a suli, és irány a járműgépészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése