Az elmúlt napokban volt egy tapasztalatom. Akkor megpróbáltam valahogy megfogalmazni. Lehet, hogy nem sikerült a legjobban, ezt nézzétek el nekem :) De remélem, a lényeg átjön belőle. Ide másolom...
Azt hiszem, most kezdek rájönni úgy jobban valamire... Isten nem azért mondja, hogy ne tedd ezt és ezt, mert valami jót el akar rejteni tőlünk. Az az igazság, hogy amit korlátokkal körülvesz, az valóban nem lesz jó, és nem fogjuk örömünket lelni benne. Arra jövök rá, hogy Isten nem csak szabályokat szab, és azt be kell tartanunk, és mert Isten azt nevezi jónak, és ahhoz kell szabni magunkat... sokkal többröl van szó. Amit Isten mond, az valóban úgy jó, valóban abban fogjuk örömünket lelni... bármennyire is tűnik jónak és kívánatosnak a saját elgondolásunk, bármennyire is gondoljuk, hogy nincs gond azzal, ha a vágyaink szerint cselekszünk... Abban fogjuk igazán örömünket lelni, amit Isten megszab nekünk. Isten valóban jó, és valóban jót szeretne nekünk! A saját elgondolásunk csak addig tűnik jónak, amíg arrafelé igyekszünk, de amint beteljesedne, csalódás lesz az eredménye. Mi magunk nem tudjuk magunktól, hogy mi a jó. De Isten tudja! Hogyhogy nem bízunk Benne.. hogyhogy nem bízok Benne eléggé?!
Nem az a bűn igazán, hogy megteszünk valamit, amiről azt hittük, hogy jó lesz, aztán rájövünk, hogy mégse... Az egész bűn fogalom gyökere valahol ott rejlik, hogy mennyire bízunk Istenben!
Isten nem tilt, hanem a jó felé terelget. Abban fogjuk örömünket lelni, amerre Ő terelget. Igaz, az ember olyan, hogy akár 77-szer is neki megy a falnak, és 78-adjára is úgy gondolja, hogy az jó lesz. Olyan fafejű az ember... De Isten türelmes. Hagyja az embernek, hogy minden oldalról körüljárja, hogy talán okosabb Istennél. Aztán az ember vagy megelégszik az ideiglenesen jónak tűnő dolgokkal, de sosem lesz boldog igazán; vagy bízik Istenben, Aki arrafelé vezeti, ami valódi boldogságot ad.
Isten nem akar megvonni tőlünk semmi jót! Most tényleg figyelj ide: NEM akar Isten megvonni tőled semmi jót! Hanem meg akar óvni a csalódásoktól, és azt akarja adni, ami beteljesült boldogságot ad!
A Csaló próbál becsapni téged, és próbál bizalmatlanságot kelteni benned Istennel kapcsolatban, és hazudik mindenfélét. Ne higyj neki! Sose hidd el, hogy Isten bármi jót meg akarna vonni tőled! Pontosan az ellenkezője igaz. Isten a legjobbat akarja megadni neked. Csakhogy ennek vannak módjai és szabályai, amihez magadtól nem vagy elég bolcs, és Isten az egyetlen lehetőséged, hogy a legjobb úton járj, ami számodra is a legjobb lesz, és amin a legboldogabb lehetsz! Bízz Istenben, feltétel nélkül!
Tudom, sokszor Isten nagyon távolinak tűnik, és talán nem is tudod igazán, kicsoda Ő... De ha döntési helyzetben Rá bízod magad, és kivárod a dolgok alakulását és gyümölcseit, akkor megismered kicsoda Isten. Ha a magad feje után mész, akkor is megismered, hogy Isten jó, de nem leszel boldog, és egyre távolabb kerülsz Tőle. Vigyázz, mennyire távolodsz el Tőle! Amíg Isten meg tud szólítani, addig alakíthat téged. Ne halogasd az Isten hívásának való engedést!
Bízhatunk Istenben, bízhatok Istenben! Minden, amiben hallgatok Rá, az a legjobb és legboldogabb út számomra, és megóv a csalódásoktól. Te előre sose tudhatod, mi, meddig, hogyan.. Folyton bízd Rá magad. És ne bízd el magad az úton, hogy már jó úton jársz, mert Isten gyakran terelget tovább olyan utakon, amikre nem gondolnál, és gyakran nem az alakul ki a dolgokból, amire magadtól következtetni tudsz!
Egyszerüen csak bízd magad Istenre minden percben, és ne aggódj semmi miatt, de ne is bízd el magad soha semmi dologban, hanem csak maradj meg a szüntelen Istenre hagyatkozásban.
Bárcsak mindig ilyen tisztán látnám a képet! Nem szabad elfelednem, hogy Isten nem akarja megvonni a jót, hanem a csalódástól akar megóvni, és a valódi jóra elvezetni. Ez az igazi lecke az életben, hogy megtanuljunk bízni Istenben.
Hogy mi és hogyan lesz, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy amíg Istennel járunk, addig jó úton vagyunk. Mindenben kérd ki Isten tanácsát, bármi is az, mert a Csaló még az Igével is próbálhat kísérteni. Istenben bízz egyedül, Ő legyen a te értelmed.
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." (Péld. 3:5)
Tehát, amire kezdek rájönni, az a lényege, hogy Isten semmi jót nem akar megvonni tőlünk. Eddig azt hiszem azt hittem, hogy le kell mondanom bizonyos számomra jó dolgokról ahhoz, hogy Istent követni tudjam, mert az Ő törvényeben nem úgy van, ahogy én szeretném. Most viszont azt látom, hogy egyáltalán nem akar Isten megvonni tőlem semmi jó dolgot. Csak én nem látom igazán, hogy mi az, ami jó számomra... mert arra jövök rá, hogy amikor magamnak engedek, a végén mindig kivétel nélkül "fonnyadt gyümölcsöt szedek le a szép gyümölcsöt termőnek hitt fáról". Mindig újra és újra ezt tapasztalom. A törvény valóban jó és szent. Különösen a szívbe írt törvényre gondolok, amit Isten a lelkiismereten keresztül belénk rejtett. Az emberi rendelkezések közül nem mindent vár el Isten. Maga a törvény pedig egyszerű - csak az ember néha csűri-csavarja, és nem érti igazán. És a Bibliában is alapvetően egyszerűen le van írva.
Isten törvénye a jót akarja megadni, és a csalódásoktól szeretne megóvni. Arra jöttem rá, hogy jobban bízhatok Istenben, mint ahogy ezelőtt éreztem, és nem vesztek el ezáltal semmit, csak a csalódásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése