Mindig nagy öröm és megerősítés számomra, amikor a tapasztalataitokat olvashatom, ez is motivált, hogy megosszam veletek azokat az élményeket, amiket az elmúlt hetekben éltem át, és ahányszor elmondom mindig csak rácsodálkozni tudok, hogy mennyire a szükségleteimnek megfelelően gondoskodott rólam a jó Isten.
Idén ősztől kezdtem az egyetemet, és nyáron emiatt elég sok mindent kellett intézkednem, amire a táborozások miatt elég szűk időm maradt. Így történt az, hogy amikor kollégiumba jelentkeztem, több hivatalos igazolás is volt, amit nem tudtam határidőre beszerezni, így kreatívan egy-két szülői nyilatkozattal próbáltuk meg ezeket pótolni. De ezek nélkül is elég sok pontra számítottunk, szóval bizakodtunk, elég messze lakom Pesttől, meg elég kevés pénzem is van, úgyhogy azzal nemigen törődtünk. Annál is inkább, mert a beiratkozási tájékoztatóban az állt, hogy beiratkozás aug. 31. szombat, akkor is csak egy bizonyos időpontban. Más lehetőség NINCS... Húú gondoltam, ez egy kicsit erős, még csak ki se tudom próbálni az iskolát, merthogy föl se vesznek, ha nem jelenek meg. Utánajártam, az egyetlen megoldásként az írták, hogy meghatalmazhatok valakit magam helyett... Ezzel sem kerültem közelebb a megoldáshoz, úgyhogy elkezdtem érte imádkozni, és persze érdeklődtem telefonon is. Ott mondták, hogy az illetékes szabadságon van, majd suli előtti utolsó héten keressem... Volt két hetem imádkozni. Végül sikerült választ kapnom arra az ímélre, hogy nem tudok megjelenni a beiratkozáson, mit lehet tenni? A válasz: nem írt okot, hogy mért nem. Valahogy úgy voltam vele, hogy szerettem volna kitérni az indoklás elől, de miután direktbe rákérdeztek, részletesen kifejtettem azt, amit hiszek, amit eddig megértettem. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon mit gondolt, mikor olvasta, mindenesetre azt válaszolta, hogy az indokaim alapján megengedi, hogy hétfőn menjek beiratkozni! Nagyon hálás voltam.
Ekkoriban kezdtem el keresgélni az után, hogy felvettek-e koliba, mert ismerőseim már költöztek, én még semmit nem tudtam. Hosszas utánakeresgélés után megtaláltam azt a határozatot, ami közölte, hogy köszönik szépen, sajnos nem értem el a ponthatárt így nem vettek fel koliba... Nagyon dühös és elkeseredett lettem. Nem volt egy egész hetem addig, mikor már naponta kellett Pestre járnom, és fogalmam sem volt, hol fogok élni. Nagyon rossz volt. Aztán a jó Isten adta a gondolatokat. Mi lenne, ha megpróbálnám a Sola- kollégiumát? Lehet, hogy fölvennének. Meg az elutasító határozat ellen is lehetne fellebbezni, mert volt pár hivatalos igazolás is, amit nem vettek észre, de legalábbis nem számoltak. Így elkezdtem megint csak imádkozni segítségért, mert én itt képtelen voltam akármit is lépni. Felhívtuk az illetékeseket, hogy tudnék-e menni a Solára?-Hát az majd csak vasárnap derül ki (vasárnap pesten kellett már lennem). Hát jó, akkor várunk. Persze elképzeltem, hogy milyen jó lenne ott lakni, meg hajlottam rá, hogy túl rózsaszínben lássam, így imádkoztam, hogy jó Istenem, Te tudod, hogy mire van szükségem, oda vegyenek fel, ami a legjobb lesz, és ne oda, amiről szépeket képzelek. Ja, és még meg kellett oldani azt a problémát, hogy az első héten hol aludjak, ugyanis, ha mehetek is akárhova, biztosan nem vasárnap estére. Így beindultak a telefonok, megintcsak az emberi megoldások, meg a "nála biztos ottalhatnék"-emberek, akikről kiderül, hogy dehogyis... Megint volt min imádkozni. Akkor jött egy gondolat, hogy mi lenne, ha kimennék egyik barátomhoz, aki ugyan nem pesti, de a közelben lakik, ő is bejárós. Megkérdeztem, és azt mondta, hogy mehetek, akár két hétre is! Ismét fellélegezhettem és megint csak hálát adtam, hogy ez is elintéződött. Vasárnap ki is mentem hozzájuk, szívesen fogadtak és aznap késő estére kiderült, hogy mehetek-e a Solára lakni, és azt mondták, hogy IGEN!! ...Régen voltam már ennyire megkönnyebbült és nem győztem hálát adni érte. Egyszerűen csoda, hogy hogyan összeszervezte a jó Isten az eseményeket. Először is elintézte, hogy ne fogadják el a pályázatot, hogy aztán elhelyezhessen egy olyan helyen, ahol nem városban vagyok, ahol csönd van, ahol saját szobám van, amit úgy alakítok, ahogy akarok, ahol csupa barát vesz körül, és még sorolhatnám, magamnak már írtam egy listát, hogy mik azok, amit itt kapok és mindenképpen ki akarok használni. De még mielőtt elhelyezett volna itt arra is volt gondja, hogy a barátom elmenjen otthonról, mikor én náluk vendégeskedtem, így egyedüli társaságom a húga volt, akivel végigbeszéltük a délutánokat, és mivel ugyanabba az iskolába jár, mint én, elmesélt minden fontos információt, megmutatta a tárgyfelvételt, adott könyveket, amik nélkül kb. egy hét lemaradással sikerült volna talán mindezekre rájönnöm...
És, hogy még mindig nem volt elég, kiderült, hogy a szociális ösztöndíjat ugyanazon pontok alapján bírálják el, mint a kollégiumot. Az viszont nekem kevés lett. Ha mindent elfogadnak, akkor egész sok lenne, de.. és ezen a "de"-n megint fájt a fejem. Ugyanis minden hiteles igazolást végre sikerült beszereznem, viszont itt nincs olyan, hogy utólagos hiánypótlás. És a vicc az egészben, hogy, ha nem jelentkeztem volna augusztusban koliba, hanem csak most az ösztöndíjra, most elfogadnák az igazolásokat, de mivel egyszer már bekerültem a rendszerbe, nincs mit tenni... Húúúúú, hát a makacs agyammal ez nem bírtam felfogni, mentem a HÖK-höz, az elküldött, a TO-ra (csupa ilyen betűszó mostanában az életem), a TO leküldött volna a HÖK-höz, de mondtam, hogy onnan jövök éppen.. így elküldött a dékáni hivatalba és itt egy kedves, segítőkész nő elmagyarázta, hogy bizony, ez így nem működik... Mit lehet itt csinálni? Mégiscsak nemérdekel alapon megírni a fellebbezést, és a jó Istenre bízni. Ha Ő akarja, akkor biztos vagyok benne, hogy elintézi, ha pedig úgy látja jónak, akkor máshogy fog gondoskodni rólam. És olyan jó volt ebben megnyugodni. És ez az egyik legjobb érzés, amit az utóbbi időben volt alkalmam jópárszor átélni: körülöttem minden bizonytalan, de nekem ettől függetlenül lehet teljes bizonyosságom és békém, hogy vagyok olyan fontos a jó Istennek, hogy gondot viseljen rám.
Leírok még két apróságot, ami csak terjedelmében apróság, mindkettő számomra megintcsak hihetetlen. Először is, mivel vasúttal járok, kellett bérletet vennem, mert különben nagyon drága lenne az utazás. Csakhogy vasútbérletet csak lakóhely és iskola közötti útra lehet venni. És nekem még nincs se új diákom, se ideiglenes lakcímigazolásom, szóval teljesen hiteltelen vagyok. (két ismerősöm is van akik a hetekben próbáltak így bérletet venni és nem lehetett) Aki nekem a bérletet adta, egy viszonylag fiatal pénztárosnő volt, aki nem kérdezett semmit, egyszerűen odaadta a jegyet... És az első kalauz is, aki hitelesítette nem kötött bele.
A másik: kellett szereznünk anatómia gyakorlatra köpenyt. Lehet venni a suliban is, de ott drága, nekem pedig nincs pénzem. (ennyi legalábbis). Egyik előadás előtt hallom, hogy beszélget két évfolyamtársam, és az egyik mondja, hogy akkor holnap elhozza az egyik köpenyét. Kapva kaptam az alkalmon és megkérdeztem, hogy ha van egyik, akkor ugye van másik is, és nem akarja-e azt meg nekem adni. Mondta, hogy kölcsönbe, de odaadja. Hétfőn mikor találkoztunk, mondta, hogy nem tudja odaadni. A másikuk viszont azt mondta, hogy ő meg volt turiban és vett magának egy jó köpenyt egész olcsóért, meg talált egy nagyot, ami lehet, hogy jó lenne nekem, elhozta azt is... Csak néztem. És tényleg egy frankó köpeny csekély ezer forintért. Nem győztem megköszönni ismét neki és a jó Istennek.
Tömören (de semmiképp sem röviden... ) ezek az elmúlt hetek élményei. Jó volt őket most tudatosan összeszedni és leírni, és írás közben is az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt egyszerűen nem hiszem el... És az, hogy KÖSZÖNÖM!
"Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség" (Eféz. 3. 20-21
Dejó, hogy ezeket leírtad Marci! :) Jó volt olvasni. Örülök, hogy ilyen jó tapasztalatok részese lehettél. Ez erősít engem is, hogy Istenre tudjak bízni "nem-tudom-hogyan-lesznek" dolgokat.
VálaszTörlés(Tetszik az a kép, amit feltettél: csukott kapu, amin átszűrődik a napfény :) )
helló
TörlésEgyszerű és megbízható hitel ajánlat
Minden pénzügyi igényét a pénzügyi szervezet támogatások több rövid távú és hosszú saját hitelek kezdve 3000 euró 10.000000 euró valaki komoly, megbízható és becsületes ki akar-hoz kap a hitel. Az én-m kamatláb 2-4 %, attól függően, hogy a kölcsönzött összeg. Több mint 1-35 éve lehet fizetni. Szervezetünk nem egy bank, és nem kér sokat a dokumentumok. Tehát, ha szüksége van egy kölcsön nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk további információt a feltételeinket. Kérjük lépjen velünk kapcsolatba
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
köszönöm
helló
VálaszTörlésEgyszerű és megbízható hitel ajánlat
Minden pénzügyi igényét a pénzügyi szervezet támogatások több rövid távú és hosszú saját hitelek kezdve 3000 euró 10.000000 euró valaki komoly, megbízható és becsületes ki akar-hoz kap a hitel. Az én-m kamatláb 2-4 %, attól függően, hogy a kölcsönzött összeg. Több mint 1-35 éve lehet fizetni. Szervezetünk nem egy bank, és nem kér sokat a dokumentumok. Tehát, ha szüksége van egy kölcsön nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk további információt a feltételeinket. Kérjük lépjen velünk kapcsolatba
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
E-mail: junkerclaudiahannelore@gmail.com
köszönöm
Jó nap,
VálaszTörlésRegisztrált magánhitelező vagyok. Olyan hiteleket bocsátunk ki, amelyek segítik az embereket és a vállalatokat, akiknek pénzügyi helyzetüket világszerte frissíteniük kell, nagyon alacsony éves kamatlábon 2% -kal, egy 30 éves visszafizetési időszakra a világ bármely pontján. Kölcsönöket 5000 és 100 000 000 euró között adunk ki. A hitelek jól vannak biztosítva, és prioritásunk a maximális biztonság biztosítása. Az érdeklődő személy e-mailben (richardcosmos5@gmail.com) forduljon hozzám.
Hitel ajánlat.