Az előző bejegyzéshez, mamusz tapasztalatához nagyon hasonlót élhettem én is meg egy- két hónappal ezelőtt. Nagyon meglepődtem mikor elolvastam, amit leírt ,mert én is tervezgettem ezt a történetet beírni ide és pontosan ez az idézet segített: " Ne nyugodjék le a nap a ti haragotok felett"...:)
Engem is úgymond egy igazságtalanság ért, amit lehet nem így kellene megfogalmaznom, inkább csak olyan dolog, ami nem hagyott nyugodni és haragot gyújtott bennem. Mert ha igazságtalanságnak nevezném, akkor az már egyértelműen jelzi, hogy nekem volt igazam. Ez pedig nem tükrözi a valóságot, mert az én esetemben senkinek sem volt igaza.
De nem is igazán ez a fontos, hogy megtaláljam a megfelelő szót a történtekre. Már este volt és fáradt voltam és sokat dolgoztam aznap és akkor hangzott el egy mondat....ekkor kezdődött. Ráadásul olyan ember szájából, akit nagyon szeretek és tisztelek, de már nem az első eset volt, hogy olyasmit mondott, valószínűleg akaratlanul, amivel megbántott. Most is ez történt... Érzetem, ahogy a harag gyülemlik fel bennem és hallottam a saját hangom a fejemben ami egyre csak mondta, hogy de neked van igazad és a múltkor is mi volt és az előtt is. Ez a legrosszabb, hogy ilyenkor még a múlt dolgai is előjönnek és egyesült erővel rohangálnak a fejünkben és így még nehezebb legyőzni őket.
A másik Encsi viszont, aki már hallott Isten hatalmas megbocsátásairól és béketűréséről próbált harcolni az érzés ellen. "Csak meg kellene jobban vizsgálnom ezt a dolgot, én nem látom kívülről, lehet, hogy még sincs igazam, meg hát ő is lehet fáradt..."
És aztán megint a másik: "Ez nem kifogás, akkor is megbántott és már nem egyszeri alkalom, nem mindent kell eltűrni...."
Mint egy hasadt személyiség...:):) De tényleg szinte hallottam a két hangot a fejemben, vagy mint a mesékben van a bal vállamon az ördögöcskét a jobb vállamon pedig az angyalkát.
Így forrongva, már a munkaidő után még lementem a mosókonyhába, hogy talán ha még összeszedem a ruhákat és szétszortírozom őket, azzal is elterelem a figyelmemet. Míg a ruhákat szedegetem a szárítóról eszembe jutott ez az igevers: "Ne nyugodjék le a nap a ti haragotok felett"
De hogy ne nyugodjon le? Ma már nem tudok azzal az emberrel beszélni, felzörgetni csak nem zörgethetem, már biztos alszik, amúgy is vége van már az ő a munkaidejének is...
És akkor ki toppant be a pincébe?:) Hát Ő.... Akkorát dobbant a szívem...sosem jön le munka után a ruhákat összeszedni és most? Isten leküldte hozzám:)
Akkor rögtön bocsánatot kértem tőle. Persze először csodálkozott, hogy miért, mert nem mutattam ki a mérgem. Elmondtam neki, hogy miért voltam rá dühös és hogy nem tudom ezt az érzést leküzdeni magamban. Majd oda jött és megölelt és bocsánatot kért. Ebben a percben,mint egy lufi pukkant ki bennem a harag és csak békesség és hála maradt a szívemen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése