Néhány éve nagyon sokat jelentett nekem ez az ige és nagy változást hozott az életemben, de most újra megmozgatott. Kezdem tehát az elejéről. Fiatal voltam, még tizenéves. Nagyon szerettem a mozgást, a szabad levegőt, a természetet. Ennek megfelelően alakítottam ki a hobbijaimat is. A biciklizés és a gyalogtúrázás lettek a kedvenceim. Nagyon szerettem őket és máig is a kedvenc sportjaim. Azonban egy idő után kezdtem túlságosan is szeretni őket. Nem csak a túrák előtt, hanem a szabadidőm nagy részében is azzal foglalkoztam, hogyan tudnék ezekben fejlődni, hogyan tudnám a felszereléseimet bővíteni, és hogyan tudnám ezeket a sportokat még gyakrabban űzni. Mondhatni le voltam kötve a hobbijaimmal és úgy gondoltam, ez nem baj, mert ezek alapvetően építő és nem káros tevékenységek.
Azonban jött egy fordulat az életemben: a megtérésem. Az elsők között került a szemem elé ez az ige: „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Mát. 6,33) Elhatároztam, hogy így teszek, most leteszem a hobbijaimat, bármennyire is jónak tartom őket, és helyette az Isten dolgaival foglalkozok, és bízok benne, hogy az Isten megadja, ami a szükségletem ezzel kapcsolatban is. Hiszen a szabadidő helyes és építő eltöltése fontos szükséglete az embernek.
És mi volt erre a válasza Istennek? Nem elvette, hanem hasznossá tette ezeket a tevékenységeket az életemben. Azzal, hogy letettem, feloldottam magam attól, hogy ezek a hobbik teljesen lefoglalják a gondolataimat és az időmet. De adott olyan lehetőségeket az Isten, amikor mások hívtak el túrákra, én magam is fáradság nélkül tudtam szervezni túrát, szüleim segítettek nekem a szükséges eszközök beszerzésében maguktól stb. Egyszerűn innentől fogva a gondolataim és az időm lekötése nélkül minden megadatott, ami a szükségletem volt ezekkel kapcsolatban.
Úgy éreztem, hogy az Isten szeret, és nem elvenni akarja, hanem megszentelni a boldogságomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése