Simon András: Szeretetközelben

- ’Olvasónapló ’

                                   

     A 2004-ben megjelent kötet verseket, gondolatfutamokat tartalmaz. A könyv különlegessége, hogy az író saját rajzaival illusztrálja, gazdagítja a gyűjteményt. Legelőször a képek keltették fel érdeklődésemet - mivel a művészeteken belül a rajz, a grafika közel áll hozzám-, majd ahogyan bele-bele olvastam az írott sorokba is, alig tudtam letenni a könyvet.  Ez pedig nagy szó!

    A könyv elején a szerző maga mutatkozik be röviden. 26 évesen megszületett benne a kérdés, melyet tisztázni szándékozott önmagában: „…mit akarok és mit tudok? Csak mások mondanivalóját vagyok képes rajzba önteni, vagy vannak saját gondolataim, érzéseim, melyeket művészi szinten ki tudok fejezni?” Ez a kérdésfeltevés döntő súlyú minden ember életében. Vannak, akik el sem jutnak eddig, mások eljutnak, de a választ helytelenül adják meg, keresésük félresiklik. Simon András nem emberi akaratra vagy tudásra vonatkozóan teszi fel a kérdést. Inkább úgy, hogy mi Isten terve vele, milyen talentumokat kapott Tőle és hogyan tudná ezeket kamatoztatni embertársai megmentésére és az Úr dicsőségére. „Felajánlottam, mindezzel az Ő dicsőségét szeretném szolgálni.”

Hogy ezenkívül mi céllal vetette papírra gondolatait szavakon és vonalakon keresztül arra az alábbi idézet nyújt még választ: „Időről időre késztetést érzek arra, hogy mondandómat vonalakon kívül szavakba is öntsem. Eredendően nem a nyilvánosság, hanem csupán a saját magam számára vetettem papírra töprengéseimet, hogy általuk kikristályosodhasson bennem az eltelt évek fájdalma és öröme.”

Mekkora szüksége lenne a mai embernek is eltöprengenie az elmúlt évein, meg-megállni, és tisztázni múltját, célokat tűzni ki a közeli és távoli jövőre?

     Az író és grafikus művei egyszerűek, ugyanakkor roppant mély tartalmúak. A 21. századra pont a dolgok túlbonyolítása jellemző. Saját életemben tapasztaltam, hogy a kevesebb sokszor több. Magam is szoktam rajzolni, festeni, de sokszor a sok szín, és bonyolult vonalak közt elveszik az üzenet. Jó érzés egy rokonlélek sorait olvasni és műveiben gyönyörködni. 

   Az elején leírt bemutatkozásból egyértelműen kitűnik a művész keresztény gondolkodása. Így az egész könyv középpontjában – ahogyan arra a cím is utal - a szeretet áll.

Ezen belül több csoportot is megnevezhetünk. Úgy, mint például az ember Istennel való kapcsolata, az ember emberrel való kapcsolata -  szerelem, barátság -, a Bibliát idéző versek. Ráirányítja tekintetünket a nagy dolgok komolyan vételére és a kis dolgokra való rácsodálkozásra.

  A következőkben azokról a művekről írok, melyek különösképpen megragadtak, s bennem is új gondolatok születhettek hatásukra, s mindeközben régi tapasztalataimat is feleleveníthettem általuk.   

A mosoly címmel három rövidke írást olvashattam.

 A mosoly:

megelőlegezett bizalom,

a feltétlen elfogadás garancia nélkül

adott hitellevele, amely legtöbbször

akkor nyeri el fedezetét,

amikor egymásnak „átnyújtjuk”.

vidáman világító kisablak

a közöny sötét éjszakájában.

az első tanktöltőállomás azon az úton,

amely önmagad zárt világából

a másik emberhez vezet.

  

   Az elsőnek idézett műből azt tanultam, hogy előítéletek nélkül forduljunk egymáshoz, leküzdve a másság gátját, még akkor is ha nem ismerjük egymást. Csak akkor várhatjuk el, hogy más is ilyen megelőlegezett bizalommal legyen hozzánk, ha mi is gyakoroljuk ezt. A mosoly tehát egyrészről = megelőlegezett bizalom.

   A következő a lélek csillanásáról szóló két rövid sor megfogalmazza az apró dolgoknak való öröm lényegét. Azt, hogy a mai ember milyen közömbös, és sajnos nem fedezi fel a sötétségben a fénysugarat. Milyen kár!

   Az utolsó ezzel kapcsolatos gondolatmenet, ráirányítja a figyelmet az emberre, akinek ki kell lépnie önző világából, hogy mások segítségére legyen. S az ehhez vezető út első állomása a mosoly.

  

A kritikáról is három gondolatmenetet olvastam, ám ezek hosszabban ki voltak fejtve.

  Első művében az író leírja, hogy sokan jó emberismerőnek tartják magukat, de az igazság az, hogy senki sem lehet az. Mert ismerni valakit, annyit jelent: szeretni őt.

A külső nagyon kis része az embernek, ám a belső kincsesládáját csak akkor nyithatjuk ki, ha ítélkezés nélkül fordulunk embertársainkhoz.

   A második bírálatról fogalmazott írásban tanácsokat fedeztem fel annak kapcsán, hogyan mondjuk el másoknak hibáikat, hogy ne sértsük meg őket ezzel. Ha ugyanis nem kedvesen, és szép szóval tesszük, önző indulatról van szó. De az előbbivel jobban járunk, mely szeretetből fakad. Az illető el fogja hinni, hogy „nem ellene, hanem érte” tesszük.

   A harmadik mű soraiban, ráderül a fény egy (igen gyakori) rossz emberi tulajdonságra: Amikor másokat kritizálunk, az az önmagunkkal való elégedetlenségből fakad. A gyenge személyiségből, mely, ha nem hajlandó engedni önmagán változtatni, másokat tesz tönkre, féltékeny mások sikereire és boldogságára. Keresi más életében a ’szálkát’, de önmagáéból nem engedi a ’gerendát’ eltávolítani.

A hitről is olvashattam egy rövid, definíció szerű írást.

Szerintem a hit az egyik legnagyobb dolog. A Bibliában az eredeti héber és görög nyelveken bizalmat jelent, állhatatosságot, kitartást feltételez. Hűséget minden körülmény között. A hit nem egyenlő az elhívéssel, hiszékenységgel, mert mindezek bizonytalanságot, vak követést foglalnak magukban. A hit megismerésből származó, meggyőződésen alapuló bizalmat jelent.

Simon András ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy megfoghatatlan dologban biztosnak lenni. Ám a mai ember sajnos csak abban hisz, amit lát, látott, abban, ami megtörtént, kézzelfogható vagy pedig babonás minden meggyőződést nélkülöző hite van.

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” /Zsid. 11:1/ A hit Isten ígéreteibe vetett bizalom, azok valóságosságának elfogadása még mielőtt megtörténnének.  

Következő megragadott írás címe ez volt: Pár gondolat a türelemről.

Volt egy tapasztalatom, még általános iskolában, amikor az egyik családórán beszélgettünk. Különböző tulajdonságok kerültek a táblára. Mindenkinek 300 fillér állt rendelkezésére, ezt kellett beosztania az árverésen, amin 100 fillérről indult minden erény ára. A szabadság, a szerelem, és a szépség 200ért kelt el. Ezek mind jó dolgok, ám a türelemért a végső kikiáltási ár 30 fillér lett. Ez is ugyanúgy elkelhetett volna 200ért. Ugyanis mit ér bármi más e nélkül? Belőlem is hiányzik e tulajdonság, ugyanis ha fáradt vagyok, vagy épp nem vagyok olyan kedvemben, képes vagyok leharapni a hozzám szóló személy fejét. Ám ez nem sokáig maradhat így. Mert ahogy semmi más nem, úgy a türelem sem állhat le a fejlődésben.

Az író pár oldalban megfogalmazza a türelem lényegét: Várakozni. És ebben különbözik a többi erénytől. Nem kell tennünk semmit, csak éppen visszafogni magunkat. S ez olykor nehezebb, mint cselekedni.

A türelem hiánya miatt szenvednek az emberek leginkább. És a probléma forrása a szeretetlenség, az, hogy sokszor nem az Isteni szemüvegén keresztül nézünk egymás formálódó lelkére.

Igen és nem. – Simon Andrásnak ezt a versét, úgy érzem, nem tudnám jobban, tömörebben megfogalmazni, mint ahogy ő tette, ezért szeretném az egész versét idézni:

 Igen és nem

A szeretetnek két eszköze van

arra, hogy megmutassa magát:

az igenlés és a tagadás.

A szeretet annyival több a vonzalomnál,

hogy nincs alátéve

érzelmeink hullámzásának,

hanem az akaratunkkal is irányíthatjuk.

A szeretet

nem csupán érzelem,

hanem

szabad akaratunk horgonyvetése

valami vagy valaki mellett,

akit megmagyarázhatatlan

megérzéseink

vagy éppen tudatos megfontolásaink alapján

kiválasztunk magunknak

az arctalan

tömeg-

ből.

A következő szerzemény által ihletett gondolataimmal zárom e töprengésemet; címe:

A szeretet hiteljegye.

Ebben oly jól szavakba öntötte a szerző a lényeget. Szeretni annyit jelent, hogy nemcsak a hozzánk közel állókért hozunk áldozatot, hanem azokért is, akiknek életvitelével nem értünk egyet vagy esetleg ellenségesen viszonyulnak hozzánk. Tehát a szeretet nem egy érzelem, hanem egy tudatos döntés, elv hűséges követése, Jézus követése, hogy akkor is szeressünk, ha semmit nem kapunk cserébe érte.  

A szeretetet nem lehet kikényszeríteni, sem megparancsolni. 
Szeretetet csak szeretet ébreszthet.