Szeretetközelben

      Örültem, hogy eljuthattam Herceghalomba. Az ember, ha azt hallja „ifjúsági tábor”, hajlamos egy csupa tízen-húszon évesekből álló csoportra gondolni. De téves a feltételezés, miszerint a fiatalságnak korbeli korlátai lennének. Amíg az emberben ott ég a tanulás lángja– ami annyi mindent magában foglal –, addig fiatal.

Különleges volt tapasztalnom idén nyáron, hogy a Bibliaismereti táborban (Törökkoppány) és a herceghalmi ifitáborban is - bár mondhatni, hogy utóbb említettben például majdnem én voltam a legfiatalabb, mégis – barátokra leltem, és rövid időn belül azt éreztem, mintha már régóta ismernénk egymást. Persze Ferge Béla zenei foglalkozásai is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy úgymond nekem is sikerüljön pozitív értelemben ’egy húron pendülnöm’ a társasággal. A hárfázás hallgatása is felüdített, de azt hiszem legalább akkora örömünket leltük abban, amikor magunk pengethettük meg a húrokat, és sikerült egy-egy egyszerű dallamot lejátszanunk. Nagyon várom már, hogy a Bibliában oly sokszor említett hárfán végre én is megtanulhassak játszani. Jó, hogy bár itt korlátaink vannak mind időben mind képességeinket illetően, de az öröklétben lehetőségünk lesz ebben is fejlődni.

Szép hét volt. De ahogy Eszti sem volt mentes a tanulás úgymond ’árnyától’, ami később napsütéssé vált, nekem is voltak beadandó feladataim. Három olvasónaplónak kellett volna elkészülnie, és egy hetem volt már csak a tanévkezdésig. Kettőről már sikerült írnom, de a harmadik könyv kiválasztása sem történt még meg, ami kicsit kétségbe ejtett. Egy regényt végigolvasni nem kis idő, plusz még írni is róla … Így nővérem javaslatára lementünk az ottani könyvtárba, és kutatásba kezdtünk, hátha találunk valami rövid szépirodalmi kötetet, ami közel áll hozzám és még írni is tudnék róla.

„Ez az! Erről írj!” – kiáltott fel Eszti nem sok idő múlva. Nagy lelkesen lapozgatott a könyvben mutogatva a benne lévő grafikákat. „Ez jó lesz! Tökéletes! Még grafikák is vannak benne, és hozzád közel állnak a rajzok. Így tudsz majd arról is írni, hogy a gondolatfutamok és az illusztrációk milyen hatást gyakoroltak rád együttesen …” Nem kellett kétszer mondania. Meggyőzőek voltak az érvek, s mivel nem lett volna már időm egy regényre, tudat alatt egy ilyen kötetet kerestem. Ő már ismerte Simon András Szeretetközelben című könyvét, és így tudott segíteni, hogy hogyan írjak olvasónaplót egy főleg versekből, rövid írásokból álló műről. Leültünk, hozzákezdtünk, majd az első iránymutatások után, egyedül folytattam az írást. Nagyon élveztem.

Talán már ismeritek ezt a könyvet, talán nem, de szerintem legtöbben már találkoztatok az író grafikáival. Engedjétek meg, hogy egy másik bejegyzésben egy-két gondolatot idézzek tőle, s a saját felfedezéseimet is megosszam veletek.

 

Egyrészről tapasztalat volt számomra az egész ifjúsági, azon belül rengeteg – itt nem említett dolog.

Tapasztalat volt másrészről az, hogy ne aggodalmaskodjak, ne aggodalmaskodjunk. Ha hisszük, hogy Isten segíthet, akkor induljunk el a cél irányába Vele.

Ha nem megyünk le a könyvtárba, a könyv nem fog magától feljönni az emeletre. Másrészről, ha Isten nélkül megyünk keresni, akkor nem biztos, hogy magunktól ráakadunk arra a könyvre, amire szükségem van.

Azon a héten a zene, az olvasás, az írás, a rajz, a kirándulás, maga a társaság … azok a dolgok, amik közel állnak hozzám mind ott voltak. Mindezekben ott volt a Jóisten.

Hálás vagyok Neki, hogy bár úgy tűnt, hogy az idén be kell érjem egy táborral, mégis elmehettem még egyre – így, hogy nem Bózsván volt -, és az évkezdés előtt egy nagy adag lelkesedéssel, feltöltekezve térhettem haza.